Régebben 10-15 év után volt jellemző, hogy egy házaspár életéből kiveszett az intimitás. Ma azt tapasztalom, hogy ez már akár 5-6 év után is egyre gyakrabban felmerül. Ez nyilván összefügg azzal, hogy nagyon felgyorsult az életünk, egyre több mindennek igyekszünk megtalálni az időt, a teret és így egyre kevesebb idő jut saját magunkra és egymásra.

Miért van az, hogy az egyik pár állandóan egymásnak megy és veszekedésbe torkollik minden beszélgetés, a másiknál meg sosincs egy hangos szó?

Az eltávolodás egy tartós párkapcsolat szinte legveszélyesebb tényezője. Márpedig a válások nagy részének hátterében ez áll. De miért döntenek a válás mellett emberek több évtizedes házasság után, pont mikor már jól összeszoktak, ismerik egymás jó és kevésbé jó oldalát? A legtöbb esetben még nagyon sok lehetőség van a válás megelőzésére, de sajnos nem keresnek időben segítséget. Most nézzük meg, melyek a leggyakoribb okai a válásnak:

A minap felhívott egy férfi, hogy eltávolodtak a feleségével egymástól és a felesége be is adta a válópert, mert ő még szeretne szerelmes lenni. A férj viszont nem akar elválni. Hozzáteszem 2 kicsi gyerekük van. Nem ismerem a részleteket egyelőre, de nem ők az egyetlen hasonló helyzetben lévő pár. Ez és még jó néhány hasonló eset elindított bennem egy pár gondolatot.

A legtöbb megbántás abból adódik, hogy nem magát a tettet értékeljük, hanem a párunkat minősítjük le. Ezzel csak azt érjük el, hogy egy nagy lépést tegyünk az eltávolodás felé.

A bizalmat egy párkapcsolatban nem csak akkor lehet elveszíteni, ha valaki hazudik. Sok-sok apró megnyilvánulás, vagy annak hiánya bizony elbizonytalaníthat, vagy éppen megerősítő lehet.

Az emberek többsége azt gondolja, hogy ha egy kapcsolatban hűtlen valamelyik fél, akkor biztos nem is jó az a házasság. Hiszen különben miért történne ilyesmi? Pedig ahogy a cikkben leírt példa is mutatja, ez messze nem törvényszerű.

Feleség: Sose figyelsz rám. Férj: Hogy-hogy nem figyelek Rád? Hisz értetek dolgozom. Feleség: "Értünk (?!) dolgozol. De mindig egyedül megyek anyáékhoz. Meg mikor voltunk együtt kirándulni hétvégén? Férj: Én hétvégén már nagyon fáradt vagyok. És sokszor akkor még ott van a szekrény is, ami arra vár, hogy végre beszabjam itthon a helyére. Feleség: Hát ez az! Az már nem is fontos, ami itthon lenne a dolgod. Már két hete nem tudom Neked elmondani, hogy Danikát bántották az óvodában. Hisz annyi időd sincs, hogy velem váltsál pár mondatot.

Egy tartós, akár évtizetek óta tartó párkapcsolatban eljuthatunk oda, hogy már régen ne beszélgettünk a hétköznapi megoldandó feladatokon kívül másról. Ez eltávolíthat bennünket egymástól. Ráadásul ha erre rádöbbenünk és szeretnénk ezen változtatni, nem is olyan könnyű ennek újra nekiállni.

Vajon min múlik, mitől függ, hogy házaspárok 10-20-30-60 évig is együtt élnek békében, szeretetben, harmonikus párkapcsolatban? És valóban, a párok, házaspárok nagy többsége sajnos nem éli meg a 10 évet. Vajon mi adja a különbséget ezek között a párok között?