Tisztelt Pálvölgyi Krisztina!

Nem tudom hogy jó helyen és jó személytől kérek-e tanácsot, ugyanis az előző válaszokat visszaolvasva csakis és kizárólag hölgyek tettek fel kérdést. Minden esetre megpróbálkozok én is, hátha kapok választ.
27 éves vagyok és őszintén foglalkoztat már egy ideje a parapszichológia (reinkarnáció, lélekvándorlás, karma stb.) Sok dolgot olvastam vallásokkal, esetleírásokkal, egyéni beszámolókkal kapcsolatban.
Megvan bennem a feltételezés, hogy a fizikai világ amiben élünk, csupán egy nagyobb világ részét képezi, amire viszont az emberi lénynek nincs rálátása. Állítólag minden ember céllal születik a Földre. A cél pedig tulajdonképp a megtapasztalás, hogy ezáltal a szellem magasabb szintre jusson és kiszakadjon a fizikai világ karmikus körforgásából. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Sarkallatos példával én ezt úgy tudnám értelmezni, ha valaki előző életében gazdag és kapzsi volt, akkor a következőben nincstelen nyomorult lesz, ha valaki pedig sokat ártott másoknak, akkor ő maga lesz szenvedésre ítélve az „amit adsz, azt kapsz” elvén. Nagyjából így tudnám összefoglalni dióhéjban, hogy én hogyan is látom ezt az egészet.
A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.

Nálam ez jelenti az elsődleges problémát, hogy nem tudom hogy milyen céllal születtem (egyáltalán van-e konkrét célja az életemnek). Az én jelenlegi életem pedig nem mondható kifejezetten boldognak. Szinte majdhogynem semmilyen örömöm nem volt eddig az életben, csak a sok kudarc, keserűség, fájdalom, csalódás. A „szeretet” ismeretlen fogalom a számomra, a családon belül sem volt jellemző ennek az érzelemnek a jelenléte. Ezért megutáltam magát a szót is, ill. nagyon nehezen viselem el, ha valaki ennek a szónak a használatával él a jelenlétemben.
Az emberekben egyszerűen képtelen vagyok megbízni. Még annál is hátsó szándékot sejtek, aki egyébként látszólag "kedvesen" és "segítőkészen" viszonyul hozzám, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanis én a "valamit valamiért" elv híve vagyok és nem hiszek az őszinte emberi jóságban. Alapvetően mindenkivel szemben gyanakvó vagyok és minden dolgot fenntartással kezelek. Az évek alatt begyűjtött rengeteg negatív tapasztalat miatt alakult ki bennem ez a „védekező magatartás”. Az életem az érzelmek hiánya miatt pedig teljesen üressé vált.
Ezek miatt pedig borzasztóan megutáltam magamat és az életet is. Úgy érzem, hogy ha más időben, jobb helyre születek, talán jobb eredményeket is elérhettem volna az életben. Jelenleg viszont hiába próbálok meg kitörni ebből a mocsárból amiben vagyok, valahogy mindig visszajutok ugyanide (mintha valamilyen láthatatlan erő visszahúzna). Teljesen mindegy hányszor próbáltam meg előrébb jutni az életben, mindig visszazuhantam oda, ahonnan indultam. Valamiért mindig rossz döntéseket hozok az életben, a balszerencse pedig állandó sorstársam lett. Ezek miatt már nem motivál különösebben semmi, mivel magamat sem tartom semmire. Lassan már a feladásnál tartok. Viszont előtte szeretnék meggyőződni arról, hogy valóban létezik-e olyan, hogy „előző élet” és tényleg a „karma” irányítja az ember életét. Tudni szeretném, hogy ha ezek a dolgok léteznek, akkor ebből kiindulva nekem mi a célom az életben.
Sajnos egy hazugságból épített világban élünk, ahol az ember nem hihet őszintén semmiben sem, amit egyénileg nem tapasztalt meg a saját bőrén.

Azt szeretném megérdeklődni, hogy igénybe tudom-e venni ezügyben az Ön segítségét?