Kedves Krisztina!
Egy idegen országban élő férfi és köztem erős vonzalom alakult ki.Mindketten házasságban élünk és egyikőnk sem érzi jól magát ott ,ahol van.Nem csak a házasságunkban,hanem általánosságban véve sem.Személyes találkozásra még nem került sor.Amilyen kellemesen indult ,mostanra számomra már kissé frusztráló ez a "kapcsolat".Azt érzem megtorpantunk-vagyis ő torpant meg- és egyhelyben topogunk,nincs fejlődés,előrelépés,és ez a várakozás-mert ő türelmemet kéri ,hogy várjak rá,eljön a mi időnk,mikor találkozhatunk végre-teljesen felőröl engem,kezd az érdeklődésem erősen lankadni iránta.Tehetetlennek érzem magam.Ajándékot küld,szerintem valamelyest ezzel akarja pótolni a "hézagot",vagyis a fizikai kontaktust,a személyes találkozás hiányát.Nem gazdag,tehát csak a törődését "küldi" az ajándékkal. Mióta engem megismert,és nem tudja létrehozni a találkozást,egészségileg megy le a lejtőn.Depressziós lett,a migrénes fejfájásai erősödtek,és szívritmuszavarai is vannak már újabban.Én azt gondolom,hogy az agya tudat alatt produkálja a betegségeket,hogy "indokot" találjon arra,miért nem tud jönni hozzám.Mert akarja ezt az új kapcsolatot de retteg attól,hogy mindenét elveszti ,amit eddig felépített az életében.És nem érti miért van egyre rosszabbul.Még nem jutott el arra a pontra ,hogy döntsön,mi az ,amiért valóban tenni akar és tesz is.Elindul felém,és totálisan átalakul az élete vagy marad és "totyorog a pisiben".Sajnos van ,mikor egy új dolgot szeretnénk kezdeti az életünkben,az a régi lerombolásával megy csak és természetesen ennek lesznek elszenvedői.Ezt ő még nem tudja elfogadni.Szeretném,ha ezeknek a dolgoknak önmagától ébredne tudatára és saját maga találná meg a megoldást.Én csak a szeretetemet adom.De hogy miként lehet egy ilyen helyzetet kezelni és főként meddig...fogalmam nincs.Azt érzem most már hogy ez miatt megakadt az életem.A várakozás kikészít.És sajnos benne van a pakliban ,hogy a semmiért várakozok.Azt sem tudom te tudsz -e okos tanácsot adni egy ilyen helyzetre.Azt érzem egyik kezével szorosan tart,mert nem szeretne elveszíteni,de a másikkal lök el magától ,és egyre jobban elzárkózik a kommunikációtól,mert nem jól van és nyugalomra van szüksége.Úgy gondolja ,ha szeretem,türelmesen várok rá a háttérben.Csakhogy én így megőrülök.Hogy lehet egy ilyen megrekedt kapcsolatot kezelni? Vagy én vagyok önző és türelmetlen? Néha már ez is felmerül bennem,holott teljesen az ő szabályai szerint fut ez a "kapcsolat".Nekem itt nem sok beleszólásom van.És nem is apellálok.Türelmesen kínlódok,csak ritkán emelem fel a hangom ,hogy ez nekem így nem jó.Olyankor arra kér,hogy mondjam meg őszintén,ha nem tudok várni rá.Tudja ,hogy ez nem egy szokványos eset-a miénk,és hogy nehéz dolgom van.És neki is.Ő a tehetetlenségbe roppanik bele ,a döntésképtelenségbe én meg a várakozásba .Mindigis utáltam várakozni.Bak jegyű vagyok és türelmetlen.Viszont azt is tudom ,hogy a türelmetlenségemmel el is ronthatom az esetleg kialakulni készülő "jövőnket".Szóval...fogalmam nincs hogyan reagáljam le magamban ezt az áldatlan helyzetet és hogy mitévő legyek.Ha netán ilyen lelki ügyben tudsz segíteni,szívesen veszem,ha nem,legalább kiírtam magamból a bánatom.Köszönettel: Móni