Tisztelt Pálvölgyi Krisztina!
Én egy 20 éves lányok vagyok. Már egészen kis gyermek korom óta érdekel a reinkarnáció tehát az előző életem felkutatása. Úgy érzem valami megoldatlan vagy befejezetlen dolog történt velem előző életemben. Szeretnék segítséget kérni nem tudom hogyan induljak el ennek a problémának a felderítésére.

Tisztelt Pálvölgyi Krisztina!

Nem tudom hogy jó helyen és jó személytől kérek-e tanácsot, ugyanis az előző válaszokat visszaolvasva csakis és kizárólag hölgyek tettek fel kérdést. Minden esetre megpróbálkozok én is, hátha kapok választ.
27 éves vagyok és őszintén foglalkoztat már egy ideje a parapszichológia (reinkarnáció, lélekvándorlás, karma stb.) Sok dolgot olvastam vallásokkal, esetleírásokkal, egyéni beszámolókkal kapcsolatban.
Megvan bennem a feltételezés, hogy a fizikai világ amiben élünk, csupán egy nagyobb világ részét képezi, amire viszont az emberi lénynek nincs rálátása. Állítólag minden ember céllal születik a Földre. A cél pedig tulajdonképp a megtapasztalás, hogy ezáltal a szellem magasabb szintre jusson és kiszakadjon a fizikai világ karmikus körforgásából. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Sarkallatos példával én ezt úgy tudnám értelmezni, ha valaki előző életében gazdag és kapzsi volt, akkor a következőben nincstelen nyomorult lesz, ha valaki pedig sokat ártott másoknak, akkor ő maga lesz szenvedésre ítélve az „amit adsz, azt kapsz” elvén. Nagyjából így tudnám összefoglalni dióhéjban, hogy én hogyan is látom ezt az egészet.
A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.

Nálam ez jelenti az elsődleges problémát, hogy nem tudom hogy milyen céllal születtem (egyáltalán van-e konkrét célja az életemnek). Az én jelenlegi életem pedig nem mondható kifejezetten boldognak. Szinte majdhogynem semmilyen örömöm nem volt eddig az életben, csak a sok kudarc, keserűség, fájdalom, csalódás. A „szeretet” ismeretlen fogalom a számomra, a családon belül sem volt jellemző ennek az érzelemnek a jelenléte. Ezért megutáltam magát a szót is, ill. nagyon nehezen viselem el, ha valaki ennek a szónak a használatával él a jelenlétemben.
Az emberekben egyszerűen képtelen vagyok megbízni. Még annál is hátsó szándékot sejtek, aki egyébként látszólag "kedvesen" és "segítőkészen" viszonyul hozzám, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanis én a "valamit valamiért" elv híve vagyok és nem hiszek az őszinte emberi jóságban. Alapvetően mindenkivel szemben gyanakvó vagyok és minden dolgot fenntartással kezelek. Az évek alatt begyűjtött rengeteg negatív tapasztalat miatt alakult ki bennem ez a „védekező magatartás”. Az életem az érzelmek hiánya miatt pedig teljesen üressé vált.
Ezek miatt pedig borzasztóan megutáltam magamat és az életet is. Úgy érzem, hogy ha más időben, jobb helyre születek, talán jobb eredményeket is elérhettem volna az életben. Jelenleg viszont hiába próbálok meg kitörni ebből a mocsárból amiben vagyok, valahogy mindig visszajutok ugyanide (mintha valamilyen láthatatlan erő visszahúzna). Teljesen mindegy hányszor próbáltam meg előrébb jutni az életben, mindig visszazuhantam oda, ahonnan indultam. Valamiért mindig rossz döntéseket hozok az életben, a balszerencse pedig állandó sorstársam lett. Ezek miatt már nem motivál különösebben semmi, mivel magamat sem tartom semmire. Lassan már a feladásnál tartok. Viszont előtte szeretnék meggyőződni arról, hogy valóban létezik-e olyan, hogy „előző élet” és tényleg a „karma” irányítja az ember életét. Tudni szeretném, hogy ha ezek a dolgok léteznek, akkor ebből kiindulva nekem mi a célom az életben.
Sajnos egy hazugságból épített világban élünk, ahol az ember nem hihet őszintén semmiben sem, amit egyénileg nem tapasztalt meg a saját bőrén.

Azt szeretném megérdeklődni, hogy igénybe tudom-e venni ezügyben az Ön segítségét?

Kedves Krisztina!
Egy idegen országban élő férfi és köztem erős vonzalom alakult ki.Mindketten házasságban élünk és egyikőnk sem érzi jól magát ott ,ahol van.Nem csak a házasságunkban,hanem általánosságban véve sem.Személyes találkozásra még nem került sor.Amilyen kellemesen indult ,mostanra számomra már kissé frusztráló ez a "kapcsolat".Azt érzem megtorpantunk-vagyis ő torpant meg- és egyhelyben topogunk,nincs fejlődés,előrelépés,és ez a várakozás-mert ő türelmemet kéri ,hogy várjak rá,eljön a mi időnk,mikor találkozhatunk végre-teljesen felőröl engem,kezd az érdeklődésem erősen lankadni iránta.Tehetetlennek érzem magam.Ajándékot küld,szerintem valamelyest ezzel akarja pótolni a "hézagot",vagyis a fizikai kontaktust,a személyes találkozás hiányát.Nem gazdag,tehát csak a törődését "küldi" az ajándékkal. Mióta engem megismert,és nem tudja létrehozni a találkozást,egészségileg megy le a lejtőn.Depressziós lett,a migrénes fejfájásai erősödtek,és szívritmuszavarai is vannak már újabban.Én azt gondolom,hogy az agya tudat alatt produkálja a betegségeket,hogy "indokot" találjon arra,miért nem tud jönni hozzám.Mert akarja ezt az új kapcsolatot de retteg attól,hogy mindenét elveszti ,amit eddig felépített az életében.És nem érti miért van egyre rosszabbul.Még nem jutott el arra a pontra ,hogy döntsön,mi az ,amiért valóban tenni akar és tesz is.Elindul felém,és totálisan átalakul az élete vagy marad és "totyorog a pisiben".Sajnos van ,mikor egy új dolgot szeretnénk kezdeti az életünkben,az a régi lerombolásával megy csak és természetesen ennek lesznek elszenvedői.Ezt ő még nem tudja elfogadni.Szeretném,ha ezeknek a dolgoknak önmagától ébredne tudatára és saját maga találná meg a megoldást.Én csak a szeretetemet adom.De hogy miként lehet egy ilyen helyzetet kezelni és főként meddig...fogalmam nincs.Azt érzem most már hogy ez miatt megakadt az életem.A várakozás kikészít.És sajnos benne van a pakliban ,hogy a semmiért várakozok.Azt sem tudom te tudsz -e okos tanácsot adni egy ilyen helyzetre.Azt érzem egyik kezével szorosan tart,mert nem szeretne elveszíteni,de a másikkal lök el magától ,és egyre jobban elzárkózik a kommunikációtól,mert nem jól van és nyugalomra van szüksége.Úgy gondolja ,ha szeretem,türelmesen várok rá a háttérben.Csakhogy én így megőrülök.Hogy lehet egy ilyen megrekedt kapcsolatot kezelni? Vagy én vagyok önző és türelmetlen? Néha már ez is felmerül bennem,holott teljesen az ő szabályai szerint fut ez a "kapcsolat".Nekem itt nem sok beleszólásom van.És nem is apellálok.Türelmesen kínlódok,csak ritkán emelem fel a hangom ,hogy ez nekem így nem jó.Olyankor arra kér,hogy mondjam meg őszintén,ha nem tudok várni rá.Tudja ,hogy ez nem egy szokványos eset-a miénk,és hogy nehéz dolgom van.És neki is.Ő a tehetetlenségbe roppanik bele ,a döntésképtelenségbe én meg a várakozásba .Mindigis utáltam várakozni.Bak jegyű vagyok és türelmetlen.Viszont azt is tudom ,hogy a türelmetlenségemmel el is ronthatom az esetleg kialakulni készülő "jövőnket".Szóval...fogalmam nincs hogyan reagáljam le magamban ezt az áldatlan helyzetet és hogy mitévő legyek.Ha netán ilyen lelki ügyben tudsz segíteni,szívesen veszem,ha nem,legalább kiírtam magamból a bánatom.Köszönettel: Móni

Kedves Krisztina!
A problémám, amivel önhöz fordulok, az, hogy éjszakai életet élek. Mindig volt erre hajlamom, bagoly vagyok, de régen nem volt ennyire szélsőséges a dolog. Most kulminál és már nem bírom ezt elviselni, ki vagyok borulva. Mindent próbáltam, de este vagy éjszaka mindig felkelek és fent vagyok. Mintha átok ülne rajtam. Ahogy a dalban van: napot akarok látni, nem a sötétben járni. Úgy érzem, isten nem szeret, ha még azt se engedi, hogy az áldott napsugár úgy süthessen rám, mint másokra. Próbálom mindezt megfejteni, hogy mikor és miért kezdődött nálam ez a menekülés az élet, a fény elől, mivel analóg az éjszaka, mi az üzenete, mi a jó az egészben, mi az a kincs, amit itt meg kéne találnom. Szeretem az éjszakát de most már elég volt ebből. Mit tud nekem tanácsolni? Min változtassak? Köszönettel Vajda Veronika.

Kedves Andi!
A férjemmel a szüleim házának tetöterét épitettük be.ott lakunk 2 kisgyerekkel.Én akartam maradni a férjem külön házat akart.A szüleim is akarták hogy maradjunk.Van egy bátyám ökülön él.a férkem szülei már meghaltak.A probléma az,hogy mióta elkezdtük az épitést,probléma problémát követ a házzal.még a banki dolgok is nehezen mentek.aztán az épités sem ugy alakult.és azóta is jònnek a problémák.nem jo a szigetelés,hideg van.le kellett bontani a kéményt,beázott.a mások kéményen füst jön..most pedig már egwrek,denevérek után nyestek is beköltöztek a padlásra..olyan mitha ezek jelek lennének hogy vmi nem jo.el kellene költözni,de sokat ráköltöttünk..és a férjem megjegyzi hogy én akartam ezt,most megkaptam.de nem ezt akartam.néha sirok emiatt és nem tudom mit csináljak.de ezt a sok problémát jelzésként értelmezem.mit tudok tenni?a szüleim nem akarják hogy elmenjünk.a barátaink azt mondják külön élet kell.de a szüleim segitenek pl vigyázni a gyerekekre.igy tudoj tanulni is.tényleg attol lesz vki önálló h külön házba megy?szerintem attol hogy önállo döntéseket hoz.most vizsomt nem tudom hova tovább.. Köszönöm,Edina

Kedves Krisztina!

Azt szeretném kérdezni lehetséges-e az, hogy jelen életünket egy régebbi száz vagy akár ezer éves életünk beli énünk befolyásolja. És ez megjelenik jelenlegi viselkedésünkben és magatartásunkban, mert ez bent van a jelenlegi tudat alattiba, és sokszor ez a dominánsabb, és ez írányit. Köszönettel: Andi

Kedves Krisztina!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Üdvözlöm,

Segítségét szeretném kérni Öntől. Kisfiam 3 éves lesz januárban. 1 éves koráig minden éjjel sikítva ébredt, sokáig tartott visszaaltatni, sokszor nappal is előfordult ez. Eljött hozzánk egy jó ismerősünk ő Reiki mester, azt mondta a kisfiút rengeteg negatív energia veszi köröl. Pár hónapra el is tűntek a problémák, de újra előjöttek. Sokszor beszélgetett magában, emlegette hogy van ott egy kislány aki játszik vele, de nem bántja, azt mondta Anitának hívják. Megint elhívtuk a Reiki mestert aki elmondta hogy bizony ott van egy kislány szelleme, anyósom meghalt kislányának szelleme, aki nem rossz szándékkal ugyan de rátapadt a kisfiamra, segített elküldeni. Ismét pár hónapra megszűntek a problémák. Kb. 1 hónapja megint előjöttek de most már aggasztóak. Kisfiam egy bácsiról beszél, aki fekete ruhában van, fekete arca van és nagyon fél tőle. Ő Gáginak hívja. Nem mer egyedül a szobákban lenni, mindig égve kell lennie a villanyoknak. Sokszor elmereng, elbambul és mondja hogy megint itt van, és bánt kergessem el, mert a háta mögött áll és nagyon fél. Olyanokat kezdette el mondogatni a kisfiam hogy ő mielőtt megszületett volna Afrikában élt és táncos volt. Tegnap este hatalmas csörömpölés volt a konyhánkban magától minden összeborult az asztalon. Az interneten néztem tegnap egy videót amiben táncosok voltak tiszta fekete ruhában, ezt meglátta a kisfiam és hiszti rohama lett, remegett, sírt hogy kapcsoljam ki mert ő a Gági. Megmondom őszintén elkezdtünk félni. Kisfiam szeptembertől óvodás, de az óvónő elmondása szerint is valami nem stimmel vele. Hiperaktív, szétszórt, figyelmetlen, hisztis. Nem tudom én sem lekötni a figyelmét, otthon sokszor ordít, hisztizik, csapkodja magát. Mindenre azt mondja nem érdekel. Viszont nagyon okos kisgyerek de magatartásában nem tart ott ahol egy 3 éves gyermeknek kellene. Félek hogy valami bántja, nem tudom hogy képzeleg vagy tényleg van nálunk valaki. Érzem én is hogy valami nincs rendben de már nem tudom eldönteni hogy bebeszélem magamnak, vagy tényleg ott van.

Legyen szíves segíteni nekem mi lehet ez, mit tegyek?

Előre is köszönöm!

Kedves Krisztina!Gyermekkoromban ha valaki meghalt nagyon féltem.Nem tudom honnan vettem,de féltem hogy megjelenik.Aztán új helyre költöztünk ahol fura dolgok történtek.Nem bírtam megszólalni éjjel mikor megébredtem.Volt hogy anyumat úgy keltettem fel hogy rugtam az ágyát.Aztán egy jelenséggel vége lett.Egy néni ült az ágy szélén,de mikor villanyt kapcsoltunk nem volt ott.Én tudom hogy szellem volt.Mindig megérzem a bajt,azt is ha valaki meghal.Az összes családtagom aki meghalt mindet előre álmodtam.Viszont az a baj hogy mikor az unokaöcsém meghalt akkor az öccsével álmodtam.Leszúrták egy ugyanolyan helyen mint ahol a bátya autóbalesetet szenvedett.A sors fintora hogy pont neki mondtam el mit álmodtam telefonon aki meghalt.Most már olyan emberekkel kapcsolatban is vannak jósló álmaim akikkel csak egyszer találkoztam életemben.Pl sogornőm barátnőjével álmodtam hogy fekete ruha van a menyasszonyi ruha alatt.felhívtam a sógornőt mondta meghalt a mamája.Mi értelme van a megérzéseknek álmoknak ha nem tudom pontosan kivel fog történni valami?Hogyan tudnám fejleszteni?Mert ez igy nem jó,és nagyon idegesít.Lehet tudnék szólni előre ha valakivel történni fog valamiKöszönöm a válaszát!Timi

Kedves Krisztina! A kérdésem a következő. Bő egy évvel ezelőtt beleolvastam egy alvásparalízises fórumba. Ezt nagyon nem kellett volna, mert nálam is azonnal kialakultak olyan tünetek, amik erre a dologra jellemzők: fura kísértés-szerű érzés, aztán volt fülcsengés, olyan érzés, mintha megfulladnék, rángatózások, szörnyű szorongás és félelem. Nemrég azonban egy asztrológiai könyvben azt olvastam, hogy a 12. házas Szaturnusz, ami nekem van, arra utal, hogy valaki, egy családtag a múltból jelezni akar az ilyen bolygóállású embernél, hogy vegyék észre őt és a problémáját és ismerjék el, tehát kb. mint a családállításnál. Kikérdeztem anyukámat és mondott is egy illetőt, akire ez ráillhet. Ezek után gondolatban elismertem őt és "visszafogadtam" a családba, már ami tőlem telik. Ezek után - ez jó 6-7 hete volt - elmúlt az alvásbénulás és nem is jött elő azóta, aminek nagyon örülök. Viszont a másik dolog továbbra is elő-előfordul, ez pedig a testen kívül élmény. Ez, bár ritkábban, de néha most is megtörténik, ha túl fáradt, kimerült, érzelmileg stresszes vagyok. Spontán jön, alvás előtt, két alvás között, ezt is fülcsengés vezeti be és rossz érzések, bár remélem ez már a múltidő. Az utóbbi időben inkább csak álmomban volt. Egyértelműen megtörténik, hogy kiszállok a testemből ilyenkor, van, hogy látom is a testem az ágyon de többnyire kicsit másmilyenek a külső körülmények, mint a valóságban. Volt, hogy a múltba utaztam vissza és azt láttam, amilyen a konyha volt akár évtizedekkel ezelőtt, holott ébren már nem is emlékszem rá ennyire pontosan. Tudom, hogy sokan elérendő, csodás dolognak tartják a TKÉ-t, amikor entitásokkal találkoznak, stb., de számomra ez kellemetlen, nyomasztó, sőt néha ijesztő és nagyon rossz élmény, amit szinte alig tudok irányítani. Remélem persze, hogy mindez már a múlt. Ön szerint mi okozza ezt? Pozitív vagy negatív erő? Ez átok vagy ajándék? Az jó benne, hogy rájöhettem, amit azelőtt is tudtam igazából, hogy nem csak a test vagyunk, de muszáj ezt ilyen kellemetlen formában? Nem tudom, mire gondoljak, mit akar ez jelenteni, talán valami beavatás? A pszichiáter szerint, akihez néha járok, a TKÉ a borderline szindróma tünete. Hát köszönöm, ettől se lettem okosabb. Még ha borderlineos is lennék, akkor se elégednék meg ezzel a válasszal, tudni akarom az okát, az értelmét és a célját.
Nem tudom, jó helyen tettem-e fel a kérdésem. Megköszönöm, ha tud mondani valamit, ami eligazít. Üdvözlettel Veronika.

Kedves Krisztina! Mire vissza az, ha valaki belemegy egy olyan kapcsolatba, ahol sok sok éve (8) nincs szexuális élet? csak baráti,testvéri szeretet?
Köszönöm: Linda

Kedves Krisztina! Az én problémám nagyon kellemetlen.
Elöljáróban annyit, hogy 30 éves koromig egy vidám, nyitott, másokkal barátkozó lány voltam. Most 33 vagyok és már nem merek más szemébe nézni, szülők, rokonokéba sem....:(
Nem is dolgozom 2 éve, eleinte megvoltunk a barátommal. 30 éves koromban 1-1rövid alkalommal éreztem ami most állandó, hogy nem merek más szemébe nézni, akkora stressz, hogy elmondhatatlan. Nem pislogok közben, ha már rá kell nézni. Ez nem tudom mitől van. Alapból mi váltja ezt ki? Hallottak már hasonlóról, mi volt ott az ok? Én nem tudom mi lesz velem, de nagyon nagyon zavar .:( Valamit mondjak magamnak? Megerősítést? Mi segít, hogy ne érezzem magam ennyire gázul? Érzem észreveszik rajtam és már ők se nagyon néznek rám. :( Köszönöm!
Melinda

Kedves Krisztina!
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(

Kedves Krisztina! Az egész életem csupa küzdelem, mókuskerék-rohanás volt. 2009 óta pedig egy rémálom,(masztektómia), a két fiam nem támasz, sőt, anyagilag is süllyedőben vagyok. Lelkileg meg egyre mélyebbre süllyedek.
Van-e valamilyen igazán jó tanácsa, javaslata, hogy hozzájussak egy rózsaszín(ebb) szemüveghez, hátha ki tudnék mászni a min. 500 emeletnyi mély veremből? Már nem tudok megbocsátani sem másnak, sem magamnak.Sajnos még a reményt, céljaimat is elvették tőlem...:(
Csak vagyok (és bosszant, hogy sajnos képtelen vagyok fizikailag sok-sok mindent megcsinálni). Az öröm apró mákszemeit sem vélem észrevenni, szinte állandóan árnyékban lézengek.
Hátha tud valami hatékony, valóban eredményes dologgal segíteni(pl: gyújt egy kis pici útmutató lángocskát gyújtani szalmaszál gyanánt)
Minden jót, köszönöm.

Kedves Krisztina!
Ne nevesen ki, de nekem a következő a problémám. Gyerek korom óta megmagyarázhatatlan dolgok történnek velem, amit még a szüleim, sem értettek. Már egész kis korom óta olyan fura dolgok, mintha szellemeket látnék magam körül. Nem kirajzolódva csak érzékelve. Pl óvódás voltam és volt egy kabátom amit anyukám kimosott aztán felrakta az udvaron a szárítóra, hogy reggelre megszáradjon. Reggel látta, hogy mintha letették volna a földre és valaki rá lépett volna két lábbal, vagyis ott van a lábnyom. Ezután vissza lett téve a ruhaszárítóra. Édesapám ivott szegény nem is kicsit. Sokat veszekedtünk,és sajnos annyira meggyűlöltem őt miatta. Mikor terhes lettem megígérte, hogy megvárja az unokáját és utána elmegy. Igy is lett.3 hónapos volt a fiam mikor apu meghalt. Az elkövetkező években ami kb 5 évig tartott, minden évben arra keltem, hogy a születésnapomon megszólal pontosan a születésem órájában a boldog szülinapot zene ami egy virágnak a levele volt, és el volt dugva egy szekrény fiókjában. Sem előtte sem utána ez nem csak azon a napon mindig. Volt bűntudatom is mert sok mindenre rájöttem mióta meghalt, de bocsánatot kértem tőle mindenért a sírjánál és még a kórházban is ahol feküdt az intenzíven.Békében váltunk el egymástól, bocsánatot kértünk egymástól még a halála előtt.Azóta a mamám is meghalt, és pontosan megmondtam melyik nap fog ő is elmenni, ugyanis valahogy éreztem ez a nap az apám halálának a napja volt vagyis november 20 csak 10 évre rá. Ő anyai ágon volt. Most 16. éve hogy a mostani párommal vagyok. Jóban rosszban. De a gondom az, hogy itt is vannak fura dolgok. Felborulnak tárgyak, kinyílik az ajtó, járkálás a padláson, hangokat hallani és kopogásokat. Mintha egy jeges kéz megsimogatná a hátamat, vagy valaki figyelne. Nem vagyok paranoiás, nem is félek már hozzá szoktam, csak semmi nem sikerül. Mintha kiszívnák az energiát belőlem néha. A lakás egy régi fogorvosi rendelő volt állítólag, de sajnos itt halt meg anyósom is immár három éve, csak a külön bejáratú kis házában nem a mienkében. A ház rendezett lenne, de semminek nincs meg a helye, sötét a konyha, és az egész lakás lehangolt. Nem szeretek benne lenni, mert semmihez nincs kedvem bent. most lett volna a ház átalakítása, el is kezdtük, de sajnos közbe jöttek dolgok és igy még a legelején vagyunk a nagy káosz közepette. Félig kibontva, leszedve, és ennyi. Próbáltam már mindent, hogy pozitív dolgok legyenek de semmi nem sikerül, mintha el lennék átkozva, és a körülöttem lévőknek is bajt hozok. A férjem beteges és depressziós, évekig alig tudott dolgozni, anyósom strokos lett haláláig ápoltuk, aztán nekem is megszűnt a munkám 9 év után, állandóan emésztési gondjaim vannak, és soha soha semmi nem sikerül. Mire kezdtünk volna egy kicsit úgymond egyenesbe jönni, akkor kirúgták a férjem és minden pénzünk elfogyott, és lebetegedtünk és orvoshoz sem tudunk menni. Gyereket szeretnék már egy éve is de az sem sikerül. A hálószobánkba reggel besüt a nap arra ébredek, az ágyat nem tettem sem a bejárat sem az ablak alá mert akkor nem bírtam aludni. Valami gond lehet itt is a házban de nem tudom mit tegyek, hogy egészség, munka, pénz, és a gyerek is összejöjjön, sőt a családunkkal is rendbe legyen minden. Azt tudom, hogy el lettem átkozva, a saját anyumtól, mert a szemembe mondta egyszer 16 éve, meg 5 éve is, kiskoromban meg megesküdött az életemre amit papírra is irt és mind a mai napig nálam van. A nővérem meg kártyát vetett mindig és a szellemekkel társalgott, és az egyik kártyáját nekem adta ajándékba amit használt, de én sosem csináltam ilyet. Én inkább elővettem egy gyertyát meggyújtottam és próbáltam apuval beszélni, és segitséget kérni tőle, de lehet, hogy valami rám ragadt. Tudom, hogy valami vigyázz rám, mert ha már ott tartok, hogy nem megy nem bírom tovább, és feladom, egy kiskapu mindig kinyílik, a leges leg utolsó pillanatban. Amikor autóbalesetünk is volt azt is megúsztam karcolás nélkül. De már nem birom tovább ezt az egészet. Elfáradtam, mindig van valami baj, betegség, probléma, gond. Nincs egy nyugodt napom mióta az eszemet tudom. Mindig egyedül voltam és meg kellett vívnom a csatákat mindenkivel. Nem tudtam mikor, kinél fogok aludni kiskoromban. Sosem volt nyugalmam. Egy ismerősöm át hívott a lakásába, ahol a férje öngyilkos lett. Nem mondta meg melyik helyégben csak azt, hogy fél a házban. Mire én mondtam, hogy a hálószobában van valami oda ne menjen be, mert az rossz hely, kiderült ott akasztotta fel magát a férje. Egyszer meg szentelt vízzel keresztet vetettem magamon utána meg olyan rosszul lettem, hogy alig kaptam levegőt, remegett kezem lábam, és ki kellett jönnöm a templomból is.ez úgy 6-7 éve volt.Még annyit, hogy megérzem ha valaki meghal, vagy ha születni fog egy baba, és általában jók a megérzéseim az ilyen dolgokhoz. Nem vagyok örült, nem be bebeszélem magamnak, ezeket a dolgokat. De már nehéz igy, Szeretnék nyugalmat, nyugodt napokat és átkot levennék rólam az jó lenne.
Kérem ha tud segitsen. Üdvözlettel Krisztina

Kedves Krisztina!
Remélem jó helyen járok a kérdésemmel. A párom édesanyjánál, méhnyakrákot rákot diagnosztizáltak tavaly. Abból felgyúgyult, de sajnos áttét keletkezett a vállában és onnan a fertőzött nyirokcsomókat kiműtötték. Kapott utókezelésként 28 sugarat, de ez sem bizonyult tökéletesnek ugyais pár napja újra felfedeztek nyirokcsomókat a műtött terülttől 10 cm-re, illetve a kismedencéje környékén is. Nagyon elkeseredett és fél ami érthető. Egy nagy baj van, hogy nem tudja elfogadni a helyzetet, mindenben csak a rosszat látja, nem tud pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Nos az lenne a kérdésem, hogy Ön mint parapszihológus tudna-e segíteni rajta, hogy feldolgozza a félelmeit, elfogdja, és tudjon harcolni ez ellen. Olvastam egy-két blogban, hogy a parapszihológusnak volt köszönhető, hogy hittel és erővel tudott szembenézni a halálos kórral és győzött felette. Várom válaszát, és ha van valamilyen lehetőség továbbiakra, akkor fel fogom magánúton is keresni. Nagyon szépen köszönöm előre is válaszát!! Minden jót kívánok. Hajnalka

Kedves Krisztina!
A Te értelmezésed szerint arra van magyarázat,hogy pl.évekig nem gondolok valakire,aztán álmodok róla és napokon belül találkozok vele.Vagy rég nem gondolok valakire,aztán eszembe jut(többször),azután felhív vagy találkozunk.
Mit gondolsz erről?
Bea

Kedves Krisztina!
Nem vagyok biztos, hogy kérdésemmel a megfelelő helyen járok, de kíváncsi lennék a véleményére.
Három éve élek együtt párommal, azóta született egy babánk is. Ő most másfél éves. Sajnos a párom külföldön él, dolgozik. Ritkán találkozunk, kb. 3 havonta. Ennek ellenére a mi kapcsolatunk jó, a körülmények nehezítik meg. Szeretnénk egy családként, egy háztartásban élni - idővel. Egyre többször került szóba a kistestvér. Párom nagyon szeretne még egy babát. A problémám ott kezdődik, hogy van egy személy álmaimban, aki időközönként felbukkan. Több éve már, hogy először álmodtam egy kislánnyal. Azóta több álmom is volt vele. Különböző életkoraiban jelenik meg ez a személy. Én félek tőle, menekülök előle és ő hatalmas mosollyal jön utánam és anyának szólít. Én egy aggódó személyiség vagyok. Terhesség és szülés alatt is -és most is- állandóan tudok aggódni. Valamiért az agyam nem enged szabadulni ettől az álomtól és közben ez az álom gátol, hogy nyugodtan vállaljak még egy babát.
Szeretnék valami támpontot kapni, hogy kell ezzel foglalkoznom, mennyire van jelentősége az életemben ennek a kislánynak.
Köszönöm! Maria

Kedves Krisztina,

Könnyen lehet, hogy nem a megfelelő emberhez fordulok, de nem tudom kinek tehetném fel ezzel kapcsolatban a kérdéseimet. 32 éves nő vagyok, és már régóta tapasztalok furcsa dolgokat. Egy olyan "problémával" fordulok Önhöz, hogy általában félálomban vagy meditálás közben suttogásra riadok fel. Ha van egy kis időm magamra, szoktam kicsit meditálni és ilyenkor próbálok megoldásokat találni kellemetlen helyzetekre, próbálom megtisztítani magam a haragtól és egyéb rossz emberi tulajdonságoktól, próbálok úgymond dolgozni a személyiségemen, jobb emberré válni... Ma meditálás közben épp kérdéseket tettem fel magamnak azzal kapcsolatban hogy tudnék egy kellemetlen helyzetet, kapcsolatot megoldani, és arra riadtam fel hogy jött egy válasz ami azt suttogta "nem tudom". Lehet, hogy csak az agyam játszik velem, de ezek a suttogások nem bentről jönnek, úgymond a fejemből, hanem pont azért riadok fel, mert kintről jövő hangról beszélünk. Másik példaként fel tudom hozni az esetet, amikor a párom szülei elutaztak és mi ketten maradtunk otthon egy hétre. Aznap este elalváskor egy női hang súgta a fülembe, hogy "nem vagytok egyedül a házban". Mint ha azt akarta volna sugallni, hogy ő is ott van velünk. Tudom... furán hangzik és azt is tudom, hogy lehet teljesen őrültnek fog nézni. De lehetséges e, hogy félálomban vagy meditálás közben úgymond "nem vagyok egyedül". Teljesen tiszta az elmém, sosem voltak pszichés zavaraim, de hátha találok valakit aki nem néz hülyének és meg tudja magyarázni az ilyen jelenségeket. Előre is köszönöm a választ. Alena

Kedves Krisztina!
Három gyermekem van,szeretetteljes,nyugodt családi légkörben nevelkednek.Néha persze vannak konfliktusok,de nem jellemző.A két éves kisfiam nagyon félős.
Tervezett baba volt,nem volt gond a terhességgel,a szülésnél viszont tudtuk,hogy császár lesz,(mert faros volt mint a bátyja),de nem fogadtunk orvost.Éjjel bementünk a szülészetre,mikor beindult a szülés,de mondták hogy tartsunk ki,és a reggeli műszakváltásig nem vizsgáltak,nem csináltak velem semmit,csak a szívhangot nézték.Mikor jött a váltás megcsászároztak.A kicsi lázas volt,de nem tudták miért,és antibiotikumos kezelés után hazamentünk(utána én lázasodtam be és visszamentünk)
A legjobban a hangos hangoktól fél,pl motor,fúrógép stb.És ha repülőgépet hall,egyből beszalad a házba,régen sírva,most pedig mondja,hogy repülő félek.
Nagyon sok mindentől fél.Könnyű megvigasztalni,de ha apa beindítja a motort,annyira ölel,hogy nem is kell fognom,nem esik le az ölemből.Bújós,egyébként vidám és kiegyensúlyozott(ha nincs hangos zaj)
Gondolom(remélem) hogy kinövi,de Te mit gondolsz erről?
Köszönöm a választ:
Edina