Orsolics Zoltán Zénó
Szociális szakember, ifjúsági tanácsadó
Nem boldogul kamasz gyermekével? Az, az érzése, hogy esetleg drogokat fogyaszt? Nem tud megbízni gyermekében, esetleg úgy érzi, nem tehet semmit a kapcsolatukért?
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/315-57-46
E-mail: info@kamaszszerviz.hu
Honlap: http://www.kamaszszerviz.hu
http://www.drogtanacsado.hu
Szociális szakember, ifjúsági tanácsadó
Nem boldogul kamasz gyermekével? Az, az érzése, hogy esetleg drogokat fogyaszt? Nem tud megbízni gyermekében, esetleg úgy érzi, nem tehet semmit a kapcsolatukért?
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/315-57-46
E-mail: info@kamaszszerviz.hu
Honlap: http://www.kamaszszerviz.hu
http://www.drogtanacsado.hu
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Témakörök ►
összes téma
15 éves
17 éves
18 éves
19 éves
abortusz
aggódás
aggódó anyuka
alkohol
alkoholista anya
alkoholista apa
apa
átalakulás
bentlakásos
beteg
bezárkózás
bizalmatlanság
bizalom
biztonság
cigi
családi probléma
csalódás
csavargás
csúnya beszéd
diszkalkulia
dohányzik
drog
dühkitörések
egyedül nevelés
együtt élés
elengedés
elfogadás
elkényeztetett gyerek
elköltözés
elõítélet
érzékeny
férfi minta
fiam
fiú
fiúk nevelése
függõség
gondnokság
gyûlölet
gyámság
gyengeség
gyerek
gyermekelhelyezés
gyermeknevelés
gyermekpszichiátria
gyermekpszichológus
hazudás
hazudik
hiányzás
intimitás
iskola
iskolai hiányzás
kamasz
kamaszkori problémák
kapcsolat
kiabálás
konfliktus
kórház
kudarc
külön élés
lány
láthatás
leválás
megalázás
mentor
mindent megtehet
motiváció
nehéz ébredés
nehéz életszakasz
nehézség
nem jár iskolába
nem jön haza
nem mond igazat
nem tisztel
nevelés
nevelési problémák
öngyilkosság
pártfogó
pénz
pénztelenség
probléma
problémás kamasz
pubertás
rehab otthon
rehabilitáció
rettegés
rocker
segítség
serdülõ
suli
szerelem
szex
szökés
szülõk
tanulás
tehetetlen
terhesség
tinédzser
tini
tini lány
unoka
vadaskert
válás
verekedés
viselkedés
visszabeszél
visszafelesel
zsarolják
zsebpénz
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Hogyan segítsünk egy 22 éves drogos nagyfiún?
Tisztelt Orsolics Úr!Férjemnek van egy nagyfia, 22 éves. A fiú– mint ez tavaly számunkra is kiderült – 13 éves kora óta droghasználó. Édesanyja nevelte, mi havonta egyszer találkozhattunk vele. Jó kedélyű, okos fiú volt.
Tavaly kórházba került (pszichiátriára), amit egy ideig szintén titkolt előlünk (nem ér rá találkozni velünk stb.), majd kiderült, nagy a baj. A zárt osztályt is megjárta, de azt kell, hogy mondjam, ott a felszínt kapargatták, gyógyszerezték, de nagy eredményt nem értek el nála. Segítséget kaptunk akkor drogrehabilitációval foglalkozó külsős szakembertől, akinek a javaslatát a fiú a mai napig elutasítja és munkájának sajnos semmi eredménye: Miután kikerült a kórházból, a gyógyszereket nem szedi, nem tartja magát függőnek, és nem megy rehabilitációra továbbra is függő. Mivel nagykorú, nem „kényszeríthetjük”. Viszont tenni szeretnénk valamit, mert a kórház után kezdetben úgy tűnt, lábra áll: befejezte az OKJ iskoláját, megszerezte a jogosítványt és munkát is szerzett. Albérletben, külön lakik anyukájától és tőlünk.
Két hete ismét rosszabbra fordult az állapota. Talán a tényekhez még annyit, hogy a férjem szinte minden nap beszél vele, ő az egyetlen, aki jelenleg biztos támasz az életében. Összetett az élet – ahogy mindenkinek – édesanyja, az ő jelenlegi párja, a nevelőapuka (aki nevelte anyukájával sok ideig, majd elváltak) mind azt vallják, nem szabad segíteni neki (enni adni, segíteni az albérlet fenntartásában stb), ha ő nem megy rehabra, ha ő nem tiszta, akkor nem találkoznak vele. Legyen meg a mélypontja és akkor maga fogja elhatározni a gyógyulást.
Ez lehet, hogy így van, csak akkora a kockázata, hogy ezt mi a férjemmel nem merjük bevállalni.
A férjem fia jelenleg depressziós, magatehetetlen, nem képes önálló akaratnyilvánításra. Nem dolgozik, nem kimozdítható otthonról.
Röviden összefoglaltam, biztos ezer részletről lehetne még beszélni…
Abban kérnénk a segítségét, hogy ha tud olyan szakembert, kórházat bármit, amivel elindulhatunk, kérem, hogy tájékoztasson minket. Ha esetleg van a rövid levelem után olyan gondolata, szaktanácsa, amit már most követhetünk – mit-hogy tegyünk? – azt is nagyon megköszönném, ha megosztaná velünk. Főleg a legnagyobb kérdés: hagyjuk valóban magára, ahogy anyukája javasolja (csak rettegünk egy borzasztó végkifejlettől) vagy MIT TEGYÜNK?
Nagyon bizonytalannak és magatehetetlennek érezzünk magunkat!
Segítségét köszönöm.
Üdvözlettel:
Sarolta
Kedves Sarolta!
Köszönöm levelét és bizalmát.
Átfogalmaznám egy kicsit a kérdését. Valóban ne segítsünk? Én azt gondolom, hogy a kérdés az lehetne, hogy hogyan segítsünk jól? Egy szenvedélybetegre jellemző, hogy ő látja legutoljára a problémát és annak nagyságát. Adott esetben remekül működteti érzelmi játszmáit, manipulál. Hogyan lehetne rajta jól segíteni? Ami számára is hasznos? Vannak hazánkban remek terápiás Otthonok. Pl.: drogterapia.hu de mindenhol önkéntes jelentkezés szükséges. Csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja. Tehát a nulladik lépés felkelteni a motivációját, hogy megérjen arra, hogy akarja. Amíg viszonylagos komfortban éli mindennapjait, ételt, pénzt stb. támogatást kap, addig azt erősíti meg a környezete, hogy nincs nagy baj, ellátunk. Azt javaslom, hogy édesapja próbáljon beszélni vele, motiválni, erősíteni, hogy megpróbáljon egy rehabilitációs otthont.
Orsolics Zoltán Zénó
2017-05-09 12:54:18
Köszönöm levelét és bizalmát.
Átfogalmaznám egy kicsit a kérdését. Valóban ne segítsünk? Én azt gondolom, hogy a kérdés az lehetne, hogy hogyan segítsünk jól? Egy szenvedélybetegre jellemző, hogy ő látja legutoljára a problémát és annak nagyságát. Adott esetben remekül működteti érzelmi játszmáit, manipulál. Hogyan lehetne rajta jól segíteni? Ami számára is hasznos? Vannak hazánkban remek terápiás Otthonok. Pl.: drogterapia.hu de mindenhol önkéntes jelentkezés szükséges. Csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja. Tehát a nulladik lépés felkelteni a motivációját, hogy megérjen arra, hogy akarja. Amíg viszonylagos komfortban éli mindennapjait, ételt, pénzt stb. támogatást kap, addig azt erősíti meg a környezete, hogy nincs nagy baj, ellátunk. Azt javaslom, hogy édesapja próbáljon beszélni vele, motiválni, erősíteni, hogy megpróbáljon egy rehabilitációs otthont.
Orsolics Zoltán Zénó
2017-05-09 12:54:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés