Számos szempontból lehet vizsgálni ezt a kérdést, hogy miért csodálatosak és különlegesek a nők. Összetartják a családot, gondozzák a gyerekeket és a többi mellett elviselik a férfiakat is, ami nem mindenkinek könnyű feladat. A nők gondolkodásmódja lenyűgöző.

Számos családi programkínálattal állhatnék elő, mint például a kirándulás, a közös főzés, a sportolás. Az okos telefonok és az ismert egészségügyi okok miatt, a hosszú ideje tartó lakáshoz kötöttségünk egyik hatása, hogy a gyerekek és felnőttek is egyre kevesebb időt töltenek együtt és mégis külön és a már ismert közös játékaikat, társasjátékaikat veszik elő a családok.

2020. Mindannyiunk számára más-más változást hozott. Újra itt az idő, hogy az évünkre visszatekintsünk, levonjuk a tanulságokat és végiggondoljuk, mit fogalmazzunk meg a jövőnkre nézve. Számvetés közben, olyan felismerésekhez jutunk, melyek rádöbbentenek néhány igazságra: Érdemes megfigyelni, hogy ahol a fókusz, ott az energia, ott a növekedés.

Még él bennünk a nyár emléke, a közös együttlétek és a felszabadult, játékos, pörgős énünk. Az ősz új feladatokat diktál a magánéletben és a munkában is. Nehezített a helyzetünk a kialakult egészségügyi körülmények miatt. Ebben az évszakban van itt az ideje a pihenésnek, tanulásnak, elmélyülésnek és ezzel egy másfajta feltöltődésnek. Az ősz és a tél az az évszak, ami újabb csodás alkalmat biztosít arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, számot vessünk és sokkal többet törődjünk a körülöttünk élőkkel, gyermekeinkkel, családtagjainkkal.

Nyáron a nap magasan áll. Hosszú utat tesz meg, hogy itt lehessen. A mi belső vívódásaink, problémáink, gátjaink ugyanilyen hosszú utat tesznek meg bennünk.

Az a jó hírem, hogy mindegy, hogy szerinted mi kell, mert mindenki számára csak néhány alap létezik: felelősségvállalás, a megértés-megbocsátás-elfogadás és a szeretet. Mit jelentenek ezek?

Kimehetünk. Bizonyos feltételek mellett újraindul az életünk egy része. Izgalmas, hogy mi vár most ránk.

Az elmúlt néhány hét érzelmileg is nagyobb tudatosságot kényszerített ki belőlünk. Nehézségekkel kell szembenéznünk és tehetetlenül alkalmazkodni az elvárt fegyelmezettséghez.

Az "én-idő" jelentősége és a személyiségünk.

Már ötödik hete, hogy otthonainkban kényszerültünk maradni.