Bemutatkozás

Király-Szõcs Erika vagyok rajz-vizuális nevelõtanár. A gimnázium után díszítõ festõ, díszítõ szobrász képzettséget szereztem. A festészeti, és szobrászati technikák alapos és szerteágazó ismeretére itt tettem szert, dolgoztam is mindkét szakmában. Egerben végeztem rajz-vizuális kommunikációs szakon, majd Pécsen, az egyetemen rajz-vizuális nevelõtanári diplomát szereztem.


A Szakdolgozatomban foglalkoztam elõször a játék-téma feldolgozásával, korosztálytól függetlenül. A dolgozat bevezetõjébõl idéznék egy részletet, mert itt tudományosabban és tömören igyekeztem összefoglalni a „játék”, a játszás tevékenység fogalmát, fontosságát.

„A játék, az emberi élet egyik legõsibb és legegyetemesebb sajátossága. Játék nélkül aligha képzelhetõ  el az emberi társadalom. A gyermekjátékok a legszorosabb kapcsolatban állnak egy adott csoport, egy közösség, sõt a társadalom kultúrájával. A játékban pontosan visszatükrözõdik az adott közösség értékszemlélete, elvárása, erkölcsi ítélete, bár gyakran rejtett üzenet formájában.

A játék segíti az egyént a mindennapi élet bizonyos készségeinek, ismétlõdõ helyzeteinek, tevékenységeinek a tanulásában és begyakorlásában. Az alkalomszerû kötetlen játékok „csak” a természeti környezet megismerésére alkalmasak, a szerepjátékok pedig mindenekelõtt a társadalmi környezet elsajátítását célozzák.

A folyamatosan fejlõdõ világ, változásokat hoz az élet minden területén. Az egyénfejlõdés szempontjából igen fontos korszak, a gyermekkor történései is átalakulóban vannak. A „modern kor” játékai nem kellõen fejlesztik gyermekeink fantáziáját, és rosszul hatnak a társas kapcsolatok fejlesztésére is. Ez teszi indokolttá a témaválasztásomat. Szakdolgozatomban ezt a problémakört – a játék szerepét a kreativitás fejlesztésében - szeretném körüljárni.„


A „játék-játszás” igazából gyûjtõfogalom rendkívül színes és sokrétû jelentéstartalommal. A játék lehet tárgy (baba, autó, plüssállat stb.), vagy folyamat (társasjátékok), de cselekvéssorozatot is hívhatunk játéknak, melynek szereplõi a „játékfigurák” (ez ún., szereputánzó vagy szerepjáték – doktor-beteg, eladó-vevõ, tanítónéni-tanulók stb.), és nem utolsósorban egy teljesen különválasztható kategória a szabadtéri játékok. Az utóbbi évtizedek vitathatatlan bitorlói pedig a számítógépes játékok. Nekem nem célom minõsíteni sem a játékipar termékeit, sem a számítástechnikai fejlesztéseket, használható kreatív és fejlesztõjáték is található mindkét piacon. A törekvésem azonban - mind három gyermekes anyuka, mind pedig végzett pedagógusként -, hogy arra buzdítsam a gyerekeket és a felnõtteket is, ha csak karácsonykor jut rá idõ, akkor azt kihasználva, de készítsenek maguk játékot… A játékkészítés folyamata is „játék” és kiválóan fejleszti a fantáziát és a kreativitást is.

Én ötletekkel szeretnék segíteni elsõsorban a szülõknek, de természetesen minden érdeklõdõnek. Az általam használt anyagok nem a hobbiboltok drága termékei - persze ott kitûnõ minõségû alapanyagokat lehet kapni -, hanem újrahasznosított régi tárgyak és mindenféle, akár otthon megtalálható szerszám és eszköz.