J. Kovács Judit
Drámapedagógus, baba-mama témák
Drámapedagógus, a Kerekítő mondókás könyvcsalád és kapcsolódó baba-mama foglalkozáshálózat megálmodója vagyok.
Honlapunkról és tizennégy könyvemből mindent megtudsz, amit a mondókákról és mondókázásról tudni érdemes. Megtalálhatod Kerekítő manót is, akit ovis és bölcsis mesekönyvbe is bújtattunk. A Kerekítő Youtube csatornáján, manós-mondókás videókkal és dalokkal várunk. Intézményi továbbképzéseimnek köszönhetően országszerte bővül a Kerekítő mintaóvoda és mintabölcsőde minősítéssel rendelkező intézmények száma. Ezekben Kerekítő manó mint csoportbáb van jelen a gyerekek életében a népi mondókáskönyvek pedig a szabadpolcon találhatók.
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.kerekito.hu
Drámapedagógus, baba-mama témák
Drámapedagógus, a Kerekítő mondókás könyvcsalád és kapcsolódó baba-mama foglalkozáshálózat megálmodója vagyok.
Honlapunkról és tizennégy könyvemből mindent megtudsz, amit a mondókákról és mondókázásról tudni érdemes. Megtalálhatod Kerekítő manót is, akit ovis és bölcsis mesekönyvbe is bújtattunk. A Kerekítő Youtube csatornáján, manós-mondókás videókkal és dalokkal várunk. Intézményi továbbképzéseimnek köszönhetően országszerte bővül a Kerekítő mintaóvoda és mintabölcsőde minősítéssel rendelkező intézmények száma. Ezekben Kerekítő manó mint csoportbáb van jelen a gyerekek életében a népi mondókáskönyvek pedig a szabadpolcon találhatók.
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.kerekito.hu
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
érzelmi intelligencia fejlesztése
Kedves Judit!Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mennyire kellene aggódnom illetve megoldást keresnem arra, hogy 4,5 éves lányom nem igazán vesz részt új játékokban, inkább visszahúzódik. Míg más lelkes addig ő "inkább menjünk". típus. Bábozni nem igazán szeret, nem is"bújik bele" más bőrébe. Ha próbálnám otthon ezeket a játékokat nem igazán fogadja el tőlem az "instrukciókat" és nem is csinálja. Erőltetni nem akarom. Hogyan tudom rávezetni? Sokat hallani az érzelmi intelligenciáról, ezzel van baj? Ha mégis ott marad egy kis foglalkozáson, a "nem akarom" után, arra megyek vissza, hogy oldott, jó kedvű, ne menjünk még. Egyébként választékosan beszél, sokat olvasunk, minden otthoni dologba bevonjuk (egyke). Oviban is dicsérik, szeret járni. El is tudja mesélni a meséket, mindig elmeséli a napját, szinte időrendi sorrendben. Hogyan tudom fejleszteni azt a bizonyos intelligenciáját? (gondolom drámapedagógia, de a környékünkön nem igazán találok ilyen lehetőséget. Azonban ha lenne is, tudom, hogy ott sem akarna maradni és nem is venne részt benne...)
Válaszát előre is köszönöm
Edit
Kedves Edit!
Aggodalomra semmi ok. Sőt, a visszahúzódó jelenségen túl nagyon is pozitív dolgokat írsz lánykádról.
A visszahúzódó egyéniség (ami ráadásul csak új helyen, új játékkezdeményezéskor merül fel) nem áll összefüggésben az érzelmi intellligencia hiányával. Sőt a jelek arra utalnak, hogy pont , hogy jól működik ilyen téren, hisz különbséget tud tenni az új, ismeretlen dolgok és nem megszokott környezet, esetleg megingott érzelmi biztonsággal járó szituációk közt. Ami pont, hogy egyfajta érzékenységre utal.
Feltételezésem, hogy érezheti az "instruálást" ami visszahat kibontakozására, és ellentétesen mint gondolnánk. Megérzi, hogy helyzetbe hozzák, és kimondatlan elvárásokkal találja szemben magát. Az egykéknél gyakrabban előfordul, hiszen a szülőnek szinte túl sok ideje van a gyermek midnen rezdülésének megfigyelésére, aggódásra és hát ha egy gyermekem van , akkor hajlamosak vagyunk abból az egyből kihozni egy tökéleteset, csakhogy tökéletes nem létezik, és az erre való törekvés, túlzott elvárások, különórák, túlzott figyelem pont hogy visszaüthet. Például kamaszkorban, vagy a gyermek nehezebb periódusaiban, szorongást, visszahúzódást, vagy az ellenkezőjét, aggressziót, lázadást válthat ki. Lányoknál inkább az előző jellemző.
Ha nem mer bábok mögé bújni, bábozni, akkor bőven elég ha te bábozol neki, és a te napodat meséled el vagy az általad kitalált történetet. Ha többször játszotok így egy idő után lehet, hogy ő is belép valamelyik báb szerepébe, ha kezdetben nem is. Mert olyan gyermekről már hallottam akit nem vagy még nem érdekelnek a bábok, babák, egy megszemélyesített maci, vagy plüssállatka, de olyat nem, aki nem szerette volna szívesen nézni, hallgatni. Márpedig az egész ott kezdődik, a többi jön magától. Persze ehhez kicsit lazulni kell mert mindent megéreznek, amíg görcsösen akarjuk, hogy köszönjenek szép hangosan másoknak, vagy bábozzon, addig előttünk, velünk nem fog.....Jó ötlet az is ha apukát biztatjuk, erre a kezdeményezésre. Az viszont fontos, hogy nincs instruálás, mert akkor már rég rossz. Amíg ő nem vesz ebben aktívan részt addig csak mi beszéltetjük a bábokat, bábúkat, és mint lehetőséggel körbeveszszük azaz nyithatunk egy kis bábos dobozt. Azone setleg érdemes elgondolkozni, hogy ha gyermeke szerepbe lépne, lehet-e neki csúnya szerepet játszani ha épp olyanja van? Lehet, hoyg érszben ezt kerüli, ha érzi, hogy az érzelmeinek egy része kimondatlanul is tilalom alatt áll (a játékban az érzelem mindig szabad és akát a tett is, ebben különbözik a valós élettől és emiatt is van gyógyító hatása, ha ebben kiélhet olyan dolgokat, amiket a hétköznapokban nem: félelem, düh, parancsolás, követelőzés, féltékenység, irigység, akár némi vadság...)Ezenfelül új szempontból közelíthetjük meg a dolgot, hogy ne legyen neki feltűnő a váltás: pl. készítsünk együtt egy papír babát, öltöztető figurát, gyurmamacit, akit aztán mi megszólaltatunk, de ő tervezheti a ruháját stb.
Szóval hagyni kell őt a saját tempójában és saját temperamentumához képest kibontakozni. Megadni ennek lehetsőgét, amivel vagy rögtön élni fog, vagy raktároz és majd tizenévesen egy csapásra kibontakozik, azoknak a közös kellemes emlékeknek a nyomán, amik érték őt.
Ritka az olyan gyermek, aki szeret oviba járni, dicsérik, elmeséli az egész napját, meséket......
Természetes, hogy egy óvodás korú gyermek tart új foglalkozásoktól, és idő kell a belerázódásba.....Ebből arra következtetek, hogy az érzelmi intelligenciájával semmi gond, ha kicsit többet rosszalkodnak otthon, koszolnak, festegetnek, és nincs nagyító alatt akkor magától elindulhat más irányban is az oldódás. Egy kis szorongás pedig kell a túléléshez, ha csak azt vesszük, hogy így garantáltan nem megy el első szóra egy cukrosbácsival, mint azok a gyerekek , akik bármikor, bárhol rögtön oldottan viselkednek. Ő mérlegelősebb tipús, ilyennek kell elfogadni, és ez javára is válhat később.
Amúgymeg leginkább szabad, otthoni vagy barátok közti játékra van igényük az ovin túl ezért nem is feltétlen hordanám őt sehova se, csak ha az egész családnak kedve van néha kiruccani egy egy gyermekprogramra, otthagyósra semmi szükség, abból elég az ovi.
Az otthoni bábozásról www.mazsolajatszo.hu oldal bábjáték menüpontban írok részletesebben.
További jó játékot!
Judit
J. Kovács Judit
2010-03-04 18:39:23
Aggodalomra semmi ok. Sőt, a visszahúzódó jelenségen túl nagyon is pozitív dolgokat írsz lánykádról.
A visszahúzódó egyéniség (ami ráadásul csak új helyen, új játékkezdeményezéskor merül fel) nem áll összefüggésben az érzelmi intellligencia hiányával. Sőt a jelek arra utalnak, hogy pont , hogy jól működik ilyen téren, hisz különbséget tud tenni az új, ismeretlen dolgok és nem megszokott környezet, esetleg megingott érzelmi biztonsággal járó szituációk közt. Ami pont, hogy egyfajta érzékenységre utal.
Feltételezésem, hogy érezheti az "instruálást" ami visszahat kibontakozására, és ellentétesen mint gondolnánk. Megérzi, hogy helyzetbe hozzák, és kimondatlan elvárásokkal találja szemben magát. Az egykéknél gyakrabban előfordul, hiszen a szülőnek szinte túl sok ideje van a gyermek midnen rezdülésének megfigyelésére, aggódásra és hát ha egy gyermekem van , akkor hajlamosak vagyunk abból az egyből kihozni egy tökéleteset, csakhogy tökéletes nem létezik, és az erre való törekvés, túlzott elvárások, különórák, túlzott figyelem pont hogy visszaüthet. Például kamaszkorban, vagy a gyermek nehezebb periódusaiban, szorongást, visszahúzódást, vagy az ellenkezőjét, aggressziót, lázadást válthat ki. Lányoknál inkább az előző jellemző.
Ha nem mer bábok mögé bújni, bábozni, akkor bőven elég ha te bábozol neki, és a te napodat meséled el vagy az általad kitalált történetet. Ha többször játszotok így egy idő után lehet, hogy ő is belép valamelyik báb szerepébe, ha kezdetben nem is. Mert olyan gyermekről már hallottam akit nem vagy még nem érdekelnek a bábok, babák, egy megszemélyesített maci, vagy plüssállatka, de olyat nem, aki nem szerette volna szívesen nézni, hallgatni. Márpedig az egész ott kezdődik, a többi jön magától. Persze ehhez kicsit lazulni kell mert mindent megéreznek, amíg görcsösen akarjuk, hogy köszönjenek szép hangosan másoknak, vagy bábozzon, addig előttünk, velünk nem fog.....Jó ötlet az is ha apukát biztatjuk, erre a kezdeményezésre. Az viszont fontos, hogy nincs instruálás, mert akkor már rég rossz. Amíg ő nem vesz ebben aktívan részt addig csak mi beszéltetjük a bábokat, bábúkat, és mint lehetőséggel körbeveszszük azaz nyithatunk egy kis bábos dobozt. Azone setleg érdemes elgondolkozni, hogy ha gyermeke szerepbe lépne, lehet-e neki csúnya szerepet játszani ha épp olyanja van? Lehet, hoyg érszben ezt kerüli, ha érzi, hogy az érzelmeinek egy része kimondatlanul is tilalom alatt áll (a játékban az érzelem mindig szabad és akát a tett is, ebben különbözik a valós élettől és emiatt is van gyógyító hatása, ha ebben kiélhet olyan dolgokat, amiket a hétköznapokban nem: félelem, düh, parancsolás, követelőzés, féltékenység, irigység, akár némi vadság...)Ezenfelül új szempontból közelíthetjük meg a dolgot, hogy ne legyen neki feltűnő a váltás: pl. készítsünk együtt egy papír babát, öltöztető figurát, gyurmamacit, akit aztán mi megszólaltatunk, de ő tervezheti a ruháját stb.
Szóval hagyni kell őt a saját tempójában és saját temperamentumához képest kibontakozni. Megadni ennek lehetsőgét, amivel vagy rögtön élni fog, vagy raktároz és majd tizenévesen egy csapásra kibontakozik, azoknak a közös kellemes emlékeknek a nyomán, amik érték őt.
Ritka az olyan gyermek, aki szeret oviba járni, dicsérik, elmeséli az egész napját, meséket......
Természetes, hogy egy óvodás korú gyermek tart új foglalkozásoktól, és idő kell a belerázódásba.....Ebből arra következtetek, hogy az érzelmi intelligenciájával semmi gond, ha kicsit többet rosszalkodnak otthon, koszolnak, festegetnek, és nincs nagyító alatt akkor magától elindulhat más irányban is az oldódás. Egy kis szorongás pedig kell a túléléshez, ha csak azt vesszük, hogy így garantáltan nem megy el első szóra egy cukrosbácsival, mint azok a gyerekek , akik bármikor, bárhol rögtön oldottan viselkednek. Ő mérlegelősebb tipús, ilyennek kell elfogadni, és ez javára is válhat később.
Amúgymeg leginkább szabad, otthoni vagy barátok közti játékra van igényük az ovin túl ezért nem is feltétlen hordanám őt sehova se, csak ha az egész családnak kedve van néha kiruccani egy egy gyermekprogramra, otthagyósra semmi szükség, abból elég az ovi.
Az otthoni bábozásról www.mazsolajatszo.hu oldal bábjáték menüpontban írok részletesebben.
További jó játékot!
Judit
J. Kovács Judit
2010-03-04 18:39:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}