Amiről nem beszélünk, az nincs is. Családban marad, szoktuk mondani, de vajon mit is jelent ez? Ritkán jut eszünkbe, hogy az otthoni “viharokról" beszéljünk. Sok szó esik a bántalmazó kapcsolatból való kilépésről, de kevés arról, hogy milyen hatással van ez a családban élő gyermekre, gyermekekre.

A kamaszokhoz, serdülőkhöz való viszonyunkat gyaran meghatározza az, hogy milyen hiedelemrendszerben élünk. Arra gondolok itt, hogyha a gyermeknevelést átitatta az a gondolat, hogy "jaj, nemsokára kamasz lesz a gyerekem és milyen rossz lesz az", akkor könnyen lehet, hogy tényleg nagyon nehéz időszaknak nézünk elébe, de kicsi felkészüléssel lehet ez könnyebb is.

Önbizalom, önbecsülés, magabiztosság. Még a csapból is ez folyik mostanában. A kamaszok mást sem hallanak, csak hogy miért nem bízol magadban? Hiszen olyan ügyes, okos, szép vagy! Vajon miért nem elég mindez?

Eddig sem volt egyszerű egy kamaszt rávenni a tanulásra, de most különösen nehéz kihívások előtt állnak mind a szülők, mind pedig a kamasz. Hogyan tudunk segíteni ebben?