Kedves Kérdező!

Először is fogadja együttérzésemet.
Párjuk elvesztése után, az emberek többségében hatalmas űr keletkezik, mely szinte betölthetetlenül tátong lelkükben. A gyász, talán minden esetben együtt jár magányosság érzésével, mely sokáig kíséri tünetként a folyamatot. A magányt a másik hiánya miatt érezzük.

A magány, és az egyedüllét érzését azonban érdemes szétválasztani. A "fontos másik" hiánya miatt érzett magányt, és a körülöttünk élő emberek távolsága miatti egyedüllétet, nem azonos. Talán a kedves férjével, olyan szoros, és tartalmas életet élhettek, hogy nem volt igényük a családon kívüli emberi kapcsolatok kiépítésére. Ha így van, bizonyosan ennek hiányát is érezheti...

A gyász egy belső út, mely egy ideig befelé, majd kifelé kell megtennie, és elérkezik az idő, mikor igény merül fel, hogy újra kapcsolódjon emberekhez, hogy újra részt vegyen az életbe. Ha úgy érzi, most jött el ez a pillanat, keressen olyan tevékenységet, melyet szívesen végez, ahol társaság veszi körül. Jó lehetőséget kínálnak erre a kulturális rendezvények, klubok, csoport foglalkozások. Ha nincs a környezetében ilyen, bátran vágjon bele, hozza létre Ön. Talán akad egy kedves rokon, barát szomszéd, aki segíti ebben.

A gyermekeivel, -ha van unokáival- érdemes lenne beszélgetni az érzéseiről. A rohanó világban, a mindennapi rutin közepette, lehet, hogy észre sem vették hogy, Ön milyen nehézségekkel küzd . Legyen türelmes, megértő Önmagával, és a családjával is.

Ha további kérdései merülnének fel, kérem erre az email címre küldje el: hkgaby@gmail.com

Üdvözlettel:

H. Kovács Gabriella
2016-07-08 09:23:58