Tisztelt Szakértő!

Kisbabám jelenleg 4,5 hónapos. Első gyermek, így nincs túl sok tapasztalatom, de úgy gondolom igen mozgékony, aktív baba. Inditassal született IGDM miatt, természetes úton. A szülés csodálatos élményként maradt meg nekem. A Kisbabám viszont szülés után rettentően sírt, sokat és torka szakadtabol. Nemigen akart jönni a tejem, nagysulya miatt viszont szerintem éhes volt... Tápszert meg nem akartak adni. Az atsirt első éjszakája után kiharcoltam a Tápszert, mindet megette, sőt, a repetat is. Éhes volt. Végig úgy éreztem, hogy vagy a stresszes varandosagom (volt orvosi beavatkozasom, veszekedes ferjjel, félelem a szulestol), vagy a szülés (esetleg inditas) okozott neki nehézséget. Esetleg életének első napja, amikor nem tudtam kiekegiteni az igényeit :( nem jött a tejem. Szóval ezek miatt is mindig nagyon ügyeltem rá, hogy azonnal és adekvatan reagaljak, hogy azt tanulja meg, ő fontos és a világ jo. Azt érzem érik ez a gyümölcs, mára keveset sír, halistennek az esetek nagy részében tudom mi a bajsag. Azt tapasztaltam ahogy alakult a bizalom, úgy csökkent a sírás intenzitasa (és persze a kornak megfelelően differencialodni is kezdett idővel). Mivel jómagam elkerulo kötődésű vagyok, nagyon igyekszem a saját hozott dolgaimat nem tovabbadni, és tényleg rá figyelni, megteremtenia biztonságos kotodes alapjait. Ugyanakkor eszrevettünk a ferjemmel valamit nála. Sokszor lehet vele bolondozni, ekkor kacag, elvezi s simogatast. Viszont vannak helyzetek, amikor (ebben mindketten boztosak vagyunk!) szándékosan ignoral minket. Mindenhova néz, csak ránk nem. Persze érthető, ha ilyenkor nincs kedve mosolyogni, bolondozni, de döbbenetes számomra, hogy egy ilyen pici baba már így is kommunikal. És a saját kotodesem miatt megijedtem, ez vajon nem az elkerules jele. Persze ilyen pici korban még bőven alakul ez. Ezt tudom. De a kérdésem az, hogy elkepzelheto, hogy a kotodes jele látszik ilyenkor? Vagy ez egyszerűen kedv kérdése. Egyébként nagyon okos babanak tűnik, emsokszor ugy tűnik, amikor a szemebe nézünk, mint aki már rengeteg dologgal tisztában van.... Gondolom a legtöbb szülő elfogult, biztos mi is... :)


Előre is nagyon köszönöm!

Kedves Kata,

4. gyermekemmel vagyok várandós, aki nem tarvezett baba. Volt korábban 2 normál szülésem és tavaly egy sűrgősségi császárom. Sose féltem a szülestől, mind jó élmény volt kivéve a legutóbbit. Azóta egyszerűen rettegek tőle. Nem tudok úgy beszélni lassan 1 év után se még a történtekről, hogy ne sírjak. Nem is szerettem volna ezért több gyereket de a mostani becsúszott és későn derült ki. Gyerekként volt egy rettenetes élményem egy 2oldani lágyék sérv műtéttel és emiatt eleve elutasító voltam a császárral már a kezdetektől. Most hogy ilyen borzalmasan is zajlott a sűrgősségi még jobban megviselt. Nem tudom hogy dolgozzam fel. Beszélgettem már sokat olyanokkal akiknek pozitív élmény volt de nem megy. Viszont tudom, hogy ez így nem normális. Mivel közel jött az újabb pici azt mondták valószínű ez is császár mert az előző is az volt. Kérem, adjon tanácsot mit tudnék tenni, hogy ne rettegjek ennyire. Előre is köszönöm!