Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Témakörök ►
összes téma
9 éves
akit aa megcsalás szele megcsapott
alkoholfüggés
anyós
autizmus
birtokló szülõk
büntetés
családi kapcsolatok
családi kommunikáció
családi rendszerek
csecsemõ
dackorszak
daganatos beteg
döntés
döntések
életvezetés
fejlõdés
felelõsségvállalás
felnõtt gyerek
férfi-nõ kommunikáció
gyerekek
gyereknevelés
gyereknyelv
gyerekvállalás
gyermekek félelmei
gyermeki fejlõdés
gyermeknevelés
halál
halálfélelem
hasfájás
házasságcsapda
iskola
iskolakezdés
kamaszkor
kapcsolati gyász
kétéves gyerekek
komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás
kommunikáció
konfliktuskezelés
kötõdés
krízis
megváltozott családi helyzet
mentális egészség
mozaikcsaládok
nagyszülõhöz fûzõdõ viszony
nõi szerep
önismeret
önkielégítés
önsorsrontás
ovis gyerek
ovis kor
ovisok
ovisok gondjai
óvoda
óvodás korú gyerekek
óvodaválasztás
párkapcsolat
patchwork - családok
patchwork családok
pszichiáter
pszichológushoz fordulni
pszichoterápia
ragaszkodás
serdülés
serdülõ
serdülõk
serdülõkor
sorskönyv
stabilitás
személyiségfejlõdés
szeparációs szorongás
szerelem
szexuális fejlõdés
szexualitás
szobatisztaság
szófogadás
teljesítmény-szorongás
terápia
testvér fogadása
testvérféltékenység
titok vagy nem titok a családban
totyogó; alvás; szülõ érzései
válás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Testvérek egy szobában
Kedves Orsolya! Köszönöm a válaszát, az egyszobás lakással kapcsolatban. Valóban, egyenlőre engem feszít ez a helyzet (és néha a férjemet), a gyerekeket abszolút nem érdekli. A nagyobbikat szoktuk kérdezni, hogy jó lenne-e már különszoba, de azt mondja, csak a kicsivel együtt, meg, hogy ez is külön szoba, és amúgy nem nagyon érti miért kérdezgetjük (szerencsére). Igazán csak akkor van probléma, amikor olyant szeretne játszani, amit a kicsitől nem lehet (illetve mostmár az sem igazán, mert neki galéria ágya van, ahova a kicsi nem tud utána menni), és a TV-zés (a férjem szereti estig nézni, ami átvilágít az ő részükre is, ez nagyon zavar engem, ők amúgy vidáman alszanak). A "jó környék" azt jelenti, hogy nagyon megszerettük ezt a helyet, sok ismerős, barát, stb., és négyemeletes ház, tehát a lakóközösség is nagyon jó, viszont nagyon drágák itt a lakások. Mehetnénk kicsivel távolabb (vagy tízemeletes házba), de ott nem lenne ilyen jó a lakóközösség, (hogy rábízhatom bármelyik szomszédra a gyerekeket). Itt még sötétedés után is ki lehet menni az utcára, mert sok az ismerős, jó a hangulat.Tehát nincs olyan szakvélemény, hogy egy gyereknek ekkor és ekkor kell a különszoba a mentális fejlődése miatt?
Mégegyszer köszönöm a válaszát!
Tisztelettel:Zsófia
Kedves Zsófia!
Örülök, hogy sikerült valamennyire megnyugtatnom. A "szakvélemény" nem úgy szól, hogy ekkor vagy akkor a gyereknek saját szoba kell, bár természetesen nem árt, ha egy kamasz már el tud vonulni, akkor már valóban lehet rá igényük. Sokkal fontosabb, hogy ahogyan a szülő megéli a világot, az mutatja meg a gyereknek is, hogy hogyan élje meg, élheti meg ugyanazt. Mi szűrjük meg és értelmezzük nekik a valóságot. Minél kisebbek, annál inkább. Lehet, hogy a a gyerekek azt látják, hogy a szülők lazán, oldottan, itt-ott humorral oldva élik a mindennapi életüket ebben a lakásban, és nem is jut eszükbe, hogy másként is lehetne élni vagy hogy ezzel bármi baj lenne. Ebben az esetben felnőtt korában azt fogja mesélni: mi négyen laktunk egy szobában, mégis nagyon meleg, otthonos hangulat volt, nem volt ezzel semmi bajom a világon. Ha pedig szorongó, aggódó szülők veszik körül őket, akkor előfordulhat, hogy EZ magában teher. A szülők a mai világban talán épp a szorongásaikkal ártanak a legtöbbet a gyerekeiknek. Még az a törekvés is, hogy szépen és jól neveljünk, annyi szorongást, maximalizmust hoz magával, annyi aggodalmaskodást, hogy "vajon jól csinálom-e", hogy az már szinte magában is árt. Tehát egyfelől: ez van, ebben is lehet boldognak lenni és természetesen, oldottan megélni ezt; másfelől az ember a lehetőség határain belül megteszi, amit tud, hogy évek múltán majd változzon a helyzet. Ha pedig nem változik, akkor ezt fogadjuk el, erre találunk megoldásokat szellemesen, kreatívan, szeretettel.
Minden jót!
Frank Orsolya
2013-07-29 12:41:30
Örülök, hogy sikerült valamennyire megnyugtatnom. A "szakvélemény" nem úgy szól, hogy ekkor vagy akkor a gyereknek saját szoba kell, bár természetesen nem árt, ha egy kamasz már el tud vonulni, akkor már valóban lehet rá igényük. Sokkal fontosabb, hogy ahogyan a szülő megéli a világot, az mutatja meg a gyereknek is, hogy hogyan élje meg, élheti meg ugyanazt. Mi szűrjük meg és értelmezzük nekik a valóságot. Minél kisebbek, annál inkább. Lehet, hogy a a gyerekek azt látják, hogy a szülők lazán, oldottan, itt-ott humorral oldva élik a mindennapi életüket ebben a lakásban, és nem is jut eszükbe, hogy másként is lehetne élni vagy hogy ezzel bármi baj lenne. Ebben az esetben felnőtt korában azt fogja mesélni: mi négyen laktunk egy szobában, mégis nagyon meleg, otthonos hangulat volt, nem volt ezzel semmi bajom a világon. Ha pedig szorongó, aggódó szülők veszik körül őket, akkor előfordulhat, hogy EZ magában teher. A szülők a mai világban talán épp a szorongásaikkal ártanak a legtöbbet a gyerekeiknek. Még az a törekvés is, hogy szépen és jól neveljünk, annyi szorongást, maximalizmust hoz magával, annyi aggodalmaskodást, hogy "vajon jól csinálom-e", hogy az már szinte magában is árt. Tehát egyfelől: ez van, ebben is lehet boldognak lenni és természetesen, oldottan megélni ezt; másfelől az ember a lehetőség határain belül megteszi, amit tud, hogy évek múltán majd változzon a helyzet. Ha pedig nem változik, akkor ezt fogadjuk el, erre találunk megoldásokat szellemesen, kreatívan, szeretettel.
Minden jót!
Frank Orsolya
2013-07-29 12:41:30
Olvasói értékelés: 5/5