Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Témakörök ►
összes téma
9 éves
akit aa megcsalás szele megcsapott
alkoholfüggés
anyós
autizmus
birtokló szülõk
büntetés
családi kapcsolatok
családi kommunikáció
családi rendszerek
csecsemõ
dackorszak
daganatos beteg
döntés
döntések
életvezetés
fejlõdés
felelõsségvállalás
felnõtt gyerek
férfi-nõ kommunikáció
gyerekek
gyereknevelés
gyereknyelv
gyerekvállalás
gyermekek félelmei
gyermeki fejlõdés
gyermeknevelés
halál
halálfélelem
hasfájás
házasságcsapda
iskola
iskolakezdés
kamaszkor
kapcsolati gyász
kétéves gyerekek
komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás
kommunikáció
konfliktuskezelés
kötõdés
krízis
megváltozott családi helyzet
mentális egészség
mozaikcsaládok
nagyszülõhöz fûzõdõ viszony
nõi szerep
önismeret
önkielégítés
önsorsrontás
ovis gyerek
ovis kor
ovisok
ovisok gondjai
óvoda
óvodás korú gyerekek
óvodaválasztás
párkapcsolat
patchwork - családok
patchwork családok
pszichiáter
pszichológushoz fordulni
pszichoterápia
ragaszkodás
serdülés
serdülõ
serdülõk
serdülõkor
sorskönyv
stabilitás
személyiségfejlõdés
szeparációs szorongás
szerelem
szexuális fejlõdés
szexualitás
szobatisztaság
szófogadás
teljesítmény-szorongás
terápia
testvér fogadása
testvérféltékenység
titok vagy nem titok a családban
totyogó; alvás; szülõ érzései
válás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Párkapcsolat lezárása
50 éves nő vagyok, társkeresőn ismertem meg egy 52 éves rák férfit. Külön élt házastársától, elmondása alapján 20 év után érezte hogy valami hiányzik és lett valakije. K.b. 2-3 éve kalandozott, általában 2 hónapig tartottak a kapcsolatok, azt mondta azért mert nem találta aki kedvére való. Nagyon szép kapcsolat alakult ki köztünk, szó szerint mindenben egyeztünk, fantasztikus harmóniát éreztem, de 2-3 hónap elteltével mindig volt egy szakadás, email-ben írta hogy valamiért nem siet hozzám, járni kell az útját..Tehát most az van hogy 10 hónapig tartott, ezúttal tényleg vége. Éreztem hogy nagyon szeretett, néha éjszaka arra ébredtem hogy könyökölve nézi a testemet, simogat, csodál.Minden porcikámat szerette, jókat főztünk együtt, meg ő gyakran nekem amiket tudta hogy szeretek. Nagyon kedves, figyelmes, jó lelkű volt mindvégig, imádja gyerekeit unokáit, állandóan rohan hozzájuk ha kell segíteni , naponta beszél velük.Lehet kapuzárás előtti..Tudom nem kéne, de bízom benne hogy ha nem is most, de néhány év múlva visszajön, mert hiányozni fog neki a sok nevetés, közös élmény. Talán megnyugszik, elfárad ebben a rohanásban. Mint mondtam ő ma is szuper lativusokban beszél rólam, velem semmi baja nincs. Legszívesebben persze írnék, hívnám... Mi lehet a megoldás? Ha van egy kis esély, mi a célravezető viselkedés? Milyen típusú ez a pasi? Köszönöm segítségét.
Kedves Asszonyom!
Nagyon át tudom érezni a fájdalmát, amiért – legalábbis egyelőre - elveszített egy olyan kapcsolatot, amely számos tekintetben ígéretes és örömteli volt. Egész bizonyos, hogy nem is Önnel vagy a kapcsolat minőségével volt a hiba, bizonyos vagyok benne, hogy könnyen megvolt a lehetőség arra, hogy egy tartós, tartalmas kapcsolattá alakuljon – ha mindkét félnek erre van igénye. De azt is jól látja, hogy a partnerének most nem erre volt igénye, hanem valami mást akart megélni. Ha számos rövid kapcsolat után Ön mellett viszonylag hosszabban megmaradt, ez is azt jelezheti, hogy az Önök illeszkedése igen jó volt. Ugyanakkor Ön azt is jól érzi szerintem, hogy a párja most valami mást akar – mégpedig újra és újra – megélni, nem a megállapodást és a letelepedést, végelegességet. Az ötven fölötti férfiak gyakran élik meg azt az Ön által is kapuzárási pániknak nevezett állapotot, amikor semmi sem rémítőbb számukra mint az a gondolat, hogy „nem lesz több”. Nem lesz több hódítás, lángolás, nem élem meg többször, hogy kellek, hogy hódítani tudok, hogy férfias vonzerőm van, hogy „tudok nőt szerezni”, hogy a páromban olyan tükörbe nézhetek, ahol fiatalnak, férfiasnak, vonzónak, hősnek láthatom magam. Űzött és kínzó érzés lehet ez a férfi számára is, sokan közülük keményen meg is szenvedik, lelkiismereti válsággal, belső feszültséggel, értetlenséggel reagálnak rá, esetleg rejtőzködve vagy ideológiákat gyártva próbálják követni saját érzéseiket, amelyek élik a maguk életét. Ezen neki keresztül kell mennie, egyénenként változik, hogy pontosan mit akar megélni és meddig. Amíg saját magától fel nem támad az igénye azokra a másfajta, mélyebb értékekre, amelyeket az Önök kapcsolata kínált, addig nem tudja Önnek megadni azt, amit egyébként lehetne. Azt gondolom, nem kell egészen lemondania róla, sem egészen elengedni. Semmi baj nem lehet abból, ha mondjuk egy fél év múlva – nagyon súlytalanul és semlegesen – felhívja telefonon és megkérdezi, hogy van, és elbeszélget vele különféle hétköznapi témákról. Ugyanakkor semmi értelme – ahogyan szerintem Ön is tudja - a csüggésnek, kapaszkodásnak, üldözésnek, érzelmek kimutatásának, az érvelésnek és győzködésnek. Még vissza is üthetnek, de leginkább azt kell elfogadni, hogy erre a folyamatra Önnek csak részleges befolyása van. Ez pedig részben abban áll, hogy maga mögött hagy egy emléknyomot a férfi lelkében – egy ideális, szép, erős emléknyomot, amit ő dédelgetni fog és valószínűleg eltesz az értékesebb lehetőségek közé egy majdani megnyugváshoz. Másfelől pedig az időnkénti óvatos megkereséssel lehet ezt az esélyt javítani. Nagyon nehéz megállni, mert saját késztetésével kell szembe menni, de csakis így lehet azt az esélyt kihasználni, ami még van.
Frank Orsolya
2010-08-20 14:19:52
Nagyon át tudom érezni a fájdalmát, amiért – legalábbis egyelőre - elveszített egy olyan kapcsolatot, amely számos tekintetben ígéretes és örömteli volt. Egész bizonyos, hogy nem is Önnel vagy a kapcsolat minőségével volt a hiba, bizonyos vagyok benne, hogy könnyen megvolt a lehetőség arra, hogy egy tartós, tartalmas kapcsolattá alakuljon – ha mindkét félnek erre van igénye. De azt is jól látja, hogy a partnerének most nem erre volt igénye, hanem valami mást akart megélni. Ha számos rövid kapcsolat után Ön mellett viszonylag hosszabban megmaradt, ez is azt jelezheti, hogy az Önök illeszkedése igen jó volt. Ugyanakkor Ön azt is jól érzi szerintem, hogy a párja most valami mást akar – mégpedig újra és újra – megélni, nem a megállapodást és a letelepedést, végelegességet. Az ötven fölötti férfiak gyakran élik meg azt az Ön által is kapuzárási pániknak nevezett állapotot, amikor semmi sem rémítőbb számukra mint az a gondolat, hogy „nem lesz több”. Nem lesz több hódítás, lángolás, nem élem meg többször, hogy kellek, hogy hódítani tudok, hogy férfias vonzerőm van, hogy „tudok nőt szerezni”, hogy a páromban olyan tükörbe nézhetek, ahol fiatalnak, férfiasnak, vonzónak, hősnek láthatom magam. Űzött és kínzó érzés lehet ez a férfi számára is, sokan közülük keményen meg is szenvedik, lelkiismereti válsággal, belső feszültséggel, értetlenséggel reagálnak rá, esetleg rejtőzködve vagy ideológiákat gyártva próbálják követni saját érzéseiket, amelyek élik a maguk életét. Ezen neki keresztül kell mennie, egyénenként változik, hogy pontosan mit akar megélni és meddig. Amíg saját magától fel nem támad az igénye azokra a másfajta, mélyebb értékekre, amelyeket az Önök kapcsolata kínált, addig nem tudja Önnek megadni azt, amit egyébként lehetne. Azt gondolom, nem kell egészen lemondania róla, sem egészen elengedni. Semmi baj nem lehet abból, ha mondjuk egy fél év múlva – nagyon súlytalanul és semlegesen – felhívja telefonon és megkérdezi, hogy van, és elbeszélget vele különféle hétköznapi témákról. Ugyanakkor semmi értelme – ahogyan szerintem Ön is tudja - a csüggésnek, kapaszkodásnak, üldözésnek, érzelmek kimutatásának, az érvelésnek és győzködésnek. Még vissza is üthetnek, de leginkább azt kell elfogadni, hogy erre a folyamatra Önnek csak részleges befolyása van. Ez pedig részben abban áll, hogy maga mögött hagy egy emléknyomot a férfi lelkében – egy ideális, szép, erős emléknyomot, amit ő dédelgetni fog és valószínűleg eltesz az értékesebb lehetőségek közé egy majdani megnyugváshoz. Másfelől pedig az időnkénti óvatos megkereséssel lehet ezt az esélyt javítani. Nagyon nehéz megállni, mert saját késztetésével kell szembe menni, de csakis így lehet azt az esélyt kihasználni, ami még van.
Frank Orsolya
2010-08-20 14:19:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés