Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Témakörök ►
összes téma
9 éves
akit aa megcsalás szele megcsapott
alkoholfüggés
anyós
autizmus
birtokló szülõk
büntetés
családi kapcsolatok
családi kommunikáció
családi rendszerek
csecsemõ
dackorszak
daganatos beteg
döntés
döntések
életvezetés
fejlõdés
felelõsségvállalás
felnõtt gyerek
férfi-nõ kommunikáció
gyerekek
gyereknevelés
gyereknyelv
gyerekvállalás
gyermekek félelmei
gyermeki fejlõdés
gyermeknevelés
halál
halálfélelem
hasfájás
házasságcsapda
iskola
iskolakezdés
kamaszkor
kapcsolati gyász
kétéves gyerekek
komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás
kommunikáció
konfliktuskezelés
kötõdés
krízis
megváltozott családi helyzet
mentális egészség
mozaikcsaládok
nagyszülõhöz fûzõdõ viszony
nõi szerep
önismeret
önkielégítés
önsorsrontás
ovis gyerek
ovis kor
ovisok
ovisok gondjai
óvoda
óvodás korú gyerekek
óvodaválasztás
párkapcsolat
patchwork - családok
patchwork családok
pszichiáter
pszichológushoz fordulni
pszichoterápia
ragaszkodás
serdülés
serdülõ
serdülõk
serdülõkor
sorskönyv
stabilitás
személyiségfejlõdés
szeparációs szorongás
szerelem
szexuális fejlõdés
szexualitás
szobatisztaság
szófogadás
teljesítmény-szorongás
terápia
testvér fogadása
testvérféltékenység
titok vagy nem titok a családban
totyogó; alvás; szülõ érzései
válás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Hiszti
Tisztelt Szakértő!Kislányom 26 hónapos. A problémám az hogy délutáni alvásbol olyan hisztivel ébred hogy alig lehet megnyugtatni. Kedves szó, közeledés, dédelgetés semmi sem segít. El tart egy darabig még magától abba marad.
Hetente többször előfordul. Ordít sír.
Ettől függetlenül okos értelmes aranyos gyerek. De ilyenkor elviselhetetlen. Ön szerint mi állhat a háttérben?
Tisztelt levélíró!
Két dolgot hallok ki a leveléből. Az egyik a gyermek érzéseiről árulkodik, a másik az Ön saját érzéseiről. A helyzetben mind a kettőnek jelentősége van. Az, hogy a gyermek miért ébred szorongva, és (gyaníthatóan) miért alszik szorongva, azt innen kívülről nehéz megsejteni. Annyit lehet valószínűsíteni – és ezzel semmi újat nem mondok –, hogy valami belső szorongást, feszültséget okoz neki. Ez számtalan dolog lehet: olyan – akár méhen belüli – trauma, amiről a szülőnek akár sejtelme sincs; a fejlődő idegrendszer átalakulásából fakadó átmeneti szabályozatlanság; az életmódjában beállt valamilyen változás; a szülőhöz fűződő kapcsolat megváltozása; új ember vagy intézmény vagy hely vagy tevékenység megjelenése... bármi. Valamiért most másként észleli a valóságot, mint eddig. Talán épp az Ön anyai megérzése tudna rátapintani, mi változott a kislány életében, amitől máshogyan éli meg a világot (akár a fizikai, akár a társas világot), mint korábban. Lehet, hogy pusztán a saját felfedező ösztöne, saját napi működésének változása, idegrendszerének átalakulása okoz átmeneti feszültséget. De az is lehet, hogy a kettejük nap közbeni konfliktusai teszik bizonytalanná. Az ilyen korú gyermekek belső indulati élete nagyon intenzív, turbulens; egymással ellentétes erők feszülnek bennük. És természetesen – mindebből semmit nem értenek, semmit nem tudnak megfogalmazni, csak el- és megszenvedik.
Ami pedig a saját érzéseit illeti – ami azonnal szembeötlik, az az, hogy a felszínen (teljesen érthető módon) némi ingerültséggel fogadja ezt a helyzetet: az ébredéskori sírás „hiszti”, a vergődő gyerek „elviselhetetlen”. Ne értsen félre – nagyon jó, hogy őszintén megfogalmazza a negatív érzéseit is, nem vezetne sehova ezeket eltitkolni. Az is természetes, hogy ezek jelentkeznek. Azt viszont fontos érteni, hogy a saját érzései is több rétegűek: nem látok a lelkébe, de gyanítható, hogy az ingerültség alatt mélyebben olyasféle, fájdalmasabb érzések húzódhatnak meg, mint a tehetetlenség, a kétségbeesés, a kudarccal kapcsolatos rosszérzés; illetve biztosan az sem esik jól, hogy a gyerek ilyenkor nem hozzáférhető, és ezt könnyen éljük meg úgy, mintha személyünkben el lennénk utasítva. Nagyon fontos, hogy egyrészt tudatosítsa a saját érzéseit is, a felszín alatt meghúzódó mélyebb fájdalmakat; és azt is, hogy ezek a saját lelkének a termékei, a gyermek semmi ilyesmit nem szándékolt, nem akart kifejezni, nem gondol. Nem feltétlen érez elutasítást vagy ellenérzést: egyszerűen vergődik és momentán semmi sem esik jól neki. Másrészt azt is fontos tudatosítani (és látom, hogy ez meg is történt), hogy a kisgyerek viselkedése MINDIG TÜNET, és mindig csak az a dolgunk, hogy megtudjuk, miről üzen. Az az egyetlen fontos kérdés: mire van szüksége?
Mire van szüksége tőlem vagy mástól;
és nekem mire van szükségem, hogy azt meg tudjam neki adni?
Hogy ezt a szorongást miként lehet csökkenteni, azt én innen a távolból természetesen nem tudhatom megmondani. De ha Ön sejti, mi lehet az ok – környezetváltozás, a kettejük viszonyának megváltozása, a családi viszonyokban vagy a környezetben beállt változás vagy bármi más – akkor érdemes az okot megszüntetni, akkor is, ha ettől nem fog azonnal eltűnni a jelenség. Érdemes foglalkozni ezzel: beszélgetni erről, tájékozódni, olvasni, gondolkodni és kísérletezni – vajon melyik tényezőt tudom megváltoztatni, hogy a dolog enyhüljön? Nyugodtabb, ha a szülő mellette van, vele alszik? Nyugodtabb, ha magától ébred vagy ha gyöngéden simogatva felébresztjük egy picivel az ébredési ideje előtt? Lehet-e sejteni, hogy vajon miről álmodik? És vajon az ébredést hogyan befolyásolja az elalvás? Milyen hangulatban aludt el? Mit tudunk elmondani az elalvását környező időszakról, érzésekről, körülményekről?
Mindenesetre biztatnám, hogy ha rövid időn belül nem ér célt, akkor forduljon valahol a közelben gyermekpszichológushoz, aki élőben is tud benyomást szerezni a kislányról, a családról.
Drukkolással:
Frank Orsolya
2023-11-26 10:49:45
Két dolgot hallok ki a leveléből. Az egyik a gyermek érzéseiről árulkodik, a másik az Ön saját érzéseiről. A helyzetben mind a kettőnek jelentősége van. Az, hogy a gyermek miért ébred szorongva, és (gyaníthatóan) miért alszik szorongva, azt innen kívülről nehéz megsejteni. Annyit lehet valószínűsíteni – és ezzel semmi újat nem mondok –, hogy valami belső szorongást, feszültséget okoz neki. Ez számtalan dolog lehet: olyan – akár méhen belüli – trauma, amiről a szülőnek akár sejtelme sincs; a fejlődő idegrendszer átalakulásából fakadó átmeneti szabályozatlanság; az életmódjában beállt valamilyen változás; a szülőhöz fűződő kapcsolat megváltozása; új ember vagy intézmény vagy hely vagy tevékenység megjelenése... bármi. Valamiért most másként észleli a valóságot, mint eddig. Talán épp az Ön anyai megérzése tudna rátapintani, mi változott a kislány életében, amitől máshogyan éli meg a világot (akár a fizikai, akár a társas világot), mint korábban. Lehet, hogy pusztán a saját felfedező ösztöne, saját napi működésének változása, idegrendszerének átalakulása okoz átmeneti feszültséget. De az is lehet, hogy a kettejük nap közbeni konfliktusai teszik bizonytalanná. Az ilyen korú gyermekek belső indulati élete nagyon intenzív, turbulens; egymással ellentétes erők feszülnek bennük. És természetesen – mindebből semmit nem értenek, semmit nem tudnak megfogalmazni, csak el- és megszenvedik.
Ami pedig a saját érzéseit illeti – ami azonnal szembeötlik, az az, hogy a felszínen (teljesen érthető módon) némi ingerültséggel fogadja ezt a helyzetet: az ébredéskori sírás „hiszti”, a vergődő gyerek „elviselhetetlen”. Ne értsen félre – nagyon jó, hogy őszintén megfogalmazza a negatív érzéseit is, nem vezetne sehova ezeket eltitkolni. Az is természetes, hogy ezek jelentkeznek. Azt viszont fontos érteni, hogy a saját érzései is több rétegűek: nem látok a lelkébe, de gyanítható, hogy az ingerültség alatt mélyebben olyasféle, fájdalmasabb érzések húzódhatnak meg, mint a tehetetlenség, a kétségbeesés, a kudarccal kapcsolatos rosszérzés; illetve biztosan az sem esik jól, hogy a gyerek ilyenkor nem hozzáférhető, és ezt könnyen éljük meg úgy, mintha személyünkben el lennénk utasítva. Nagyon fontos, hogy egyrészt tudatosítsa a saját érzéseit is, a felszín alatt meghúzódó mélyebb fájdalmakat; és azt is, hogy ezek a saját lelkének a termékei, a gyermek semmi ilyesmit nem szándékolt, nem akart kifejezni, nem gondol. Nem feltétlen érez elutasítást vagy ellenérzést: egyszerűen vergődik és momentán semmi sem esik jól neki. Másrészt azt is fontos tudatosítani (és látom, hogy ez meg is történt), hogy a kisgyerek viselkedése MINDIG TÜNET, és mindig csak az a dolgunk, hogy megtudjuk, miről üzen. Az az egyetlen fontos kérdés: mire van szüksége?
Mire van szüksége tőlem vagy mástól;
és nekem mire van szükségem, hogy azt meg tudjam neki adni?
Hogy ezt a szorongást miként lehet csökkenteni, azt én innen a távolból természetesen nem tudhatom megmondani. De ha Ön sejti, mi lehet az ok – környezetváltozás, a kettejük viszonyának megváltozása, a családi viszonyokban vagy a környezetben beállt változás vagy bármi más – akkor érdemes az okot megszüntetni, akkor is, ha ettől nem fog azonnal eltűnni a jelenség. Érdemes foglalkozni ezzel: beszélgetni erről, tájékozódni, olvasni, gondolkodni és kísérletezni – vajon melyik tényezőt tudom megváltoztatni, hogy a dolog enyhüljön? Nyugodtabb, ha a szülő mellette van, vele alszik? Nyugodtabb, ha magától ébred vagy ha gyöngéden simogatva felébresztjük egy picivel az ébredési ideje előtt? Lehet-e sejteni, hogy vajon miről álmodik? És vajon az ébredést hogyan befolyásolja az elalvás? Milyen hangulatban aludt el? Mit tudunk elmondani az elalvását környező időszakról, érzésekről, körülményekről?
Mindenesetre biztatnám, hogy ha rövid időn belül nem ér célt, akkor forduljon valahol a közelben gyermekpszichológushoz, aki élőben is tud benyomást szerezni a kislányról, a családról.
Drukkolással:
Frank Orsolya
2023-11-26 10:49:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés