Félelem

Kedves Orsolya!
2. osztályos kisfiam miatt írok Önnek.
Szeptember második hetében kezdődtek nála a problémák.
Reggel sírva ment iskolába, hol a szíve, hol a feje és néha a hasa "fájt".
Sok - sok beszélgetés után kibukott, hogy nagy valószínűséggel a tesó másik iskolába menetele okozza ezt nála.
Elment az egyetlen ember, aki biztonságot adott neki. Kisfiam egyébként egy érzékeny kisfiú, de talpraesett vagány srác.
Mostanában mindig azt mondja, hogy aggódik, hogy vele történik valami. Például tanultak a gombákról, ahol a tanár néni nyilván elmondta, hogy vannak ehető és mérgező gombák, ezért vigyázni kell mit eszünk meg. Ez olyan szinten beakadt nála, hogy olyanoktól fél, hogy valamelyik osztálytársa megfog egy mérgező gombát és belenyúl a szájába, akkor mi lesz.
Szegénykém próbál dolgozni magán, de valljuk be egy felnőttnek is nehéz, nemhogy egy 8 éves gyereknek.
Tegnap úgy jött haza, hogy jó volt a nap, mert nem ment oda ahol aggódni szokott. Ehhez képest ma megint sírva ment be, úgy hogy a kocsiba visszaült, hogy ő jön velem és nem megy iskolába. Anya, csak most az egyszer!!! Természetesen muszáj volt maradnia.
Nem tudom mi az az állapot, ami egy szakember segítségét kívánja meg. Egy biztos nem szeretnék eljutni addig, hogy egy pánikbeteg gyerekem legyen. Már ha ennyi idősen ez lehetséges-e.
Barátjától kapott egy védelmező karkötőt, hátha az segít, de egyenlőre úgy néz ki nincs változás.
Vajon ez idővel javulni fog vagy mindenképp szakember segítsége szükséges?
Köszönöm előre is a válaszát.