SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Frank Orsolya


Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő

Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING

Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?

Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu

Témakörök

összes téma      9 éves     akit aa megcsalás szele megcsapott     alkoholfüggés     anyós     autizmus     birtokló szülõk     büntetés     családi kapcsolatok     családi kommunikáció     családi rendszerek     csecsemõ     dackorszak     daganatos beteg     döntés     döntések     életvezetés     fejlõdés     felelõsségvállalás     felnõtt gyerek     férfi-nõ kommunikáció     gyerekek     gyereknevelés     gyereknyelv     gyerekvállalás     gyermekek félelmei     gyermeki fejlõdés     gyermeknevelés     halál     halálfélelem     hasfájás     házasságcsapda     iskola     iskolakezdés     kamaszkor     kapcsolati gyász     kétéves gyerekek     komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás     kommunikáció     konfliktuskezelés     kötõdés     krízis     megváltozott családi helyzet     mentális egészség     mozaikcsaládok     nagyszülõhöz fûzõdõ viszony     nõi szerep     önismeret     önkielégítés     önsorsrontás     ovis gyerek     ovis kor     ovisok     ovisok gondjai     óvoda     óvodás korú gyerekek     óvodaválasztás     párkapcsolat     patchwork - családok     patchwork családok     pszichiáter     pszichológushoz fordulni     pszichoterápia     ragaszkodás     serdülés     serdülõ     serdülõk     serdülõkor     sorskönyv     stabilitás     személyiségfejlõdés     szeparációs szorongás     szerelem     szexuális fejlõdés     szexualitás     szobatisztaság     szófogadás     teljesítmény-szorongás     terápia     testvér fogadása     testvérféltékenység     titok vagy nem titok a családban     totyogó; alvás; szülõ érzései     válás  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.

Elhanyagolt serdülõ

Üdvözlöm!Kérem segítsen nekem,mert már teljesen tanácstalan vagyok.van egy 14éves fiam aki 3évig külön élt tőlem.Le kell írnom nagyjából a történetet hogy értse a helyzetet.5 éve a fiam apjától külön mentünk mert lett neki egy új kapcsolata.Én a fiammal a házban maradtunk ami a volt párom nagyszülői háza volt fele része a fiam nevére került így ez miatt sem akartam kiköltözni. 8hónapig voltunk egyedül,miután állás lehetőséget kaptam külföldön.Mivel akkor a fiam 4.osztályos volt.Mivel nem szerettem volna kivenni az iskolából,anyósomékkal jó viszonyban voltunk így azt tanácsolták maradjon a gyerek náluk ameddig én kint leszek ők majd vigyáznak rá,és így lesz a legjobb a gyereknek is.Az akkor üresen maradt házat felajánlottam a volt páromnak és új barátnőjének aki akkor már több hónapos terhes volt,szülés előtt állt.Nem terveztem visszaköltözni mert az volt a tervem hogy valahol máshol kezdek új életet.Pár hónap után visszajöttem és el akartam hozni a fiamat de a nagymama nekem támadt hogy nem viszem sehová mert ott nagyon is jó helyen van..Persze ez az én legnagyobb hibám volt amit elkövettem hogy nem mentem bíróságra ,vagy nem mentem hivatalos helyre..ne akartam a évek óta tartó jó viszonyt megbontani..Azt gondoltam a fiamnak ott az iskola,talán ha felsőbe megy akkor átíratom máshová..De az idő mást hozott mert közben nekem is lett egy új kapcsolatom és született egy fiam ebből az új kapcsolatból.Külföldre mentem mivel nem volt már semmim és senkim otthon.A nagyobbik fiam volt kint nálam egy hetet,szívem szerint vissza sem engedtem volna.Amikor csak tudtam mentem 80km-t hogy láthassam és ez így ment még 2évig..Az apukával rendszeresen beszéltünk és azt is mondtam neki hogy nem szeretném ha továbbra is a nagyszülőnél lenne a gyerek mert mindkét szülő él,és nem helyes így.Persze a volt párom szerint én szóba se jöhettem,mert hogy én külföldön vagyok,meg minden voltam csak jó nem.De ő aki pár utcányira lakik a szüleitől ő sem vette magához a gyereket,csak a kisebbik gyerekével foglalkozott.Egyszer a nagy fiam azt mondta szeretne ott maradni akkor éppen a szüleimnél voltam,de mivel nem volt megfelelő a körülmény nem lett volna hely,3szobás lakás szüleim,öcsém,nővérem a kislányával,plussz én...szóval jobbnak láttam ha még marad.Majd tavaly áprilisban ismét azt mondta maradni szeretne,nem akar visszamenni.Akkor azt mondtam jó.Maradt.nagy vita volt az apjával és a nagymamáék is azt mondták tönkreteszem a gyerek jövőjét stb..Nem érdekelt.Csak mivel nekem az életem már külföldön volt férjem ott dolgozik,néha mennem kellett egy két hétre látogatóba mivel van egy közös gyerekünk és az ő munkája nem engedi meg hogy haza utazgasson,meg nem is tudnánk hol lenni ha hazajön,szüleim lakása zsúfolt,kint meg saját külön lakásunk van..A nagy fiam is volt kint velem kivittem magammal,de nem szeretett ott lenni..Mit tehettem volna.Váltam volna el?Azt gondoltam ha két havonta kimegyek két hétre az nem túl hosszú idő és nővérem figyelt gondozta a fiamat.De egyik nap valami elkezdett borzasztóan rossz irányba fordulni.A tanárnő felhívott egy más ügy miatt és azt is közölte velem hogy a fiam nincs iskolában.Én 900kmről nem tudtam hazamenni azonnal hívtam az anyukámat aki azt mondta nem tudták ezt a dolgot,mivel reggel ők is dolgoznak később érnek haza és nem néztek be a szobába ahol aludt a gyerek.Majd rá két hétre jött az amire tényleg nem számítottam.A fiam elment a nagymamához és közölte nem jön vissza többet.Mind ezt úgy hogy tudta nem vagyok ott,mikor elköszöntem tőle sem szólt semmit,pedig már szerintem akkor is tudta.Beszélgetni is sokat próbáltam vele de alig lehet két szót kihúzni belőle,folyton csak a facebook az internet,stb,amiért szintén haragszok mert azt a telefont is a volt sógornőm vette neki aki szintén a nagymamánál lakik és hogy úgymondjam sajátjaként kezeli a fiamat.pedig van saját gyereke is.A nagyon nehezen napokik tartó sírás gyötrelem után beletörődtem hogy ott van.Viszont soha nem osztanak meg velem semmit,mindent az utolsó pillanatban tudok meg véletlen szerűen.Kb.3éve is volt egy olyan dolog hogy külföldre akarták küldeni a fiamat valami iskola cserediák programmal,és ezt is csak úgy tudtam meg hogy a gyerek mondta nekem hogy nincs kedve menni..Most viszont amiről nem szóltak az az hogy a fiam aki 14éves van egy barátnője.Ezzel még nem is lenne gond hanem az hogy ez miatt a fiam Pestre szaladgál amit a nagymama és lánya támogat...viszont most azt tudtam meg hogy abba is beleegyeztek hogy ott aludjon a lány a fiammal egy hétig.Amikor megkérdeztem a fiamat hogy ez igaz e..mert ugye ezt is csak egy kiposztolt képből tudtam meg,azt mondta igen igaz és hogy nekem semmi közöm hozzá,meg nem mondhatom meg ki alszik ott meg ki nem mert nem az én házam,stb.Erre mérgemben azt mondtam hogy kilépek az életéből ha ezt akarja...és az a válasz jött hogy lépjek,nem érdekli mert így is boldog.Megkérdeztem ezt komolyan mondja?Azt mondta mindig csak csesztetsz,mindig minden bajjom van és neki erre nincs szüksége.Azóta nem beszél velem,és nem is hiszem hogy fog.Régen még kisebb volt nagyon anyás volt.Amikor az apja elköltözött is azt mondta anya én veled akarok lenni,aztán még amikor külföldre mentem akkor is éreztem a szeretetét,de kb 1éve megszünt minden.Minden évben vett valami kis apróságot karácsonyra nekem,vagy készített valamit..de már egy ideje még csak köszönni sem köszön.Mikor 3év után megint velem volt mintha egy neveletlen gyereket kaptam volna vissza.Ha belépett az ajtón azt sem mondta hogy bakk,még a szüleimnek sem,teljesen tiszteletlen lett,és mikor mondtam hogy köszönni kellene akkor is hallgatott.De azoknál akiknél ott van most ott köszön..ott más.Tudom kamasz és ez nehéz korszak,és azt is hogy elrontottam mindent,mert másokat néztem folyton hogy nekik jó legyen,hogy a vitákat elkerüljem,de most úgy néz ki ez lehetetlen.Hibáztatom magamat miért nem adtam be a gyermek elhelyezést még akkor,talán most akkor nem lenn ez és a fiam is velem lehetne,és talán más lenne.Tavaly amikor kihoztam a fiamat a férjem ki volt akadva hogy mennyire tiszteletlen velem,és azt mondta pár év és tojni fog a gyerek a fejemre...most úgy tűnik igaza lett.Pedig én próbáltam mindent a lehetőségeimhez képest.Olyan drága dolgokat megkap ami neki természetes másnak viszont nem...ezt sem értékeli.Semmit nem tud értékelni,mert ahol most van ott mindent megadnak neki.Én meg tehetetlenül nézem az egészet.Mit tegyek?Nagyon sokat szenvedek miatta és szeretném ha újra velem élhetne,most beadom a gyermek elhelyezést,de már megkérdezik mivel 14 éves...mit érek el vele ha ő az aki nem akar velem élni?Kérem segítsen adjon tanácsot mit tegyek.Köszönöm előre is válaszát!
Kedves levélíró, ez valóban nem egy könnyű helyzet, de nem is reménytelen, sőt!
Az első, amit visszajeleznék, az az, hogy pontosan el tudom képzelni, mennyit gyötrődik és szenved emiatt az eseménysor miatt.
Ezért rögtön és mindenek előtt azt tartom fontosnak elmondani, hogy más az önvád és más a megértés. Azt nem mondom ,hogy ne foglalkozzon a múlttal, és hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Fontos lenne ezt egyszer – de csak egyszer – valakivel alaposan átbeszélni, azért, hogy megértse, hol áll most a fia, és hol áll Ön. Jó lenne, ha ez a valaki, akivel átbeszéli, szakember lenne. De a múlttal csak annyiban kell foglalkozni, amennyiben segít innentől kezdve a lehető legjobban csinálni a dolgokat. Önmagát vádolni viszont nem szabad. Akkor sem, ha hibázott, akkor sem, ha nem. Azért nem szabad magát vádolni, mert akkor nem tud felszabadult, kedves, vidám, meleg és pozitív lenni a fiával, pedig egy keserű, savanyú, önvádba merevedett, rosszkedvű anyukához senkinek sincs kedve. Mindenki jobban jár, ha Ön megbocsát saját magának azzal, hogy” ennyi telt tőlem akkor; sok mindent nem tudtam és sok mindenben én is máshogy döntöttem volna, ha tudtam volna”. Mondja, nem máshogy döntött volna, ha tudta volna, hogy ez következik?
Tehát egyszer beszélje át a történteket pszichológus szakemberrel, azért, hogy megértsék, hol tart és mit érez most az Ön fia, és hol tart Ön. Ezzel aztán a múltat el is lehet temetni.

A második pont az, hogy ahol most vagyunk, onnantól mindig előrefelé kell gondolkodni. Az egyetlen kérdés az, hogy innen kezdve merre és hogyan megyek tovább. Minden más csak elveszi az erőnket attól, hogy jól menjünk előre. Ha jól értem, szeretné rendezni a fiával a viszonyát, és ha jól értem, úgy érzi, hogy az anya-gyerek kapcsolat a legfontosabb és ezt minél előbb elsődleges szerephez kell juttatni az életében. Ráadásul mindezt úgy, hogy a kisebbik gyermeke se sérüljön!

A fia megértéséhez pedig azt a legfontosabb megérteni, mivel jár az, hogy ő most serdülő lett. A serdülők öntudatra ébrednek. Ekkor kezd az ember igazán gondolkodni azon: „Ki vagyok én?”; „Milyen a sorsom?”; „Hogyan alakult ez így?”; „Kik a szüleim és hogyan neveltek engem?” A gyerek elkezd vizsgálódni meg értelmezni, és – mivel serdülő – általában meglehetősen drámai megállapításokra jutnak. Nagy, szenvedélyes érzéseik vannak, a feneketlen kétségbeeséstől az egekbe lángoló lelkesedésig: biztos Ön is emlékszik tizenéves önmagára, nagy bánataira, sírásaira, örömeire, ideáljaira, szerelmeire, lelkesítő embereire. Ilyenkor hatalmas és színpadias kinyilatkoztatásokra is hajlik az ember: például meglepődne, milyen sok kamasznak kiszalad a száján egy-egy nehezebb pillanatban a „te nem vagy az anyám/apám!” felkiáltás. Fontos, hogy a szülő ezt egyfelől meghallja, és megértse belőle, mi a panasz; másfelől meg ne hallja meg, hanem ugyanúgy tudjon átsiklani rajta, mint mikor a kétéves gyerekünk azt kiabálja, hogy „Kaka Mama!”, vagy az ovis azt, hogy „Utállak! Gonosz Mama!” Kezeljük értékén, ne essünk kétségbe, értsük meg, és lehetőleg minél mélyebben értsük meg, mit üzen!

Fontos lenne, hogy Ön megismerje, hogyan látja a fia a történetet: én két dologban biztos vagyok. Az egyik az, hogy máig is szereti az édesanyját és vágyik a szeretetére (a „Mindig csesztetsz” mondatot úgy fordítjuk magyarra, hogy „Vágyom a jóváhagyásodra és az elismerésedre, de sajnos úgy látom, hogy sose jó neked, amit csinálok.”). A másik pedig az, hogy még egyáltalán nincs kizárva, hogy Önnel együtt lakjon. Ez utóbbihoz viszont – és ez a kulcs – nem csak a múltat, hanem LEGFŐKÉPPEN A JELENBÉLI VISZONYUKAT kellene rendezni. Ez azt jelenti, hogy Önnek egyszer, egyetlenegyszer tisztán és egyenesen el kellene mondania a magától értetődőt: „Kisfiam, nagyon sajnálom, hogy ennyi éven át hol itt voltál, hol ott; nem biztos, hogy mindent jól csináltam; akkor is te vagy a legfontosabb az életemben, ha ez nem mindig volt egyértelmű, és nagyon szeretném, ha innentől kezdve a lehető legtöbb jót adhatnám neked.” Innentől kezdve viszont – bármily furcsa is – az a legfontosabb, hogy Önnek ne legyen bűntudata, és ne bocsánatkérésből működjön! Ezt mondom még egyszer: ne bűntudatból és ne bocsánatkérő pozícióból működjön! Hanem hogyan? Az a fontos, hogy a fiának jó legyen Önnel együtt lenni! Érezze jól magát, ha együtt vannak! Mi kell ehhez? Az, hogy Ön kedves, vicces és könnyed legyen. Fontos, hogy a fia helyeslést, haverságot, jópajtási érzéseket kapjon Öntől! Lepje meg! Lájkolja a fotóit a Facebookon, vagy érdeklődjön nyitottan és kedvesen a barátnője iránt, ismerjen el őszintén valamit, amit őszintén el tud ismerni. Az ajándékon könnyen átlátnak a fiatalok, és akár lekenyerezésnek is érezheti. Jobb ötlet az, ha főz neki valami finomat és egy „jót dumálnak”. Serdülő fiúkkal sokszor segít, ha nem a közös családi dolgokról, hanem külső témákról, olyasmiről, ami a fiatalt érdekli, legyen az sport, napi politika, autók, közélet, filmek, humoristák, zene vagy bármi más, amibe Ön is be tud szállni. Nem baj, ha nem tud sokat a témáról: a fiatalok szívesen tanítgatják az ilyesmit. A külső témáról való beszélgetés remekül össze tud hozni két embert és „titokban” építi kettejük intimitását. Nem kell ajtóstul rontani a házba: nem biztos, hogy azzal kezdeném: „mától lakj nálam!”. Egy-két, vagy még több kellemes, hiteles, őszinte és jókedvű együttlét, egy egyértelműen javulásnak induló viszony – és a gyermek magától is abba az irányba fog billenni, ami neki jobb. Ha pár éve még többször is Önt választotta, akkor a szíve mélyén ma is Önt választaná.

Sok sikert, türelmet kívánok!



Frank Orsolya
2015-01-05 19:03:50
Olvasói értékelés: 5/5
A szerkesztő ajánlja