Autizmus szocializáció

Kedves Zsuzsa!
Nem hiszem, hogy a Peti vagy akár Kinga problémájával kapcsolatban bármiben többet tudnék mondani, mint az előttem megkérdezett szakemberek. Felelőtlenség lenne, ha pusztán az Ön levelében leírtak alapján bármit kijelentenék, ráadásul a kérdéskör nekem nem is szakterületem. Mindössze egy néhány apró közhelyet tudok hozzáfűzni ahhoz, amit leírt. Az egyik az, hogy a gyerekek roppant széles skálán helyezkednek el atekintetben, hogy mennyire nyitottak vagy zárkózottak, mennyire esik jól nekik a testi érintés, mennyire simulékonyak vagy bújósak, távolságtartóak és hűvösek. Az én nagyobbik fiam az első perctől tiltakozott a sok ölelés, babusgatás vagy a kenguruban hordozás ellen, babakocsiban, saját ágyában érezte jól magát, soha önként egy puszit nem adott nekem, az én érintésemet is inkább csak elviseli, mint afféle anyai heppet. Egyébként is zárkózott, érzelmeit nem kimutató valaki, akinek mióta tíz éves elmúlt, semmit sem tudok a „magánéletéről”. Ezzel együtt egy maradéktalanul egészséges, ígéretes, normális férfipalántának élem meg őt, aki azért kommunikáció terén is eléri ma már az „elég jó” szintet. Ha érzéseiről nem is, de igényeiről kielégítően tudósít, egyébként pedig jól teljesít és sok örömét leli az életben, a társas kapcsolatok terén is. Ráadásul ez a zárkózottság a nemétől tökéletesen független – ilyetén jellemzőit nem tőlem, hanem rajtam keresztül az édesanyámtól örökölhette, aki szintén jól teljesítő magán- és szakember volt egész életében, bár a testi érintés vagy az érzelmek kommunikációja soha nem volt az erősségei között. Az emberi jellemzők egészen széles skáláját tekinthetjük normálisnak, az emberek sokfélék és mindenkiben lehetnek értékek. Ma hajlamosabbak vagyunk diagnosztikus cédulákat ragasztani a különféle többé-kevésbé szélsőséges jelenségekre. Ha Kinga most nehezebben alkalmazkodik mint a többi gyerek, az sok mindennek az eredménye lehet – akár annak is, hogy a családban most nyilván van egy kimondatlan alapfeszültség, amit ő érez és minél kimondatlanabb, minél nehezebben megfogható a számára, annál közvetettebben reagálja le ő maga. Aztán az óvónők látásmódját is torzíthatja, ha esetleg fülükbe jutottak Peti nehézségei. Az Önök szeme is nyilván jobban rálát most a bajra, mint a jóra. És akkor még nem számoltunk azokkal a szintén lappangó feszültségekkel, amelyek Önöket, a két szülőt terhelik a gyerekekkel kapcsolatos aggodalmak miatt. Így látatlanban csak azt tudom kívánni, hogy Önök, felnőttek őrizzék meg az arányérzéküket abban, hogy valójában mekkora is a baj, és hogy higgyenek a gyermekeik értékeiben, saját maguk mint szülők sikerességében, tudjanak örülni a gyermekeiknek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne vegyék igénybe az egyébként kiválóan képzett magyar szakemberek tudását, segítségét, fejlesztő kapacitását. Kérem, ha úgy érzi, a helyzetben további támogatásra, árnyaltabb segítségre van szüksége, szeretne többet elmondani és több reakciót kapni, keressen föl bizalommal a honlapon található telefonszámon.


Frank Orsolya
2010-10-09 17:24:26