Tisztelt Doktor úr!

A kislányom 6 éves. Először júnisban vittük el az orvoshoz, mert úgy vettük észre, hogy nem jól hall. A füle nem fájt és nem is gyakori fülfájós. Az audiológiai vizsgálaton halláscsökkenést állapítottak meg (hallás utáni és műszeres vizsgálattal is). Antihisztamin (Erolin) gyógyszert kellett szedni egy hónapig és a nasivin orrcseppet egy hétig kellett használni. Amikor visszamentünk egy hónap múlva nem javult semmit a füle, sőt még egy kicsit rosszabodott is (de egy kicsit meg is volt fázva). Rá egy hónapra (augusztusban) kellett visszamennünk, ekkor épphogy egy nagyon picit javult, nem számottevően. 3 hónapra rá, azaz most november 9-én voltunk megint vissza, még mindig nem javult semmit, megint talán még egy picit rosszabb is lett a lelet. Mindegyik vizsgálatnál fénytelen, behúzott dobhártya szerepel a leleten, és kp. nagy adenomid. Most már ráírták a leletére, hogy orrmandulaműtétet és fülleszívást javasolnak. Nov. 17-re, azaz mára voltunk előjegyezve műtétre, előtte voltunk vérvételen (a vérlelete az teljesen jó, senol nincs semmi eltérés) és altatóorvosi vizsgálaton. Először pénteken nem engedték tovább altatni, mert közbe bronchitise van-volt és a zinnatot szedi, ami pénteken fogy el (így összesen 10 napig szedi), tegnap (hétfőn) kellett megint visszavinni, ekkor már engedték. Ma, amikor befeküdtnük, megint megvizsgálta egy harmadik altatóorvos, aki nem engedte tovább, így Nov. 23-ra kaptunk időpontot.
A kérdésem az lenne, hogy mit csináljak? Engedjem a műtétet vagy hogyan lehetne elkerülni? Most már nagyon bizonytalan vagyok. Van ismerősöm, aki a nyáron ugyanilyen műtéten esett át, és neki utána jó volt az audiológiai lelete. Én mégis egy kicsit tartok tőle.
Most már lassan fél éve tart ez az állapot, legalábbis onnantól számítva, amikor elvittem az orvoshoz, de viszont nekem már előtte is feltünt, hogy nem hall, csak akkor még azt hittem, hogy csak azt nem hallja meg, amit nem akar /hát mint a gyerekek/.

Várom válaszát, melyet előre is köszönök!


Tisztelettel:

Ágnes