Mindannyiunk életében adódnak nehéz, olykor válságos időszakok. Elveszítünk családtagot, barátot, netán kedvenc állatunkat, lezárul egy kapcsolat, elbocsátanak a munkahelyről, folyamatosan nagy a stressz, kiégtünk, nem látjuk a kiutat a helyzetből, súlyosabb betegség támad meg minket, vagy szerettünket.

Öööööt... nééégy.. háááárom... kettőőő.. eeeeeegy... kiabáljuk lelkesen az utolsó öt másodpercben Szilveszter éjjelén, követve, ahogy eléri az összes mutató a tizenkettőt és elüti az óra az éjfélt. A himnusz után aztán vidáman kívánunk egymásnak, és magunknak is boldog, sikeres, örömteli új esztendőt.

Kapni jó, de adni még jobb - jobb adni mint kapni... valahogy így hangzanak a régi magyar szólások. Ünnepek környékén különösen igazak lehetnek ezek az állítások. Sokszor már hetekkel, hónapokkal korábban azon gondolkodunk, vajon mivel lephetnénk meg szeretteinket. Mosolyra derül az arcunk, ha elképzeljük a szívünknek kedvest, amint bontogatja a csomagot, és boldogságtól csillogó szemmel ugrik nyakunkba, mert eltaláltuk a vágyát.

Olyan világ köszöntött ránk a tavalyi évvel és a járvánnyal, amilyenben még nem volt részünk. Hétköznapi, talán biztonságos életünk nem a megszokott mederben csordogál, hiszen a megszorítások, új és új szabályok, ha testközelből nem is, de közvetve mindannyiunkat érintenek.

A hónapokkal Karácsony előtt megjelenő akciók, hirdetések rendre azt sugallják, hogy az ünnep a csillogástól, a csomagoktól, a földi javakban dúskálástól lesz szép. A valódi egymás felé fordulás, a szeretet megélése sokszor elveszik a rohanásban, a megfelelni akarásban.

Ahogy ez ember felnő, és önálló életbe kezd, felelősséget kell vállalnia döntéseiért, önmagáért, az élete vezetéséért. Ritka az, ha valakinek annyira olajozottan zajlanak a napjai, hogy soha nem kerül olyan helyzetbe, ahol azt érezné, váltani kell, a jelenlegi állapot már kifutott, unalmas, nem vállalható, gyötrelmes.

A negyven körüli, kifejezetten szép, többdiplomás, tanárként dolgozó, látszólag stabil munkahellyel rendelkező, kiegyensúlyozott családi életet élő nő aggodalmat sugárzó tekintettel meséli, hogy válságban az élete. Olyan, mintha semmi sem lenne a helyén. Üres a munka, üres a párkapcsolat, szabadidős tevékenységekhez sem ideje, sem kedve. Megakadt, fásult, elvesztette a kapcsolatot önmagával.