Tisztelt Bader Gyorgy! Beleragadtam egy helyzetbe amiben nem vagyok boldog, de megis keptelen vagyok kilepni belole. Masfel eve szerelembol kulfoldre koltoztem, a parom miattam valt el. Sose volt onbizalmam, a csaladi oroksegem hogy "ertektelen vagyok, nem szamitok", es az uj helyzet pont ezeket a sebeimet nyitogatja nap mint nap. Remenytelen hogy munkat talaljak, ellenben a volt feleseg a parom tokeletes, potolhatatlan alkalmazottja, aki raadasul kirugas eseten magaval vihetne az ugyfeleket, parom csodjet okozva ezzel. Elmanipulalta az osszes gyerekkkori baratot, es a parom csaladtagjait is. Magyarul, engem es a parom donteset nem fogadja el, nem tiszteli senki. Ket kislany is van, a nagyobbik, 7 eves, epilepszias es mintha szerelmes lenne az apjaba, ami ebben a korban ugy tudom mar nem termeszetes, bar az igaz hogy kicsit visszamaradott a korahoz kepest. Nincs benne semmi szemerem, kioktat, dicserteti magat, es egy baratnom ugy fogalmazot,t olyan mintha belemaszna az aurajaba... nagyon furcsa lany, es sajnos roppant mod irrital. Annyira hogy o az egyik ok ami miatt a kapcsolat megszakitasan gondolkozom- bar mindig csak gondolkozom, es nem tudom elszanni magam. Koszonom szepen valaszat!