Tisztelt Szakértő!
Azért fordulok Önhöz, mert nagyon szomorú vagyok, és szeretnék választ kapni, hogyan tovább?
Megírom a születésem adatait is, esetleg szükség lehet rájuk:
Győr, 1964. 11. 16. 18:06

Arról van szó, hogy már fiatal koromban is sokszor éreztem azt, hogy dolgok, amikre vágyom, nagyon soká érkeznek az életembe. Persze lehet ez viszonylagos is, hiszen amit elképzelek, azt azonnal vagy nagyon hamarosan szeretném, de ahhoz képest évek, mire teljesül.
Igaz, hogy 22 évesen férjhez mentem, de 20 éves koromig várnom kellett az első kapcsolatra, pedig annyira szerettem volna tiniként is szerelmes lenni. Aztán az esküvő után azonnal szerettem volna gyereket, de csak 5 év után lehettem édesanya. (A nővérem és unokanővérem pár hét különbséggel mentek férjhez hozzám képest, nekik azonnal sikerült, csak nekem nem)
A főiskolára sem azonnal sikerült bejutnom, csak a következő évben.
Az önálló otthonra is 6 évet vártam az esküvő után.
Aztán 10 éve meghalt a férjem, igaz, közel 3 évig eszembe sem jutott volna új párt keresni, de azután 3 évvel találtam csak rá az új páromra, aki 1 év után meghalt.
Azóta megint eltelt 3 év, de nem sikerül sehogy sem társat találnom. A tipikus probléma, hogy aki nekem tetszik, annak én nem, akinek meg én tetszenék, az nekem nem...Illetve van valaki, akivel másfél éve kapcsolatban vagyok levelezés szintjén (összesen 2X találkoztunk), különböző problémák miatt nem lett belőle párkapcsolat. De el sem enged, ragaszkodik hozzám, azt mondja őszinte és mély barátságot érez irántam, amiből szerinte idővel több is lehet... de ez bizonytalan. Talán tényleg Ő lesz, csak erre is várnom kell? Vagy rossz úton járok?
Sokszor próbálom nyugtatni magam, hogy talán az az akadály, hogy túlságosan rápörgök a dologra (mindig ezt csinálom), és állandóan azon kattogok, sokszor sírok, belefulladok az önsajnálatba....
Igaz, visszagondolva mindig meglett amit szerettem volna, talán majd most is, de kétségbe vagyok esve, hogy az idő megy, fiatalabb nem leszek, elvesznek értékes évek...
Szeretném kérdezni, hogy valóban van-e a sorsomban egy ilyen hátráltató tényező? Vagy csak én érzem így?
Aztán, hogy mindkét páromat úgy veszítettem el, hogy meghaltak, ez is az én életem meghatározó eleme volt?
Végül, hogy találhatok-e még párt? Élhetek-e még boldog párkapcsolatban úgy, hogy Őt nem kell elveszítenem, mint a korábbi társaimat?
Elnézést a sok kérdésért, de talán összefüggésben vannak egymással.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi