Kedves Éva!
Tanácsot szeretnék kérni Öntől,teljesen magam alatt vagyok!
6 éve elváltam,azóta van egy másik házasságom és egy 2,5 éves fiam.
Kb a kicsi születése után szembesültem pár dologgal férjemmel kapcsolatban.Mikor kiderültek dolgok,megbeszéltük,úgy tünt,sikerült feldolgoznom,de ahogy telik az idő,úgy érzem egyre nehezebb!
Nagyon szeret minket,értünk van,de mégsem igazán hiszek neki,kételkedem benne,nem tudok bízni,akármennyire is szeretnék és akármennyire nincs okom rosszat feltételezni!
Azzal kezdődött,hogy észrevettem a telefonján,hogy több társkeresőn regisztrálva van!(kapcsolatunk előtt regisztrált)
Törölte magát.Majd idővel felnőtt tartalmakat nézegetett,amiket próbált törölni.Majd kiderült,mivel állandóan bújkált bennem a kisördög,hogy ráadásul volt biszex kapcsolata!Ez már túl sok volt!!
Fenyegettem,hogy elhagyom,ha tovább ra is a felnőtt tartalmak teszik ki a szabadidejét,azóta nem látom jelét,hogy látogatná!Akár meg is nyugodhatnék,de nem tudok!Időben itthon van,nem jár sehová,szeret,kedvünkre tesz,mégsem bízok benne!
Már a szex sem érdekel,nincs kedvem semmihez,nagyon nehéz!Kértem időpontot pszihológushoz,mert már ez nagyon sok.Egészségügyi gondjaim vannak,a kicsi is nehéz eset,és lehet ezeket a dolgokat szemtől szembe nem fogom tudni elmondani szakértőnek!
Mit tanácsol,mit tegyek,hogy könnyebb legyen?
Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm a kérdésem a következő a párommal 15veve vagyunk együtt és most kb 3 hónapja közölte velem hogy nem szeret ami a viselkedéséből vagyis eszre vettem nemi féltékenységét de keveset van itthon mert külföldön dolgozik és különböző társkereső oldalon megtaláltam ami igazából a sexre összpontosul a másik higy azt mondta hogy írogat egy nővel akit kezd megszeretni nem is ertem úgy hogy 3 gyermekünk van és én szeretem nem tudom ezt elfogadni hazajár és nagyokat szeretkezünk meg jobbakat mint régen és mégis azt mondja hogy nem fog erőlködni azon hogy úgy erezzen mint en mert ha nem sikerül akkor elhagy sokmindent csináltam már a 3 hónap alatt és nem tudom mit tehetnek meg azért hogy ne hagyja el a családját sok olyan dolgot tett ez idő alatt amit soha a 15 év alatt droghoz nyúlt egyszer iszik 39 éves és nem tudom ezt hogy kezelőjén nagyon kiborít ez a viselkedés kértem rokonok ismerősök segítséget hogy beszéljenek el vele de nem hajlandó senkivel erről beszelni és még velem sem egyszer szerelmet vall egyszer elzavar nem ertem miért van így ha ismerkednek akkor zavarja ha elküldöm nem hagyja nem tudom mit tegyek segítsen kérem

Kedves Éva!
Mániával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni,legalább is Én annak érzem amit csinálok.
Az egész kb. akkor kezdődött amikor meghalt a Nagypapám illetve akkoriban maradtam itthon gyesen a Gyermekemmel.Előtte"átlagos" háziasszony voltam.
Szóval állandóan igazgatok mindent a lakásban,ha kell valamit 10x is elsimítok,hogy úgy álljon ahogy Én akarom.Szőnyeget..ágyat..függönyt..Van amikor egy nap 5x is előveszem a porszívót ha meglátok valamit.Viszont pl. port 1-2 hetente törlök,1héten 1x mosok fel,1x takarítom a wct/fürdőt..ezért nem takarítási mániának gondolnán.De kényszeresen mindennap ismétlek dolgokat.
Nem egész napos ez,de jelen van a mindennapjaimban.Mostanában egyébként javulást veszek észre Magamon,kevesebbet csinálom.Pl. ha ideges vagyok akkor igen,de nyugalmi állapotban már egyre kevesebb "időt fordítok" erre.
Ha elmegyünk bárhova pl. játszóházba a Gyerekkel,már induláskor azon jár az eszem,hogy milyen koszos lesz a zoknia és azzal bejön majd...vagy pl. akárhova elmegyünk rögtön arra gondolok,hogy amikor haza érünk pakolhatom el a ruhákat meg mindent..étterem előtt arra,hogy kajaszagúak leszünk,moshatom ki...a programok alatt amúgy jól érzem Magam,nem gondolok erre,csak induláskor.Szeretnék ettől megszabadulni.Szeretnék normálisan,átlagosan élni.Mit tehetek?Mi lehet a baj?A Nagypapa halálát úgy gondolom már "feldolgoztam" tehát nem hiszem,hogy attól lenne..
Köszönöm véleményét

Kedves Éva!
Nem tudom, hogy ezzel a problémámmal fordulhatok-e Önhöz, de nagyon kétségbe vagyok esve.
49 éves nő vagyok, a párom 42 éves. Kicsivel több, mint 4 hónapja tart a kapcsolatunk. Nem élünk együtt, egyelőre, s ha így folytatódik, talán soha nem is lesz belőle semmi.
Párom a 75 éves édesanyjával él együtt. Apukája valamivel több, mint egy éve meghalt. Ahhoz képest, hogy nem volt túl jó köztük a kapcsolat, a páromat borzalmasan megviselte az apja halála. Egyébként azt mondta róla, hogy nem érezte soha igazán az apjának, mert nem foglalkozott vele, nem segítette az életét, nem nevelte, csak elvárásai voltak a fiával szemben. Páromnak az anyukájával szembeni kapcsolatát sem nevezném ideálisnak. Az édesanyja minden problémáját a fiára vetíti ki, ritka az olyan nap, amikor ne szidná a fiát, (pl. hol voltál te rohadék, rohadjál meg, stb.). Én ezeken nagyon kiakadtam, én is anya vagyok, két nagykorú gyermekem van, de soha nem tudnék így beszélni velük.
A párom mindent megtesz az anyukájának, ő pedig úgy ugráltatja, ahogy csak akarja. Párom egyáltalán nem maradozik ki, ha éppen nem találkozunk, akkor megy haza munka után egyből és mindig otthon van, nem csavarok, nem iszik, rendesen elvégzi a munkáját. Főleg azzal tudja lelkileg megtiporni a fiát, amikor elhagyja magát, betegségre hivatkozva. Egy idős embernek sok nyűgje van, tisztában vagyok ezzel, nekem is idős édesanyám van, akit nekem is gondoznom kell, de soha csúnyán nem beszélt velem anyukám, hallgat rám, még ha időnként nyafog is, mint egy kisgyermek. Ellenben a párom anyukája semmiféle segítséget nem fogad el a fiától, tüntetőleg, viszont mindenért bírálja, megszólja, kikészíti idegileg és ez a kapcsolatunkra is rányomja a bélyegét.
Azt még el kell mondanom, hogy a párom retteg attól, hogy elveszíti az anyukáját. Egyszer azt mondta, ami nagyon mellbevágott, hogy nem tud élni az anyukája nélkül. Borzasztóan ragaszkodik hozzá, mindazok ellenére, hogy az anyja így viselkedik vele, ledegradálja folyamatosan. Persze vannak a néninek jobb napjai is, amikor viszont nagyon kedves a fiával, de az nagyon ritka.
Mondtam a páromnak, vagyis javasoltam neki, hogy szakemberre lenne neki szüksége, hogy kezelni tudja az otthoni dolgokat, hogy ne készítse ki magát és ne vegye magára az anyukája koholt gondjait.
Egyébként az anyukája féltékeny mindenkire, nemigazán tetszik neki, ha a párom akárcsak telefonon beszélget valakivel, akár barátjával, akár velem. És egyszer én is hallottam a telefonban, épp beszéltünk, hogy az anyukája milyen rondán beszélt vele, teljesen elhűltem, még ha ezt a páromnak nem is nyilvánítottam ki olyan mértékben, ahogy éreztem. Én még nem találkoztam az anyukájával, s a párom ódzkodik is attól, hogy bemutasson neki. Most már nem is erőltetem, pedig szerettem volna.
Kedves Éva, kérem segítsen, mit tegyek, mit tegyünk? Nagyon szeretem ezt a férfit, nem szeretném elveszíteni, de félek ez lesz a vége, mert az anyukájával nem tudok és nem is akarok szembeszállni.
Üdvözlettel: Tünde

Üdvözlöm. A problémám a következő: 7éve vagyok jelenlegi párommal 1 évvel ezelőtt szültem és azóta nagyon megváltozott a párkapcsolatom. Már a terhességem alatt is voltak problémák de a gyermekünk születése után ezek csak sokasodtak. Először azt gondoltam, hogy páromnak is meg kell szoknia az új helyzetet, de nem javult azóta sem a kapcsolatunk. Hideg és elutasító, szinte úgy bánik az emberrel mint egy házvezető nővel. Nem tudom mit tehetnék. Meg lehet még ezt a kapcsolatot menteni? Érdemes megmenteni? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Éva!
Egy általános kérdésem lenne :az,ha egy fiatal férfi mutogatja magát,milyen lelki okai lehetnek és meg lehet-e gyógyítani és hogyan?
Köszönettel!

Kedves Éva! 31 eves lany vagyok. Sajnos eletem soran nem egy csalodast megeltem. Valahogy nekem a parkapcsolataim nem működnek. A legutobbirol szeretnek irni. Igazabol tegnap lett vege. Nagyon megvisel a dolog. Ezzel a sraccal kb 2 eve tartom a kapcsolatot. Regebbrol gyerekkorombol ismerem. Ő is rengeteget csalodott patkapcsplatban. 2 eve nyaron eleg sok idot egxutt toltottunk de aztan akkor mindketten megtorpantunk. Felve a kapcsolattol. De azota is szinte napi kapcsolatban voltunk. Tavaly novemberben osszejottunk. Mimden jo volt. Megbeszeltuk h nem gorcsolunk ra majd alakul. Elveztuk a masik tarsasagat. Minden jol mukodik koztunk. Erre egy hete zarkozott lett. N is talalkoztunk. Pedig par utcara lakunk egymastol. Tegnap rakerdeztrm h mi a baj. Erre azt momdta h o nem tud erzelmileg kotodni. Es h hagyjuk abba a dolgot mert nem akrja h jobban seruljek hisz erzi h nekem erzeseim vannak fele. Ami igaz is. De nem mondtam neki feltem h ez megriasztja. Hagytam h o iranyitson ugymond. Meg h o megprobalta de imad meg minden jo velem de nem megy neki. Én tényleg nagyon megszerettem es fontos nekem. Szeretnem menteni a dolgot. Nem csak egy part de egx baratot is elvesztettem ugy erzem. Ami most nagyon padlora tett. Hogy lehet az ilyen emberek szivet meglagyitani vagy nem is tudom. De ugy erzem h ebben a kapcsolatban tobb van. Es tobbre hivatott. Nem szertne megszakitani velem a kapcsolatot. Szamithatok ra ugyanugy mint eddig mondta. O maga is beosmeri h vele van baj es ez nem normalis dolog h ilyen de szeretnek segiteni es ha engedi egyutt megoldani. Hisz en szeretem. Kérem afjon valami jo tancsot h mit tegyek ebben a helyzetben. Köszönöm Aniko

Kedves Szakértő ! Hogyan érhetném el, hogy a már 8 éve elhunyt családom - legfőképp a fiam - hiánya miatt könnyebb legyen ? Bármikor, bármilyen helyzetben tudok sírni és sokszor nincs kedvem élni, de kilépni sincs merszem és képtelen vagyok rendezni a dolgaimat is, amik még jobban idegesítenek. Szeretnék felélni majdnem mindent, de erre sem találok megoldást. Hogyan gyógyítja be az idő a lelki sebeket ? Nálam ez mintha nem működne. Nem maradt senkim, a barátnőimet meg nem akarom terhelni a problémáimmal. Jártam sokáig pszichológushoz, abban sem hiszek, nem volt sok értelme. Úgy gondolom, hogy saját magamnak kellene megoldást keresnem, de nem sikerül. Már 8 éve csak tengődöm és nem jutok semmire.Mintha lebénultam volna. Döntésképtelen lettem a dolgaimat illetően és bármilyen megoldás jut eszembe, mindegyiktől félek. Így viszont soha nem lesznek rendezve az ügyeim, rendezetlenül pedig nem hagyhatok itt mindent. Nem bízom senkiben, hogy valakitől tanácsot kérnék, mert eddig mindenkiben csalódtam, amióta egyedül maradtam. Nem látok kiutat ebből a helyzetből. Olyat sem találok, aki szintén egyedül maradt, hogy megkérdezhetném: ő hogyan oldja meg a dolgait. Ha le tudnék rendezni mindent magam körül, akkor talán nyugodtabban élhetnék. Nyugdíjas házba nem akarok menni, mert azokról is sok rosszat hallani. Köszönöm, ha esetleg tud számomra valami használható tanácsot adni.

Kedves Éva!
Egy kis lelki segítséget szeretnék kérni. Másfél évig éltem egy olyan kapcsolatban ahol a férfi is nős volt és én is házasságban élek. Egy napon hibáztunk és Ő otthon lebukott. Másnap megbeszéltük, hogy tartunk egy kis szünetet, mert bármilyen ostobán is hangzik mindkettőnk számára fontos a családi béke. Tehát válni egyikőnk sem akar, de hiányzik a napi kontaktus, ami most úgy néz ki, hogy percről percre megszűnt.
Önnek mi a véleménye?
Válaszát várva.: T.

Kedves Szakértő!
Érdekelne a véleménye a következőről:
miért tud megtörténni olyan, hogy egy kapcsolatban fél év után kiderül, hogy a férfi,aki évekig küzdött azért,hogy mi egy pár legyünk,és amikor végre megtörik a jég, a volt barátnője erősen próbálkozik kibékülni és menteni a kapcsolatukat...és a férfi ezt hagyja....és nekem erről egy szót sem szólt a fél év alatt.... a lány időközben feladta a küzdelmet, de engem az bánt az egészben, hogy ha a lány nem adja fel,akkor még most is ingázik közöttünk a szeretett férfi?
Amikor ezt megkérdeztem, azt válaszolta, hogy nagyon félt hogy elveszít, mikor végre kapott egy második esélyt hogy velem lehessen..... viszont nekem a lelkem azóta is háborog, független attól, hogy tudom,hogy szeret....de sokszor ezt nehezen mutatja ki....azzal,hogy időt szán rám,amit sosem szokott megtenni más nőkkel,csak a szex erejéig.....
hogy tudta előlem eltitkolni hogy még nincs lezárva a kapcsolata a barátnőjével,ha ennyire fontos vagyok neki? én vártam volna rá,hogy le tudja zárni vele.....azt mondta ő próbálta de a lánnyal nem lehetett beszélni....és igazából elmaradtak egymástól, tehát a mai napig nincs átbeszélve, konkrétan lezárva a kapcsolatuk,holott már a lánynak is új kapcsolata van.... lezáratlan érzelmek, megbeszéletlen hibák....... félek,hogy ezek egyszer még bajt hoznak a mi kapcsolatunkra.....

Kedves Aranyosi Éva!

Szeretném megkérdezni, hogy gyermekekkel is foglakozik? A kisfiú 4,5 éves sokat betegeskedik, alvászavara van és néha viselkedészavara.

Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
R.Zsófia

Kedves Szakértő!
A következő problémával kapcsolatosan kérném a segítségét.
41 éves vagyok, és olyan kapcsolatban élek 6 éve,ahol a párom házasságban él.Illetve ez már inkább kétlaki élet.Ragaszkodik hozzám,beilleszkedett a családomba,sok időt töltünk együtt,kölcsönös szeretet ragaszkodás egymás segítése. Tényleg úgy érzem,lelkileg mindent megkapok tőle, egyet kivéve:az okoz gondot, hogy ő ennyi év után sem volt képes elhatározni magát a változtatásra.Nem kötelezően engem kell választania,de kértem többször, nyomatékosan, hogy számljuk fel ezt a számomra már nem tolerálható, nem normális helyzetet.Állítja, hogy nem tudna nélkülem létezni,és ez valahol igy is van, hisz sokat vagyunk együtt,ha elfoglaltak vagyunk,akkor is állandó kapcsolatban vagyunk...szinte,mint ha házasságban élnénk.
Azt mondja, szeretne velem élni,igazam van,rajta múlik..és mégsem.
Aztán most már lassan 2 hónapja, hogy beteg lett.A diagózis: myasthenia gr. A betegség erősen érinti a beszédet is,hamar elkenődik a beszéde, és fárasztja.Ahogy a stressz is ront az állapotán.És itt állunk a ki nem mondott dolgainkkal,ami a szőnyeg alatt puklisodik,és helyére kéne tenni, mert csak tovább mérgez minket.Most a betegség nagyon jó kibúvó a dolgok rendezéséből, d e meddig mehet ez így? Egy időben sokat beszélgettünk erről,és én megfogalmaztam a magam nem éppen hízelgő véleményét,de az utóbbi időben tekintettel voltam rá,mert ár a betegsége előtt sem volt jó passzban.De attól még a dolgok nem változnak.,és nem oldódnak meg. Ide menekül hozzám, segítem,amiben tudom a betegségével kapcsolatban is.Szeretem, de már nem tudok sokáig így élni. Úgy gondolom, fejben kéne eldöntenie,mi a jó számára,mit diktálnak az érzései,és újra gondolnia mindent,és befejezni a hazudozást, a kétfelé élést.Egészségesen is nehéz otthon vagy nálam oda állni, és azt mondani, erről van szó...hát, még betegen. Amikor pár mondat erejéig szóba került mindjárt elkezdett gyengülni,tehát a szembenézés nem megy.Ön szerint mégis mi lehet a megoldás?
Köszönöm, ha megpróbál segíteni.

Jónapot!
Tanácsot szeretnék kérni a barátnőm miatt. Szerelmes egy fiúba. Nagyon. Az anyukájával viszont semmit nem mer megbeszélni. Szerintem ez hosszú távon is probléma lesz, mert ahogy serdül, és kérdései lesznek az életről, nem fogja tudni kivel megbeszélni. Velem próbálja megbeszélni, viszont én is csak 13 éves vagyok, nincs tapasztalatom, szüksége van az anyukájára.
De az anyukája nagyon makacs, és mintha nem akarná, hogy felnőjön a lánya, ezeket nem beszélik meg + eltiltja mindenkitől és alig járhat el valahova.
Hogyan lehetne az anyukájával oldani a feszültséget? Elnézést ha zavartam!

13 éves diáklány

Kedves Éva! Van egy kis gondom.A lányom 14 éves és igaz nagyon fiatal de terhes lett.Nem szeretnénk elvetetni mert félünk nem lesz neki babája.Van apja aki elismeri a babát.A kérdésem az volna hogy mit tehetek ez miatt mivel még tanköteles de vállalok minden felelősséget miattuk és a gyermek édesapja is.De ilyen esetben mert állandóan rosszul van nem is tud így iskolába járni.Tehet e a gyámügyi osztály ellenünk valamit vagy nem mivel abba kell hagynia a tanulmányait??? Be kell jelentenünk e az iskolán kívül a gyámügyi osztályon vagy mi a teendőnk.Kérlek segíts mert nem voltam még ilyen helyzetbe mert a másik lányom aki szült már idősebb volt.Előre is köszönöm a választ és ha kérhetem a választ az email címemre küldje ha lehetséges.Üdv:egy édesanya

Kedves Éva
Én 26 éves vagyok és Van egy 9Honapos Kisfiam és 35 éves életársamal már 4 éve együtt vagyunk. Felmerült egy probléma és sajnos én nem tudom túltenni magam rajta sajnos a párom mint kiderült már terhességem ellőt is elkezdet szex videókat nézni a munkahelyén és itthon is de nekem ha megkérdezem csak annyit válaszol h ö nem néz ilyeneket. Mivel közös gépet és a telefonját is használom megjelent előttem és kitépte a kezemből és elkezdett kiabálni h nem tartozik rám ez által bennem összetört sok minden h titkolózik és nem mondja el h mi lehet a gond h köztünk már nincs olyan szexuális kapcsolat sem. A párom nem hajlandó beszélni velem erről a témáról hiába mondtam el h engem zavar h nézi és köztünk már nincs olyan kapcsolat. A szex kihalni látszik köztünk és ha hazaér nincs kedve velem tölteni az időt. Szeretnék segítséget kérni h ilyen esetben mit tehetek? Mivel javíthatok a kapcsolatunkon vagy mit csinálhatunk h változás történyen? Nem tudom h hogyan tovább ebből a helyzetből válaszát előre is köszönöm.

Kedves Éva!
Szeretném segítségét kérni, 39 éves elvált férfi vagyok, a volt feleségemmel 9 évig voltunk együtt, amiből született egy csodálatos kislány. Én katonaként sokat voltam távol, ezeket nehezen bírtam, hiszen nagyon családcentrikus vagyok, hiszen hiányoztak. A házasságunk végéhez részemről bizalmatlanságból kezdődött féltékeny voltam és ezért nyomozásba kezdtem, majd egy napon olvastam egy emailt a főnökétől, amiben részeltekben leírta, hogy volt köztük egy csók, amit szeretett volna tovább folytatni. E két rész között szépen lassan elhidegültünk egymástól majd bekövetkezett a válás. A válást ő kezdeményezte próbáltam egyben tartani a családot 1 évi sikertelen próbálkozás után fel kellet adnom, hiszen már nem éreztem reményét hogy mi újra együtt legyünk. A válás óta eltelt 2,5 évben szinte nem is beszéltünk csak a gyermek láthatása miatt, folyamatosan ment az egymásra mutogatás ki volt a hibás! Én az óta a munkámban nagyobb sikereket értem el, sort fesztiválokon is meg nyilvánultam, majd szépen rendbe raktam magam körül az életem eléggé megerősödve, magabiztos lettem, lettek céljaim. Most a munkám miatt el kellett jönnöm egy hosszabb időre, külföldre, ebben az időszakban is tartottam a kapcsolatot a gyermekemmel. Majd jött a hidegzuhany karácsony előtt mikor a gyermekemmel beszélgettem odajött elkezdett érdeklődni, hogy létem felől! Említette, hogy többször gondolt rám mi lehet velem, érezte, hogy nem jó nekem itt, azóta minden este odajön és beszélgetünk hármasban. A beszélgetések általában a gyermekünk iskolai dolgairól, a munkájáról, a munkámról szólnak. Volt olyan is hogy reggel küldtem neki üzenetet interneten keresztül, de ő mivel nem szokta bekapcsolni az internetet soha reggel, de akkor igen azt mondta ezt megérezte ezért tette. Kértem tőle hogy legyen őszinte velem, hiszen én is az vagyok vele! Szilveszter után elmondta, hogy találkozik valakivel, de semmi komoly elmondása szerint! Nem tudja, hogy alakul ezen ez valahová heti egy illetve kéthetente találkoznak. Kérdésemre hogy van e sex közöttük a válasza igen volt, hiszen nem vagyunk már 20 évesek! Ez higgadtan kezeltem, ami nem lett volna ez, amikor házasok voltunk. Az új kapcsolatáról nem beszél senkinek, hiszen még maga sem tudja, hogy lesz ettől az ebből valami, vagy mit gondol, erről csak van és kész! De viszont azt hogy mi újra beszélünk elmondta minden családtagjának, barátjának. Ettől többet nem beszéltünk róla nem firtattam és nem is akarom tudni ő nem, mondja. Karácsony óta minden nap beszélgetünk, van, úgy hogy a munkája közben egész nap majd este hárma az interneten keresztül is. Eléggé jól elbeszélgetünk, nevetünk, viccelünk, de a gyermekünk iskolai dolgairól is sokat beszélgetünk. Elmondása szerint nagyon sokat változtam, nem tudja még ezt feldolgozni, nem tudja hova tenni. Nem tudja, mit hoz a jövő az új kapcsolatban, illetve közöttünk sem. Egy nap üzenetváltás után próbáltam felhívni mire ő kinyomta a telefont azonnal küldött üzenetet hogy most sír majd hív. Amikor felhívott elmondta, hogy nagyon össze van zavarodva, bizonytalan, nem velem van baj, inkább az ő fejével. Elmondtam neki, hogy nincs, semmi baj van egy egészséges gyermekünk, aki jól tanul, jól viselkedik, egyedül sikerül egy lakást vennie, ő maga egészséges van munkája, ismét sírt! Azóta is minden nap beszélünk minden fórumon, igyekszem lelket önteni bele, hogy ő nagyon jó anya és ember valójában. De ezeket én így is gondolom! Voltak esetek, amikor reggelente beszéltünk pizsamában voltak volt egy megjegyzésem, mire ő kihúzta a mellét, hogy lássam kicsit mutogatta magát, ez nem az első eset volt. Ő is sokat dicsér, hogy jó apa vagyok, nagyon profi vagyok a munkában, és irigyli azt a kapcsolatot, ami a gyermekem és én közöttem van!
Na, most a kérésem az lenne, hogy felébresztette bennem az iránta érzet szerelmet, vágyom arra, hogy újra egy család legyünk. Nagyon sokat változtam, és már másképp gondolok sok mindent. De félek is a csalódástól! Mit lát ön, mit gondol ön erről, mi a véleménye?

Kedves Éva!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Kedves Éva!Kérem, segitsen tanácsot adni!Gyeden lévő 2 gyermekes édesanya vagyok. A kisfiam most 15 hónapos, és nagyon szenvedek a mindennapokban. Akkor ezt most betudhatom gyes-betegségnek??Pár napig nem történik semmi, aztán borul minden , a gyereknevelés, párkapcsolat. Veszekedések, én sokszor sirógörcsöt kapok. A két mama szerint az a természetes hogy itthon vagyok és napi 0-24-be gyereket nevelek, és ezt élveznem is kellene. Jó persze, hogy az, de én is elfáradok. Ellátom a háztartást, a gyerekeket, figyelek a férjemre, csak ez a baj hogy ez mindenkinek természetes. MI lenne Ön szerint a megoldás??Gondoltam a munkába visszatérni, de igy is nehéz két gyerekkel napi szinten kisakkozni az időmet.Nagyon el vagyok keseredve,és ez igy kell legyen még két évig?Mindenkinek megfelelni?Azt hiszem erre nem leszek képes...Minden éjszaka legalább ötször ébredek, nagyon rosszul alszom. Hobbim is lenne, de mikor?Már a tv sem érdekel, ritkán nézem, és az egész napos gügyügés után nem tudok felnött módjára beszélni. Most akkor jól látja a környezetem, hohy nem kellene panaszkodnom és rendjén van ez igy??Válaszát köszönöm!

Kedves Éva!
Szédülők ez sokszor egyensúly vesztéssel is jár,minden reggel azt vettem észre,hogy ha sietek valahová munkába vagy barátokhoz akkor jön elő ez a szédülés! Járok kezelésre jelenleg 3 fajta gyógyszert szedek,de egyik gyógyszernél sem érzem azt,hogy ez a szédülés csökkent volna. Ez lehet valami lelki probléma?

Kedves Éva! Szeretném megtalálni lelki békémet, rosszul alszom, mert nem találom a páromat, ami nagyon bánt, többször mély pontra kerülök. Hogyan tudnám erősíteni magamat?
Köszönettel: Noémi