Mindannyian ismerjük a közkedvelt filmek kutyafuttában összevágott jeleneteit: a leendő szülők épp hatalmas szatyrokkal távoznak egy bababoltból, amikor az anyuka hirtelen megtorpan, mert a két lába között vízesésként zúdul le a több liternyi magzatvíz. Lélegzetét visszafojtva áll a hatalmas tócsában, a párja pedig ijedve szalad a kocsiért, majd dudálva száguld gyermeke anyjával a kórház irányába, miközben felesége egyre sűrűbben és hangosabban zihál, nyög és szenved. Tolószékben tolja be a szülőszobára, ahol már harckészültségben várják őket. Térülnek, fordulnak, kiadnak pár „nyomjon” parancsszót, hősnőnk pedig fejhangon visítva hozza világra elsőszülöttjüket. A hirtelen csöndet gyereksírás töri meg. Végül az újdonsült édesanya tökéletes sminkben, átszellemült arccal ölelget egy pár hónapos, teljesen tiszta, szépen felöltöztetett kisbabát, apuka pedig a könnyeivel küszködve a kezét szorongatja. Na, a szülés pont nem ilyen...

Természetes szülés: tények és tévhitek

A szülés általában egy lassú folyamat, amiben túlnyomórészt minden magától történik. Vajúdáskor a méh rendszeresen összehúzódik, a nyomás hatására pedig lassan megrövidül a nyakcsatorna és eltűnik a méhszáj. Ha egy kicsit is vizuális típus vagy, úgy képzeld el, mintha a babának egy szűk garbóba kellene belebújnia. Lehet, hogy pár óra alatt felkészül a tested a kitolásra, de az is lehet, hogy a vajúdás több napig eltart. A baba állapotát mindeközben rendszeresen ellenőrzik szívhang-hallgatóval. Ha mindketten jól érzitek magatokat, akkor nincs szükség a szülés gyorsítására, burokrepesztésre vagy oxitocin infúzióra, természetes praktikákat azonban elő lehet venni, hogy gyorsabban haladjanak a dolgok. Ilyen például a testhelyzet változtatása, a szülést segítő eszközök használata, a párod jelenléte vagy épp csak egy beszélgetés, ami átsegít a holtponton.

A kitolási szakasz néhány perctől akár egy-két órás időtartamig is elhúzódhat. A babának ilyenkor át kell haladni a szülőcsatornán, ami hatalmas munka a számára. Először a pici feje bújik ki, általában olyan irányban, hogy az anya feneke felé fordul, majd egy fél fordulatot tesz, miközben az egyik válla, majd a másik is kibukkan és végül a teste is megérkezik. Elvágják a köldökzsinórt és amíg megtörténik az újszülött ellátása, ellenőrzik a hüvelyt és a gátat, hogy nem sérült-e. A méhlepényt a méhösszehúzódások tolják ki a méhből. A megszületése lehet öt perc vagy akár fél óra. Ekkor mondhatjuk ki, hogy a szülés lezajlott.

A vezetett, irányított szülés korlátokat állít az ismeretlen erők, érzések elé. Van, akinek szüksége van ezekre a korlátokra és van, akinek nincs. Ha bízol abban, hogy a természet jól elrendezte a dolgokat és hogy az anyai test képes óvni, majd képes útjára engedni a magzatot, nem tartasz az ismeretlentől és nem szeretnéd mindenáron kézben tartani azt, ami veled történik, ha át tudod adni az irányítást a természetnek, akkor a természetes szülés neked való. Ha számodra azonban fontos az irányítás, ha műszerek között érzed jól magad és szükséged van arra, hogy mások mondják meg, mikor mit kell tenned, ha az előre eldöntött gyógyszeres fájdalomcsillapítás, a gátmetszés, császármetszés, a jól megjósolható határidők nyújtanak számodra biztonságot, semmiképpen se válaszd a természetes szülést.

Kórházban is lehet „otthonosan” szülni

Ma már igyekeznek családbarát szülőszobákat kialakítani, ahol a vajúdók háborítatlanabb körülmények között adhatnak életet gyermeküknek.

A legfontosabb az esetleges komplikációk korai felismerése és az, hogy egy kórházban megvan a lehetőség a szövődmények azonnali megoldására. Nagy különbség van a műszerezettségben, hiszen egyikünk lakásában sincsenek meg azok a diagnosztikus vagy terápiás eszközök, amik egy kórházban az alapfelszerelés részét képezik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az otthonszülést segítők is rendelkeznek számos ilyennel (például CTG készülék vagy oxigénpalack) és tisztában vannak az újszülöttek újraélesztésének szabályaival is. Természetesen felismerik azokat a helyzeteket, amikor anyai vagy magzati indok alapján szükség lehet a kórházba szállításra.

A kórházi szülés támogatói szerint a legfontosabb az anya és újszülöttje biztonsága. A beöntés és a borotválás egyaránt a fertőzésveszélyt hivatott csökkenteni. A folyamatos CTG-monitorozással a magzati oxigénhiány első jelei is felismerhetők, így a szükséges beavatkozásokra fel lehet készülni és időben elvégezhetők. A belső vizsgálatokkal folyamatosan ellenőrzik a tágulás mértékét, így, ha a vajúdás elhúzódik, a szülés menete gyorsítható. A gátmetszés általános alkalmazása azért terjedt el, mert így sokkal inkább elkerülhetők a súlyos anyai sérülések, az orvosi metszés gyógyhajlama pedig sokkal jobb, mint a spontán repedéseké. Emellett a gátmetszés a kitolási szak időtartamát is lerövidíti, vagyis csökkenti az újszülött megpróbáltatásait is.

A baba légútjainak leszívása segíti az első légvételeket, a szem ellátása pedig a fertőzések kialakulását csökkenti. Manapság már a legtöbb helyen engedélyezik a baba korai mellre helyezését, valamint azt, hogy az újszülött a családdal együtt tölthesse a szülés utáni megfigyelési időszakot abban az esetben, ha a szülés komplikációmentesen zajlott, illetve, ha az anya és a baba állapota is lehetővé teszi ezt.

Fotó: depositphotos

Sürgősségi vagy programozott császármetszés

Sokan azt gondolják, hogy a császármetszés a szülés könnyebb változata, azonban ez nem feltétlenül van így. Mint minden műtétnek, ennek is lehetnek szövődményei, ami adott esetben sokkal veszélyesebb és súlyosabb a természetes úton való szülés szövődményeinél.

A császármetszés a magzat megszületésének nem a természetes úton, hanem a hasüreg és a méhfal műtéti megnyitásával történő lezajlása, mely két módon lehetséges. Az előre betervezett, úgynevezett programozott császármetszés előre tudott anyai vagy magzati indokkal és előkészített időpontban történhet. A másik lehetőség az életmentő és sürgősséggel végzendő császármetszés, amely a megindult vajúdás közben észlelt komplikáció miatt válhat szükségessé. Napjainkban gyakori a pusztán anyai kérésre előre eldöntött császármetszéses szülésbefejezés is, ám az esetek többségében valamilyen orvosi javallat áll a döntés mögött.

Az úgynevezett programozott császármetszés a terhesség betöltött 39. hetében történik, megfelelő kivizsgálás és műtéti előkészítés után. Az előkészületek előnye, hogy a műtéti szövődmények megelőzhetők vagy kevésbé valószínű, hogy bekövetkeznek, mint egy akut műtétnél. A programozott beavatkozás ágyéki, keresztcsonti vezetéses érzéstelenítésben végezhető, az anya mindvégig fennálló kapcsolattartó képességével. Ezzel szemben a sürgősségi császármetszést légcsőtubusos mély altatásban végzik.

Fotó: depositphotos

„Az egész születésre érdemes úgy nézni, mint egy olyan folyamatra, amelynek része a tervezés, a megfoganás, a várandósság időszaka, a szülés és végül a felépülés. Erre lett kialakítva a női test az évezredek folyamán, így a természetes szülés alapvetően sokkal optimálisabb eszköze a gyermekáldásnak, mint a császármetszés. Úgy gondolom, hogy mostanában sajnos a kelleténél többször merül fel a császármetszéssel való szülés gondolata. Ha az előzetes vizsgálatok alapján mindent rendben találunk, akkor én mindenképpen a természetes szülést javaslom” – mondja dr. Kósa Zsolt.

Ennek ellenére mégis sokan úgy gondolják, hogy a császármetszés egy könnyebb, fájdalommentesebb és kisebb kockázattal járó beavatkozás, mint a természetes úton történő szülés. A statisztikák szerint egyre több orvos preferálja a szülésvezetés ilyen módját, ami megerősítheti a pácienseket abban, hogy érdemes ezt a megoldást választani.

„A császármetszés egyedüli előnye egy egészséges nő esetében, hogy sokkal gyorsabban le lehet vezényelni. Ez azonban inkább az orvos és nem pedig a páciense és annak gyermeke kényelmét szolgálja. A közhiedelemmel ellentétben a császármetszés – ha a szülést a felépülés folyamatával nézzük – sokkal fájdalmasabb, mint a természetes úton történő szülés, ráadásul az anya és a gyermek közös sikere is elmarad. Ha a személyzet érti a dolgát, akkor a természetes szülés esetében a megfelelő epidurális érzéstelenítés elviselhető keretek között tartja a fájásokat. Ha egy nő természetes úton szül és szakértő támogatásban részesül, akkor igenis képes így életet adni a gyermekének. Az esetek nagyon kis százalékában persze előfordulhatnak komplikációk, ilyenkor azonban még mindig választhatjuk a császármetszést vagy más szülésbefejező műtétet” – magyarázza Kósa doktor.

„A fájdalom szempontjából pedig egy hüvelyi úton történő szülés még gátmetszéssel együtt is kevésbé fájdalmas – ha a következő napokat is beleszámítjuk –, mint egy császármetszés. Utóbbi ugyanis egy hasi műtét és – mint minden ilyen mesterséges beavatkozásnak – ennek is megvan a felépülési ideje. Ha tehát semmilyen egészségügyi kockázat nem indokolja, akkor nem érdemes ezt az utat választani, hiszen a műtétet követő 2-3 nap fájdalmasabb, mint az a néhány óra, ameddig egy megfelelő ütemben zajló szülés tart. Természetesen az esetek nagyon kis százalékában előfordul, hogy komplikációk lépnek fel, azonban ha figyelemmel kísérjük a folyamatokat, akkor minden problémának megvannak az előjelei, így időben képesek vagyunk váltani, hiszen a legfontosabb a szülő nő és a gyermek biztonsága” – fejezi be a szülészorvos.

Az első lépés a természetes szüléshez vezető úton pedig az, hogy egy nő elhiggye magáról, hogy képes világra hozni a gyermekét. Az orvostársadalomnak pedig fontos megértenie, hogy egy nőnek nemcsak szakmai, hanem emberi támogatásra és bizalomra is szüksége van ahhoz, hogy vagy így, vagy úgy, de világra hozza gyermekét. Akár az éjszaka közepén is, ha úgy hozza a sors.

„Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a szemhatáron, átsuhan az égen és magával hoz egy gyermeket.”

Nyitókép: depositphotos