Így jártam Szófiával
Az utolsó vacsora
Néhány órával azelőtt, hogy a szülőszobában ráírtam a lányom nevét egy rózsaszínű karszalagra, egy drogériában voltam és éppen egy illatgyertyát vásároltam, mert eszembe jutott, amit a szülésfelkészítőn mondtak: a vajúdás eltarthat egy darabig, és senki nem akadályoz meg abban, hogy kellemesebbé tedd. Szóval, ott álltam, a kezemben kettő illatgyertyával, és végre azzal a mondattal előzhettem meg a sort, amit rég terveztem mondani „Biztosan nem hiszik el, de szülni megyek”. Néhányan gratuláltak, mások mosolyogtak, én élveztem a helyzetet. Kis túlzással az utóbbi fél évben ez volt az összes figyelem, ami rám irányult, ami persze valahol érthető. Egyébként tényleg siettem. Szemben, az utca túloldalán, egy étteremben várt a feleségem: éppen kikértük az utolsó vacsoránkat amit még ketten költünk el.
A tudatos szülők
Minden kétséget kizáróan felkészülten vártuk Szofit. Nem érhet minket semmilyen meglepetés, hiszen módszeresen kiolvastuk (igen, tudom, hogy pongyola fogalmazás, mert nem lehet kiolvasni semmit, de nincs jobb szó) az egész internetet. Ezt persze nem éreztük elegendő infónak, ezért eljártunk szülésfelkészítőre a kórházba, és voltunk dúlánál is. Mégis, ha az összes információ alapján egyetlen mondatban kell elmondanom azt, amit biztosan megtudtunk a szülésről és a születésről (figyelembe véve az internet, az orvosok, dulák, bábák, sámánok, nem mindenben egyező véleményét) az alábbi: Szofi meg fog születni a negyvenedik hét környékén (plusz mínusz valamennyi nap), vagy természetes úton, vagy nem, vagy kórházban, vagy kórházban, mert azért ahhoz ragaszkodtunk. Szóval, tényleg mindent tudtunk. Éppen ezért cseppnyi izgalom, vagy félsz sem volt bennem, ott állva a drogériában, a születés gyertyáival (ezt később a feleségem nevezte így) a kezemben. Biztos voltam abban, hogy nem érhet semmi meglepetés. Nem így történt.
A születés
Be kell lássuk, hogy a szülés, nem teljesen úgy zajlik, ahogy a filmekben. Ha nem akarsz csalódni, felejtsd el, hogy az anyuka csendben vajúdik, boldog mosollyal az arcán, ihletett állapotban, miközben lágy, szerelmes pillantásokat vet a büszke apára, amikor megszületik a csodaszép, tiszta gyerek, aki azonnal bemutatkozik (sorrendben anyunak, apunak, orvosnak), majd elmegy lezuhanyozni, és az első matekleckéjét is megírja, miközben apu, és anyu boldog révületben időutazik, himbálózva a születés gyertyájának a fényében. Később pedig kézen fogva belesétálnak a naplementébe. Nem. A születés nem így zajlik.
Sőt. Garantálom, hogy egészen új oldaláról fogod megismerni a feleségedet.
Én például mindent megpróbáltam, hogy csökkentsem a vajúdás okozta stresszt, és fájdalmat. Volt jutyúbról a „Supergirl” című szám, ami mindaddig jó ötletnek tűnt, amíg az első komolyabb fájás meg nem érkezett. Akkor a zene kegyvesztett lett, mert a feleségem - meglehetősen démoni-sátáni, de semmiképp nem e világi tekintettel, és egy általam eddig tőle soha nem hallott hangnemben – ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ha még egyszer elindítom ezt a szart, akkor a seggembe fogja feldugni a telefont, és egész este hívogat majd. Soha többé nem inditottam el.
Próbálkoztunk valami labdával is, állítólag azon könnyebb vajúdni. Egy ideig az is jó ötletnek tűnt, mígnem a feleségem egy váratlan pillanatban olyan elemi erővel vágta a sarokba, hogy a szomszéd szülőszobában a nemrég született hármasikerek azonnal kánonban énekeltek Jimmy slágereket, oroszul, ijedtükben.
Lehet, hogy a szülés közben – meglepetésszerűen, és teljesen indokolatlanul - le fogsz zuhanyozni. Velem ez történt. Arra nem pontosan emlékszem, hogyan kerültünk a zuhanyzóba: de egyszer csak ott álltunk, mindketten: én miért farmerben, és ingben, de a szülésznő szerint ez mindennapos. Igaz, vannak apukák akik legalább az ingüket leveszik ilyenkor – mondta.
Aztán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor minden felgyorsult, és az egész szülés átcsapott, egy szürreális buliba: becsatlakozott az orvos, megérkezett az a nő, akiről később kiderült, hogy analfabéta lehetett, hiszen nem ő írta le Szófia nevét, meg ott voltam én is, és a feleségem, (ő továbbra is démoni tekintettel, csapzottan): egyértelműen látszott, hogy a buli egyfajta csúcspontjához közledik.
Ebben a katartikus pillanatban, amit már tényleg nem lehetett volna tovább fokozni: egyszer csak megtörtént az, amire 9 hónapja vártunk: megszületett a lányunk.
Így jártam Szófiával
Megszületett, és abban a pillanatban, megváltoztatta a világunkat. Kővé meredten néztem, ezt a kicsi lányt, akit hónapok óta vártam, akit ezerszer elképzeltem, és aki az erőlködéstől, és a nagy úttól csapzott, megviselt volt. Boldognak kellett volna lennem, de fáradtabb voltam annál, hogy boldogságot érezzek. Lehet, hogy sírhattam volna a meghatottságtól, de nem voltak könnyeim. Talán örülnöm, esetleg nevetnem kellett volna, de nem tudtam mást tenni, mint nézni ezt a pici lányt, és arra gondolni hogy Úristen! Itt van hát, akire vártam, és most már miatta élek, neki élek. Nincs más dolgom, mint megmutatni neki a világot, azért, hogy elvegye belőle magának azt, amit szeretne. Teljesen mindegy, hogy én mit szeretnék, mától mindegy, hogy velem mi van: ő, az aki innentől fontos. Érte fogok élni. Miatta kelek fel minden nap. Ő lesz, mindenem. Csak köszönni tudtam neki: helló Szofi....
Olvasd el a cikksorozat további részeit is:
Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral
Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap
Fotó: en.wikipedia.org
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: