Azt a titkot, amely az élet kezdetét jelenti. Érdekes, hogy elférfiasodott a szakma, manapság a szülész-nőgyógyász orvosok zömmel férfiak.

Igaz, hogy tovább élnek a hiedelmek és tévhitek a szüléssel kapcsolatban, de a bábák ugyanolyan életet élnek, mit az átlagemberek. Példa erre a hazánkban mérföldköveket megmozgató Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász és bába, aki hangsúlyozza, hogy semmiben nem különbözik az élete másokétól, ugyanolyan anya és nagymama, mint bárki más, csak akkor változik meg az otthoni menetrend, amikor megcsörren a telefon…

A családjáról keveset árul el, de örömmel éli meg az anyaságot és nagymamaságot.  Négy édes gyermeke és egy – ahogyan ő fogalmaz – édes nevelt fia van: Dániel, Dorka, Jakab, Janka és Mátyás. Négy unokája és egy „unokafélesége” van, mindegyikük születésénél ott lehetett bábaként is, nagymamaként is – köztük van egy ikerpár is.

Ágnes 17 évig dolgozott szülész-nőgyógyász szakorvosként a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, majd független bába lett. Munkatársaival, családjával és barátaival, valamint azokkal, akiknek a szülését kísérte, életre hívta a születésházat, ami találkozóhely is, ahol szülni is lehet, és ahol a szülésre való felkészülésben segítik a kismamákat és a családokat. A szülések kísérésekor ő, a vele dolgozó bábák és asszonytársi segítők (doulák) abban segítik a nőket, hogy szabadon, a lehető legkevesebb beavatkozással, biztonságban szülhessenek úgy, hogy közben tisztelet övezze őket és megőrizhessék önbizalmukat. Igyekszik rámutatni arra, hogy a várandósság és a szülés nem betegség, hanem természetes folyamat. A vajúdásnak is megvan a maga szépsége, amelyet érdemes átélni, emlékezni rá. Az apák jelenléte szintén fontos szempont a szülésnél. 1977-ben Geréb Ágnes volt az első, aki – akkor még titokban - bevitte az apákat a szülőszobára. Amikor kiderült, büntetésből fél évig nem léphette át a szülőszoba küszöbét, ma meg már az apáknak szinte kötelező fizikailag jelen lenniük gyermekük születésénél.

CsaládiNet: Geréb Ágnes úttörő az otthonszülés és az alternatív szülés területén. Az élet más területein is a természetesség híve?

Ágnes: Mást és mást értünk „természetességen”. A szülés terén, pl. a nők zömének nem az otthon jelenti a biztonságot, hanem a kórház - nekik az a természetes. Ezért alapítványunk alcímét meg is változtattuk pár évvel ezelőtt. Így hívták: Alternatal Alapítvány a háborítatlan, természetes szülésért - kivettük belőle a "természetes" szót, maradt a háborítatlan. Fontos, hogy mindenkinek abban segítsünk, hogy a saját útját tudja járni, abban, ami neki természetes, úgy fogja magát biztonságban érezni, és akkor valósul meg a mára már csaknem közhelynek számító állítás: minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát.

CsaládiNet: Hosszú ideig dolgozott szülészeti osztályon. Mit nem tartott elfogadhatónak?

Ágnes: Erre a kérdésre nem lehet egy interjú kereteiben válaszolni. A dolgok kialakulásában mindannyian, még a szülő nők is részt vettünk, nem osztanám fehér és fekete részekre. A változásban éppen úgy részt veszünk mindannyian. A családok információn alapuló igényei rendkívül sokat számítanak.

CsaládiNet: Honnan jött az ötlet és az igény arra, hogy felhívja a figyelmet az otthonszülésre?

Ágnes: Ha azt mondom, minden út afelé vitt, hogy otthonszüléseket kísérjek, igazat mondok. De hogy fölhívjam rá a figyelmet, az nem volt célom. Vele jött.

CsaládiNet: Miben nyújt többet egy otthonszülés a kórházinál? A kockázatok tekintetében mi a különbség?

Ágnes: Nem nyújt többet, hanem mást. A kockázatok tekintetében is mást. Pl. vannak olyan komplikációk, amik esetleg bizonyos, esetenként rutin és talán elengedhető beavatkozások következtében jönnek létre, ezek otthon - mivel nem végzünk rutin beavatkozásokat - nem lépnek föl. Előfordulhat viszont olyan komplikáció is, amit otthoni körülmények között nem tudunk ellátni, ilyenkor helyben megkezdjük a szükséges beavatkozást, és közben intézzük a kórházi szállítást. Még nem fordult elő, hogy ne lett volna elegendő idő arra, hogy a rászoruló kórházba kerüljön, és ott folytassák a kezelését. Amikor tragédia történt, az, sajnos ugyanúgy megtörténhetett volna kórházon belül is.

CsaládiNet: Hogyan él egy modern bába? Kérem, meséljen a családi hátteréről, gyerekeiről, unokáiról!

Ágnes: Nem tudom, hogyan él a modern bába. Nem vagyok modern bába. A gyerekeim, unokáim ugyanolyanok, mint mások, én ugyanolyan vagyok, mint más: tehát, mint más anyának, nagymamának, nekem is megvan a meggyőződésem arról, hogy nekem vannak a világon a legszebb, legokosabb, legaranyosabb gyerekeim és unokáim.

CsaládiNet: A gyerekek közül van, aki a nyomdokaiba lép és folytatja az Ön hivatását?

Ágnes: A nagyok más úton járnak, a kicsik még nem tudni, merre mennek majd.

CsaládiNet: Egy doula mindig ügyeletben van? Családi körben hogyan töltik a szabadidejüket?

Ágnes: Senki nincs ügyeletben nálunk, se bába, se doula Mindannyian úgy élünk, mint mások - egészen addig, ameddig meg nem szólal az „ügyeletes”, a telefon. Akkor meg minden borul...

CsaládiNet: Önöknél soha nem volt "gólyamese"?  Mit gondol, az információs társadalom gyermekei megfelelően vannak felvilágosítva?

Ágnes: A Napvilág Születésházban van egy gyönyörű, nemezből készült gólya, csőrében kisbabával. Épp a napokban kérdezte az egyik (két és fél éves) unokám, hogy mi az, miközben egy várandósnak CTG-t (ez egy olyan vizsgálat, ami a magzat méhen belüli állapotát ellenőrzi) készítettünk. Azt válaszoltam, hogy régen azt mondták a gyerekeknek, hogy a gólya hozza a kisbabát, de, amint látja és hallja, a kisbaba itt van a nő hasában, és nemsokára a lába között ki fog bújni. Jót nevetett.

CsaládiNet: Fel lehet a szülésre készülni, vagy épp a spontaneitásra kellene a hangsúlyt helyezni?

Ágnes: Ha most, nem pedig 15 évvel ezelőtt adnék nevet az Alternatal Alapítványnak, biztosan szerepelne benne valami utalás arra, hogy a szülés szabad, sokkal inkább, mint alternatív (az "Alternatal" az "alternatív" és a "natal" szavakból tevődik össze). Nem tanítunk légzéstechnikát, sőt semmiféle technikát, szülési pózokat. Arra hívjuk föl inkább a figyelmet, hogy a szülésnek árt mindenféle merev ragaszkodás, ami pedig használ, az a rugalmasság és a kreativitás.

CsaládiNet: Első volt abban is, hogy beengedte az apákat a szülőszobába. Pedig ez nem új keletű dolog, vannak kultúrák, ahol él a couvade gyakorlata, vagyis a "férfigyermekágy". Van arra vonatkozólag tapasztalata, hogy azok az apukák, akik jelen voltak gyermekük világra jövetelénél, szorosabban kötődnek az édesanyához és a gyermekhez? Hat ez a kapcsolatukra?

Ágnes:Azt hittem eleinte, hogy akik otthon szülnek - együtt élik át ezt a hatalmas beavatást -, nem válnak el. Aztán kiderült sajnos, hogy de, csak később.

CsaládiNet: Minden apukának együtt kellene lennie a vajúdó párjával? Vajon minden férfi alkalmas-képes erre?

Ágnes:Dehogy kell. Ami most elvárás, az éppen a ló másik oldala. Mi az információs héten sokat beszélünk arról, hogy fontos ebben is közös nevezőre jutni, hogy ne legyen kötelező fizikailag jelen lenni. Nem azért, mert a férfi nem képes erre, hanem azért, mert nem mindenkinek jó. Van, hogy a nő egyik szülésénél ragaszkodik a párjához, a másiknál nem, van, hogy a szülés bizonyos szakaszában kiküldi, máskor behívja, és a férfiak is szabadon képviselhetik magukat ezen a téren. Nincs szabály.

CsaládiNet: Van arról információja, hogy a természetes körülmények közötti születés befolyásolja-e a gyermek fejlődését? A család kapcsolatát, például válások tekintetében? Vagy előfordult-e, hogy az anya elhagyta a gyermekét?

Ágnes:Mi is a természetes?  Az, ami az illetőnek természetes. Ha valakinek, akinek a kórházi szülés lenne a természetes, megmondjuk, hogy maradjon otthon, mert ez a szabály, akkor lehet, hogy a szülésekor a számára kialakult bizonytalanság olyan komplikációt hoz magával, ami egy életre elintézi a családi kapcsolatokat, a gyermek fejlődését, válást, mindent. És ez fordítva is igaz tud lenni. De a szülésről is azt gondolom, amit az esküvőről: nagyon fontos megálló az életben, de csak egy megálló. Sok mindent befolyásolhat, lehetőség, alkalom az ünnepre, de a hétköznapokból több van. De azért az elég nehezen képzelhető el, hogy egy anya elhagyja a gyerekét. Az ellenkezője nemrégen fordult elő: valaki úgy jött hozzánk, hogy azt mondta, örökbe szeretné adni a gyermekét, miután megszülte. Mi figyelmeztettük rá, hogy az örökbeadást az otthonszülés nehezítheti. És így is lett: lehetetlen volt örökbeadni, a szülés után esze ágában sem volt, azóta is csak szoptatja, magára kötve viszi mindenhova. Már 7-8 hónapos a kisbaba.

CsaládiNet: Egyre többet hallani arról, hogy a kismamák depresszióba esnek a szülés után. Sok sztár küzd ezzel a problémával. Honnan jön ez a jelenség, mi az oka? Modernkori "betegségről" van szó? Az alternatív módon szült nők körében is tapasztalt ilyet?

Ágnes:Magamon azt vettem észre, hogy a szüléskor átéltekhez a nehéz hétköznapokon vissza tudtam nyúlni, hogy az intenzív élmény, mondhatni, beavatás nagymértékben segített átvészelni a hétköznapok vitathatatlan nehézségeit. Az első két gyerekemnél, akik kórházban születtek, nem volt hova visszanyúlnom, összehasonlíthatatlanul nehezebb volt az első pár év - azzal együtt mondom ezt, hogy tudom, a körülmények is mások voltak akkor.

CsaládiNet: A szülés egyfajta művészet. Mitől válhat igazán művészetté ez a folyamat? Önnek mit adott az anyaság?

Ágnes:Mit adott az anyaság? Nekem mindent az adott. De ezzel nem állítom azt, hogy ez volt a legjobb. Sőt. Érzem, hogy hibáztam, pl. abban, hogy mindenek fölé helyeztem az anyaságot. Sokkal jobban kellett volna ápolnom a párkapcsolataimat például, kellett volna sokkal többet olvasnom, művelődnöm. Tele van szégyenfoltokkal az életem emiatt.

CsaládiNet: Óriási előrelépéseket tett, perspektívát kínált a családoknak, sikereket könyvelhet el. Vannak, akik elfogadják a nézeteit és vannak olyanok is, akik nem. Mit szeretne még elérni?

Ágnes:Nem szeretnék például ilyen kérdéseket föltenni magamnak. Szeretnék éppen akkor tenni valamit, amire éppen akkor érzésem szerint szüksége van a családomnak vagy másoknak. Persze nem mindig tudom megtenni. Most éppen szeretnék sokkal több időt tölteni az anyukámmal és a nővéremmel.

Képek forrása: www.szules.hu