Pénzpedagógusként az a munkám, hogy tanácsokat adok szülőknek, hogyan tanítsák meg gyerekeiknek azt, hogy magabiztosan és józan paraszti ésszel bánjanak a pénzzel, és képesek legyenek kis vagyonkájukat bármikor gyarapítani is. A józan paraszti ésszel meg a pénzkezeléssel nincs is semmi baj. Amikor azonban a pénzgyarapítás kerül szóba, és a banki kamatokon túlmutató lehetőségeket vetek fel, minimum a kételkedés tör elő a szülőkből.

Amikor pedig a vállalkozást, mint vagyongyarapítási módszert említem, akkor már heves tiltakozásba ütközöm.

Amit én nem értek. Ezért minden alkalommal meg is kérdezem, hogy...
 

Miért tiltakoznak a szülők kézzel-lábbal az ellen, hogy a gyerekeik gyerekként vállalkozzanak?

Erre a kérdésre meglehetősen érdekes válaszokat kapok. Azért érdekesek ezek, mert egyértelműen a szülők félelmeiről árulkodnak - a gyerekek ugyanis lelkesen vetnék bele magukat valami új kipróbálásába, valami újnak, izgalmasnak a megtapasztalásába. Ha a szüleik hagynák...

De miért zárkózik el a szülők döntő többsége attól a lehetőségtől, hogy gyermeke kicsiben kipróbálhassa magát vállalkozóként?

Íme, a leggyakoribb válaszok.

1. Erre nem adok pénzt neki! A vállalkozás kockázatos - még ilyen kicsiben is.

Ez egy tipikus hozzáállás a vállalkozáshoz - nemcsak gyerekek kapcsán. Coaching ügyfeleimnél is sokszor futok bele abba az attitűdbe, hogy vállalkozni nem szabad, mert az túlságosan kockázatos.

Ebből a felnőttek mindig csak egy dolgot hagynak ki: mindentől félünk, amit nem ismerünk. Márpedig a vállalkozás a legtöbbünk számára valami elvont, misztikus izé, amit csak a kiválasztott keveseknek sikerül jól csinálni.

Akkor most elárulom a vállalkozás titkát... :)  Ez is egy szakma, amit ugyanúgy meg kell tanulni, mint azt, hogy hogyan esztergál valaki, vagy hogyan gyógyít embereket. Ergo meg kell tanulni.

Ha már tudjuk, mit és hogyan kell, mik a keretek, akkor már nem is lesz olyan rémisztő. Éppen azért nem, mert a tanulással megismerjük a kockázatokat is, amelyekre így már fel tudunk készülni, el tudunk kerülni, csökkenteni tudjuk bekövetkezésük esélyeit.
 

Mi a tanulás módja?

Ugyanaz, mint a pénzügyi intelligencia terén bárminek: csinálni kell! A pénzügyi, ezen belül a vállalkozási intelligencia (igen, ilyen is létezik!) ún. cselekvéses intelligencia: akkor lehet gyémántszerkezetűre csiszolni, ha a gyakorlatban trenírozzuk. Vagyis kipróbáljuk. Magunkat is, a lehetőségeket is, a határokat is.

Ha ez így van, márpedig a szakmai hitelemet teszem rá, hogy így van, akkor az egyetlen időszak az ember életében, amikor mindezt komolyabb kockázatok, de nem következmények nélkül kipróbálhatja - mint bármi mást is - az a gyerekkor. A gyerekkor szól a nagy kísérletezésekről. Mindegy, hogy pénzügyekről, vállalkozásról, párkapcsolatokról vagy éppen a személyes stílusról, megjelenésről van szó: ez az az életszakasz, amikor helye van a kísérletezésnek.

Hát ezért kellene legfőképpen hagyni a gyerekeinket vállalkozni.
 

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy mindenki neveljen a gyerekéből vállalkozót. Nem az a lényeg, hogy felnőve minden gyerek vállalkozást alapítson és működtessen. Az azonban nagy lényeg, hogy a gyerek úgy nőjön fel, hogy találkozott ezzel a lehetőséggel, ismeri ezt, és tudja, hogy mivel jár - így adhatunk neki valódi választási lehetőséget addigra, amikor kilép a nagybetűs életbe.

2. Mit szólnak hozzá a szomszédok, ha őket próbálja letarhálni?

(Ez a szó konkrétan elhangzott, és arra értette az apuka, hogy a gyerek nyilván a közvetlen környezetében szeretné majd ajánlgatni a kutyasétáltatós szolgáltatását...)

Igen, jól látod. Ez konkrét és erőteljes elutasítás. A szülőkben ugyanis dolgozik a konformizmus, vagyis az a késztetés, hogy jajj, csak nehogy kilógjanak a tömegből.

A hazai közvélekedésben még mindig kevéssé elfogadott az, ha valaki vállalkozik. A vállalkozó más, mint a többiek. Más, mint mi vagyunk. Márpedig ha valaki más, akkor azt jellemzően kibeszélik, másképp kezelik, furán néznek rá. Érthető módon ez az a fajta "számkivetettség", amitől minden szülő szívesen megkímélné a gyermekét.
 

Mi lehet a megoldás?

Az, ha letisztázzuk, mit is akarunk a gyerekeinknek megtanítani - és aztán családként ezt képviseljük, ennek mentén összezárunk. Arra fel kell készítenünk a gyereket, nem biztos, hogy elsőre összejön, illetve hogy el fog tartani egy darabig, amíg kialakul egy akkora ügyfélkör, ami már rendszeres, mérhető jövedelmet biztosít. (Mint minden valódi vállalkozásban.) Ahogyan arra is, hogy az ismerősök, rokonok, szomszédok először esetleg értetlenséggel fogadják a gyerek kezdeményezését.

Itt azonban nem szabad lebecsülni a cukiság-faktort sem!

Ez hangozhat viccesen, de működik: a gyerek is ráérez egy idő után, hogy vannak olyan felnőttek, akiknek kifejezetten imponál, hogy már gyerekként ilyen agilis - és már csak ezért is kéri a gyerek fűnyíró, autómosó vagy éppen kutyasétáltató szolgáltatását. Vagyis a gyerek megtanul erre építeni - megtanulja eladni magát.

Ez utóbbi pedig már csak azért sem rossz dolog, mert ha vállalkozó nem is lesz belőle az életben sem, ma már a munkaerőpiacon is akkora verseny van, mint a vállalkozások között. Ergo alkalmazottként is el kell tudnia adni magát - és ehhez nagyon jó "terepgyakorlat" lehet a gyerekvállalkozás.

3. Ezt nem lehet törvényesen!

Ez ugyan csak egy kifogás, és nem konkrét indok, ettől eltekintve azonban valós: ma Magyarországon törvényesen vállalkozni csak akkor lehet, ha a vállalkozó nagykorú, cselekvőképes állampolgár. Vagyis hivatalosan nem lehet üzletszerű tevékenységet folytatni, ha valaki még nincs 18.

A faramuci az, hogy adószáma, és ezzel potenciális adófizetési kötelezettsége viszont már egy csecsemőnek is van. Vállalkozási joga még sincs. Még kicsiben sem. A mi törvényi gyakorlatunk nagyon messze áll attól, amit az amerikai filmeken lehet látni: a gyerekek büntetlenül szerezhetnek jövedelmet, ha éppen limonádét árulni támad kedvük. Nem zaklatja őket az adóhatóság, nem kell nekik a saját házuk előtt területfoglalási engedély, stb.

Viszont mégis van mód arra, hogy egy gyerek is vállalkozzon gyerekfejjel, ugyanakkor adózzon is - ehhez azonban kell a szülői támogatás. (Amúgy is kellene, de adózás és törvényes működés kapcsán mindenképpen.)

Miért érdemes belemennie egy szülőnek abba, hogy ő váltsa ki a mellékállású vállalkozói igazolványt, és az ő neve alatt engedje ténykedni a gyermekét? Hát például azért, mert van már erre Magyarországon is több példa, hogy ez működik. Nem kicsit, hanem nagyon jól. Én három évvel ezelőtt írtam a blogomon egy ilyen vállalkozó gyerekről.

És hogy miért érdemes hagyni, hogy a gyerek vállalkozzon?

Na, abból egy másik blogbejegyzésre való anyagot tudok írni. :)

Fotó: marybettiniblank/pixabay