Rendkívül meglepődtem azon, hogy néhány kezdő távmunkaadó mennyire merev. Kezdetben a távmunkáról a rugalmasság, a folyamatos fejlődés és a széles látókör jutott eszembe. Most viszont szomorúan kellett tapasztalnom: talán néhányan nem emiatt, hanem a lehetséges támogatások elnyeréséért választják ezt a munkamódszert.

Sokszor sikerült olyan távmunkaadókat megismernem, akik logikusan gondolkodva szívesen fogadták mások ötletét/tanácsát, s az egoizmust félretéve a saját- és munkatársaik érdekét tekintették elsődleges fontosságúnak.

Ugyanakkor az ő ellentettjüket is sikerült felfedeznem. Néhány hasznos tanácsot szeretnék adni olyan kezdő távmunkavállalóknak, aki még nem szembesültek hasonló problémákkal:

Mit NE tegyünk:

Bánjunk óvatosan a tanácsadással. Míg egyesek rendkívül jó néven veszik, ha alkalmazottjuk tanácsokkal szolgál, addig mások ezt személyes sértésnek tartják.

Okok:

Saját pozíció féltése.

Míg hagyományos munkában egy felső vezető és alkalmazottja munkája soha nem keveredik, távmunkában erre nagyobb az esély. A munkáltató attól tart, ha távmunkása is beleszólhat a fontos döntésekbe, akkor ő könnyen elveszíti tekintélyét.

Korkülönbség.   

Gyakran előfordul, hogy a távmunkás (aki esetleg pályakezdő) évtizedekkel fiatalabb munkaadójánál. Néhányan nem hiszik, hogy ez új lendületet visz az üzletbe, inkább egoizmusukra hallgatnak: „én vagyok az idősebb, több tapasztalatom van, mit tudhat ő, amit én még nem?”

Tipikus elrontása a jó lehetőségeknek: a korkülönbség ellenére több szem többet lát.

Irigység

Ha olyan ötlettel állunk elő, mely teljesen nyilvánvaló, munkaadónkban mégsem merült fel, előfordulhat, hogy nem fogja értékelni ötletünket.

Jó tanács: Amíg nem ismerjük meg munkaadónkat, ne osztogassuk bőkezűen tanácsainkat! Minden jó szándékunk ellenére könnyen előfordulhat, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Legyünk aktívak, de csak akkor adjunk tanácsot, ha kikérik véleményünket, így elkerülhetjük a kényelmetlen helyzeteket.