Mégis... miért félek az elvesztésétől már azelőtt, hogy megkapnám? Ha megkaptam, miért félek, hogy többször nem lesz benne részem? Miért félek attól, hogy amit átéltem, tulajdonképpen nem is igaz, egyszercsak kiderül, hogy tévedés volt, valójában nem is jár nekem? Ha nem pont olyan az élmény, amit elképzeltem, miért ijedek meg? Ha pont olyan, mint régen, az ugyanúgy félelmetes... Ki érti ezt?

Ezúttal két olyan tarot lapot mutatok be, amelyek félelelm különböző arcait tükrözik. Mindkettő Kardok lap, a 3-as Szomorúság és az 5-ös, Vereség. A félelem természetére jellemző, hogy gondolatainkból, hiedelmeinkből származik, ezért a Levegő elemmel való összefüggés. Másokkal való kapcsolatainkban is leggyakrabban szavainkkal - vagy azok hiányával - gerjesztünk félelmeket egymásban, a közvetlen testi jelzések sokkal egyszerűbb, természetesebb igen-nem válaszokat adnak. A félelem egyik leghatalmasabb és legpusztítóbb tulajdonsága éppen megfoghatatlansága, amely bizonytalanságérzetet kelt bennünk és elszívja erőnket.

Kardok 3 Szomorúság

A lap jelentése magában foglal egy tényleges külső eseményhez, veszteséghez köthető fájdalomérzetet, amely az elengedés fájdalmával szembesít minket. Lehet, hogy még nem következett be a fájdalmas esemény, de számítunk rá, vagy éppen most szembesülünk azzal, hogy mint mindent, az éppen szóban forgó, számunkra kedves, fontos dolgot vagy személyt is elveszíthetjük. Az üzenet arról szól, hogy keressük meg magunkban a fájdalom legmélyebb forrását, mellyel szembenézve a tényleges veszteség fájdalma viszonylagossá válik, és lehetőséget ad nekünk arra, hogy megértsük, valódi lényegünk sérthetelen, önmagunkat nem veszíthetjük el. Megszűnik ragaszkodásunk a távozóban lévő iránt, ami természetesen nem jelenti a fájdalom hiányát, pusztán a gyászfolyamat természetes lezajlásában segít miket. Ez azt jelenti, hogy a fájdalom átélése által annak intenzitása enyhül, és az elengedett életszakasz, személy, vagy éppen identitásunk egy eddig fontos részének helyét idővel új, jelenlegi helyzetünknek megfelelőbb tartalom tudja kitölteni.

Kérdések: Milyen veszteséggel szembesülsz éppen? Minek az elvesztése tölt el a legnagyobb félelemmel? Miért? Milyen fájdalmas, kellemetlen helyzettel való szembenézést halogatsz? Mennyiben változna az életed, ha az adott tevékenység, kapcsolat, személy már nem lenne része az életednek? Ki vagy mi lépne a helyére?

Kardok 5 Vereség

"Nem fog menni, nem tudom megcsinálni!" Röviden ezt az elmeállapotot fejezi ki a kártya. Ott vagyok egy helyzetben, kétségbeesettnek, tehetlennek érzem magam, legszívesebben elszaladnék, talán meg is teszem. Ez nekem túl sok, gondolom. Vagy éppen megadom magam valaminek, ami nem én vagyok, amitől szenvedek, mivel úgy gondolom, nincs más választásom, nekem nem jár több, jobb. Megtámadtak, és nem tudok védekezni.
Ilyenkor arra szólítanak fel, hogy vegyem fel a kesztyűt, akár külső támadás ért, akár saját gondolataim csavarják ki kezemből a kardot. Vegyem tudomásul, hogy soha nem kerülök olyan helyzetbe, ahol ne tudnék lépéseket tenni a megoldás irányába. A látszólag megsemmisítő csapások is az én javamat, fejlődésemet szolgálják, és azért kaptam őket a nyakamba, mert minden eszközöm megvan a megoldásukhoz. Pontosan azáltal gyarapodhatok, hogy bebizonyítom, tudok mit tenni egy kilátástalannak tűnő helyzetben is. Lehet, hogy tétován, bizonytalanul, de mégiscsak elindulok valamilyen irányba. Lehet, hogy egyszerűen csak megállok a félelmetes helyzetben, szembefordulok külső-belső ellenségemmel, és azt mondom neki: "Itt vagyok, gyere!" Lehet, hogy megteszem az erőfeszítést, hogy negatív gondolataimat, amelyek megmentenének a cselekvés felelősségétől, kicserélem pozitív gondolatokra, amelyek cselekvésre késztetnek. Felemelem a tekintetem, és azt mondom: "Állj! Ebből elég volt!"

Kérdések: Milyen helyzetben érzed magad most tehetetlennek, erőtlennek? Milyen gondolatok táplálják azt a hited, hogy nem tehetsz semmit? Milyen egyéb gondolatokkal tudnád helyettesíteni őket, amelyek saját cselekvési lehetőségeid feltárását segítik? Mi az az egy lépés, amit meg tudsz tenni magadért már most, hogy erősebbnek érezd magad?

Egy hasznos módszer a félelemteli gondolatok megkérdőjelezésére

A módszert Byron Katie dolgozta ki, és részletesen a "Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem?" című könyvében írja le alkalmazását. Itt röviden ismertetem a Munka lépéseit, hogy el tudj indulni saját gondolataid megfigyelése és átalalkítása felé. Egy fontos alapfeltevés elfogadására van szükség a módszer használatához: "Semmi okunk rá, hogy elhiggyük, gondolataink megfelelnek a valóságnak. ... Valójában nem mások, mint tétova kísérletek, hogy megfejtsük, mi történik bennünk és körülöttünk. Amikor a szeretetet és az elfogadást hajszoljuk, gondolataink arra irányulnak, hogy kiismerjük magunkat a hozzánk közel álló emberek viselkedésében, vagy elméleteket alkossunk róla, mi is történik a fejükben."

Vegyünk egy példát, melyen keresztül végigvezetlek a Munka lépésein!
Félelemkeltő gondolat: "Úgyis el fog hagyni, nem vagyok elég érdekes ahhoz, hogy velem maradjon." Hmm, gyakori gondolat ez egy induló párkapcsolatban, vagy éppen a kapcsolat egy későbbi szakaszában, amikor távolság állt be a felek között.

1. Írd le röviden a helyzetet, és a hozzá kapcsolódó következtetést, amely elindította benned a gondolatot! Pl. "Inkább a barátaival tölti a hétvégét, nem velem - nyilván ők érdekesebbek, mint én."
2. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy igaz-e ez a következtetés. Valóban egészen biztosan tudhatod, hogy a bekövetkezett történés egyetlen helytálló magyarázata a fejedben megfogalmazódott gondolat? Tökéletesen biztos lehetsz benne, hogy azért tölti a hétvégét a barátaival, és nem veled, mert ők érdekesebbek, mint te?
3. Vizsgáld meg, milyen az élet, ha hiszel a gondolatban! Nyugodtabb vagy feszültebb leszel tőle? Erősebbnek vagy gyengébbnek érzed magad tőle? Hogyan viszonyulsz társadhoz, ha hiszel ebben a gondolatban? Hogyan viszonyulsz saját magadhoz, ha elhiszed a fenti következtetést? Mi teszel ennek hatására? Elzárkózol társadtól? Önmarcangolásba kezdesz? Lekicsinylő megjegyzéseket teszel a barátaira? Panaszkodni kezdesz? Próbálod kitalálni, hogy milyen saját hétvégi programmal tudnád őt féltékennyé tenni?
4. Vizsgáld meg azt is, hogy milyen lenne az élet a gondolat nélkül! Próbáld meg filmszerűen elképzelni, milyennek látnád az életet, társadat, ha nem járna a fejedben ez a gondolat! Lehet hogy egyszerűen egy olyan embernek látnád, aki meleg és szeretetteljes kapcsolatokat ápol a barátaival? Akinek fontos a párja, de tudja, hogy időnként szüksége van a tőle való távolságra, mások társaságára is? Lehet, hogy örülnél egy szabad hétvégének, amit te is a barátaiddal, vagy saját kedvenc elfoglaltságaiddal tölthetsz?
5. Fordítsd meg a gondolatot, ahányféleképpen csak tudod! Azokra a megfordításokra figyelj elsősorban, amelyek a legmélyebben megérintenek! Pl. a "Nem vagyok elég érdekes" néhány megfordítása:
    

• Ő nem elég érdekes számomra - nem tudom elképzelni, hogy olyan gazdag lelki életet éljen, amelybe a baráti kapcsolatok ápolása is betartozik.
• Én nem vagyok érdekes a saját magam számára - hiszen akkor ez eszembe sem jutna, és az sem okozna gondot, hogy saját magam társaságában töltsek egy hétvégét.
• Elég érdekes vagyok a számára, ezért akarja elevenen tartani a kapcsolatunkat azzal, hogy nem akaszkodik rám.

Van olyan megfordítás, amely legalább ugyanolyan igaznak, vagy éppen igazabbnak tűnik, mint az eredeti gondolat? Ha igen, keress hozzá legalább három okot, ami miatt ez így van! Az utolsó megfordításnál a már leírt indok mellé a "hiszen már 5 éve velem van" és "az előző három hétvégét együtt töltöttük, és élveztük egymás társaságát" szintén jó indoklás lehet.

Ez a folyamat lazít a makacs, gyötrő negatív gondolatok szorításán, segít kikerülni abból a lefelé tartó spirálból, melynek során egyre sötétebb, és végső soron teljesen alaptalan gondolatok borítják el elménket.

Jó Munkát kívánok!