Fésűs Nelly a hat éves Csenge édesanyja. Olyan anyuka, aki fontosnak tartja a sportot, a táncot és az éneklést, és legfőképpen az állatok szeretetét. Leginkább állatos meséket szeretnek, amelyekben szerepel ló és kutya.

CsaládiNet: Van kedvenc mesekönyv?

Nelly: Csenge most már kezd olvasni magától is, hat éves. Én főként ifjúsági regényeket olvasok neki. A kedvencek közé leginkább a lovas történetek kerülnek.

Geréb Ágnesnek négy édes gyermeke és egy – ahogyan ő fogalmaz – édes nevelt fia van: Dániel, Dorka, Jakab, Janka és Mátyás. Négy unokája és egy „unokafélesége” van, mindegyikük születésénél ott lehetett bábaként is, nagymamaként is – köztük van egy ikerpár is. Náluk soha nem volt titok a születés. A placentát is megmutatja a gyerekeknek.

CsaládiNet: Önöknél soha nem volt "gólyamese"?  Mit gondol, az információs társadalom gyermekei megfelelően vannak felvilágosítva?

Ágnes: A Napvilág Születésházban van egy gyönyörű, nemezből készült gólya, csőrében kisbabával. Épp a napokban kérdezte az egyik (két és fél éves) unokám, hogy mi az, miközben egy várandósnak CTG-t (ez egy olyan vizsgálat, ami a magzat méhen belüli állapotát ellenőrzi) készítettünk. Azt válaszoltam, hogy régen azt mondták a gyerekeknek, hogy a gólya hozza a kisbabát, de, amint látja és hallja, a kisbaba itt van a nő hasában, és nemsokára a lába között ki fog bújni. Jót nevetett.

Ritka kincsben lehet része Rozinak, hiszen édesanyja - Koós Réka - öt évig otthon volt vele. Így a kislány igazán kiegyensúlyozott és boldog gyermek, és sok mesét hallott a mamájától.

CsaládiNet: Hangoskönyvet is készített már. A mese szerepét mennyire érzi fontosnak a gyermeki lélek fejlődésében? Sok mesét mond a kislányának? Melyik a kedvencük?
 
Réka: Hangoskönyv, amit készítettem inkább felnőtteknek szól, Rozikámnak még nem mutattam meg. Ettől függetlenül a mesét nagyon fontosnak tartom! Minden este olvasok mesét a kislányomnak. Ő választja ki a könyvet is, a mesét is. Azt hiszem, talán a Hamupipőkét kedveli a legjobban, legtöbbször arra esik a választása.
 
Varga Domokos Gyögy mesekönyveit nagyon szeretik a gyerekek.

CsaládiNet: Mit jelentett a mese a gyerek Dombinak, és mit jelent számára ma?

György: Bizonyos értelemben ma is azt jelenti, amit régen: az igét. Az igazságot. Nem véletlen, hogy e két szónak ugyanaz a gyöke! Öntudatra-eszmélésem egyik legkülönösebb felismerése és legdöbbenetesebb élménye volt, hogy kortársaim, iskolatársaim zöme elhagyta – egyszerűen maga mögött hagyta – mindama igazságokat, amelyeket a mesékből vettünk magukhoz. Nem ragaszkodott többé az igazsághoz, nem akart hős lenni, nem akart az ilyen-olyan kis hazugságokkal, elvtelenségekkel, helyi hatalmasságokkal szembeszállni. A másik, hasonló élményem a katonasághoz fűződik. Utolsóként engedtek el eltávra – hétvégi eltávozásra –, annyira bosszantotta őket a szókimondásom. Hangsúlyozom, hogy nem a bátorságom, mert egyáltalán nem éreztem magam bátornak, csupán arról volt szó, hogy otthon, a családban az igazság nem attól függött, ki mondja, így természetesen lehetett igaza akár a gyereknek is, s én ezt a szemléletet vittem el magammal a laktanyába. Nem, egyáltalán nem kerestem a tisztekkel és tisztesekkel az ütközési lehetőséget, de ha nem volt igazuk, azt biztos, hogy szóvá tettem, legalábbis kifejezésre juttattam, ha másképp nem, egy pofavágással. Nos, ami annyira meglepett, az az volt, hogy életemben először megéreztem, milyen sokat tud ez érni embertársaimnak. Azoknak, akik még szerették, de már nem feltétlen gyakorolták az igét. Mert az, ugye, természetes volt számomra, hogy a családban szeretnek, ragaszkodnak hozzám. De azt az örömöt, lelkendezést, amellyel katonatársaim fogadták visszaérkezésem, családon kívüliektől soha át nem éltem korábban. 

Pintácsi Viki életében nagy szerepet játszik az anyaság, az nem kérdéses: három gyermek édesanyja, cd-i, könyvei szólnak az anyaságról. Legfontosabbak számára a gyerekei, akikkel sok időt tölt együtt, amibe sok mese és játék is belefér.

CsaládiNet: - Háromgyerekes anyukaként énekel, tanít, ír, üzletasszony… és még ki tudja, mi mindennel foglalkozik. Marad elég idő a lurkókra? Hogyan töltik a közös szabadidejüket? Jut idő mesélésre is?

Viki: - Alapvetően édesanya vagyok a nap 16 órájában. Lehet, hogy most meglepődnek sokan, de nem arról van szó, hogy ezek a felsorolt dolgok játsszák a főszerepet az életemben és mellette talán jut időm a családra is. Pont fordítva van. A család az első és utána jöhet bármi más. Tanítani már nem járok, egy kedves barátnőm teszi meg helyettem, nem volna rá időm. Üzletasszonyi teendőimet a férjem vette át, mint említettem. Amikor az új kollekciókat rakjuk össze, akkor néha eljön hozzánk a modellező, vagy én szaladok be Zolnával a szabászatra néhányszor. Már rutinosak vagyunk és összeszokott a csapat, nálunk nem jönnek-mennek a munkatársak. Amikor egy új CD-t rakunk össze vagy új könyvet írok, akkor kicsit nehezebb, leginkább az alvás időből veszem el a szükséges pluszt, illetve ami nem túl jó, hogy ilyenkor nincs időm a sportra. Szerencsém, hogy a menedzserem férje írja a dalaimat és az ő stúdiójában dolgozunk. Így amíg mi énekelünk Ferivel, addig Viki (a menedzserem) játszik Zolnával. Minden nap főzök, általában nem is csak egyfélét, mert nagyon szeretek sütni-főzni és a férjem rendszerint egész nap nem eszik semmit, úgyhogy már csak miatta is fontos, hogy finom és tápláló legyen a vacsora. Mindezek fényében talán egyértelmű, hogy az időm nagy részét a gyermekeimmel töltöm, annál is inkább, mert Anka egy héten háromszor jár edzésre, és ilyenkor már fél 3-ra megyek érte az iskolába. A koraestéket tanulással, beszélgetéssel töltjük és várjuk Apát. Viktor szeret a mai fiús játékokkal játszani, ezekben inkább a férjem, Zoli a partnere. Neki szinte minden este vetítek a régi klasszikus diavetítővel, illetve van egy „titkos mesénk”, akinek a szereplőiről csak mi ketten tudjuk, hogy kik is valójában. Ankának már inkább beszélgetésekre van szüksége. Sok közös hobbink van, ilyen a síelés, korcsolyázás, biciklizés, csocsózás, kutyasétáltatás (van 2 kutyánk is) és imádják, ha a kis fotóműtermünkben fényképezkedünk. Sokat járunk játszóházba, moziba, időnként színházba, kiállításra, valamint Zalakarosra pancsolni. Talán a legfontosabb, hogy fellépéseim leginkább hétvégén vannak, így a gyerekeim mindig ott vannak velem. Zolna már tiszta erőből táncol a dalaimra.

Nagy Bandó Andrásnak nem volt sok könyve gyermekként, viszont rengeteg történetet hallott. Felnőtt fejjel ő ír a gyerekeknek meséket, verseket.

CsaládiNet: Milyen volt az Ön gyermekkora? Sok verset és mesét hallott?

András: Kevés könyvem volt, szegények voltunk, de meséltek nekem, és ez a legfontosabb. Amit pedig nem meséltek el, azt megéltem. Könyvtárba jártam, s a könyvtáros néni jól válogatta össze az olvasni valókat. Egyébként pedig, mint minden falusi gyerek, fociztam és csúzliztam, íjaztam és sárkányt eregettem, szóval sosem unatkoztam.
Valójában bármit csinálok, inkább örömöt jelent, mint hogy „büszkeséggel” töltene el. Habitusom igazolja, mindig abban lelem örömömet, amihez fogok. Nem tagadható, mostanság az írás adja a legnagyobb örömöt, legfőképp a gyermekeknek írt verseim és meséim. Immár tizedik kötetemnél tartok. Öt éve született a „múzsám”, Hanna, az unokám, bár csak részben igaz, hogy ő mozgatja a kezemet, ő inspirálja a szívemet és az agyamat. Visszarévedek a gyermekkoromba, s abból is merítek, és persze nem megyek el érzéketlenül a mai gyermekek problémái és örömei mellett sem.

CsaládiNet: Valóban szépen bővíti a gyermekirodalmat verseivel: Családi szókincstár (verses gyermeklexikon – 2000), Madarak tolláról (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2004), Fából vasparipát (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2005, Gyöngykaláris (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2006). Legutóbb Ringató címmel vehették kezükbe a szülők és gyerekek altatóverseket tartalmazó könyvét, amelyhez cd is készült. Fontosnak tartja a gyerekek nevelésében a verseket?

András: Felsorolása mellé oda kell tennem a 2008-ban megjelent Keresztnévsort, a névnapos könyvemet, a Szivárványhíd című verses, és A Kiskalácsai királyság című mesekönyvet is. Ezek egyszerre láttak napvilágot. A Szivárványhíd illusztrációit egy 15 éves, Hammido Művésziskolás lány, Técsi Zita rajzolta. A kötet egyik kiemelkedő verse az időmértékesben írt, 64 szakaszos Négy évszak. A Kiskalácsai királyság hétestés mese, és mind a hét estére 30 percnyi mese jut. Micimackó filozófiájú, bájos történet, hamarosan bábszínházi produkció lehet belőle.