Felfordult világ – nehéz évet zárunk 

Közeledik az év vége, egy váratlanul és példátlanul nehéz évet zárunk, talán már csak túlélni akarunk, látni az alagút végét, egy régi világot visszavarázsolni, ahol még a szokásos menetben éltünk, halvány elképzelésünk sem volt arról, hogy egy ilyen aprócska, láthatatlan lény, „valami” ennyire felborítja a megszokott életrendünket, és uralja a hétköznapjainkat, korlátozva bennünket, és félelmetes, szomorú, tragikus eseményeket látunk magunk körül, vagy élünk meg a saját életünkben. Jó lenne, ha valahogyan ettől meg tudnánk védeni a védtelen gyermekeket.

 
Személytelen, lehangolt, feszült világ

Talán már a karácsonyhoz, karácsonyváráshoz sincs semmi kedvünk, hiszen tele vagyunk aggodalmakkal, szorongásokkal, félelmekkel, lehangoltak, enerváltak, kedvetlenek vagyunk, és ez persze nemcsak a hangulatunkból fakad, hanem abból a sok-sok korlátozó intézkedésből is, ami körülvesz bennünket, ezért nem tudjuk feltölteni a lemerült energia- és lélek-raktárainkat, fizikai állapotunk, állóképességünk is egyre gyengébb, mivel a lelki is gyengül. Alapvető kérdésekben nem mi dönthetünk, hanem a felsőbb hatalom jelöli ki határainkat, ami szorongató kontrollvesztés az egyénnek, emellett nehéz megoldani napközben mindent, a munkát, a bevásárlást, beszerzéseket, hiszen ott is korlátozások, leépítések, csökkentések vannak, és nyomasztó látni magunk körül a sok „láthatatlan” arcot, hiszen mindenki a maszk mögé kényszerül, arctalanná válik, szinte személytelenné.

Társas lények vagyunk, biológiai, pszichés és szociális komfortunk a másokkal való kapcsolatokon alapul. Mintha nemcsak arctalannak, hanem némának is kellene lennünk, pedig nem muszáj, hogy ez így legyen, próbáljunk tenni ellene. Nemcsak a gyerekek, magunk miatt is. Hiányoznak a megszokott emberi kapcsolataink: a szüleink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink, akár csupán a szomszéddal a szokásos pletyi, vagy az óvónénivel vagy tanítóval az élő párbeszéd, kezdünk elidegenedni saját, emberi világunktól.

Közben azokat is egyre jobban elönti a szorongás, akik idáig erősek, optimisták voltak, akiknek voltak „tartalékaik”, akik másoknak is erőt adtak. A fokozódó szorongató félelmek miatt könnyebben ütközünk a hozzánk legközelebb állókkal is, hiszen ez a sok feszültség valahol utat kell találjon kifelé, hogy néha kicsit megkönnyebbülhessünk, kiereszthessük a gőzt, de ez sokszor a hozzánk legközelebb állókon csattan, a párunkon, a gyermekeinken. Pedig a gyermekek most szeretnék kérni tőlünk a legtöbb odafordulást, gyengédséget, szeretetet és elfogadást. A felnőtt helyzetünkről, állapotunkról, érzéseinkről azért is írtam, hogy lássuk, egy ilyen állapotban lévő szülő nehezen lehet képes, ha képes valamennyire egyáltalán, ugyanazt a szeretetteljes, békés, kiegyensúlyozott, harmonikus légkört és nevelést biztosítani a gyermekeinek, mint a vírushelyzet, karanténhelyzet előtt tudta ezt nyújtani a kicsiknek, nagyobbaknak. Megpróbáljuk tartani magunkat, túlélni minden egyes napot, de túlélési üzemmódban elvesznek az örömök, az apróbb és nagyobb csodák, a jó élmények, csak a mókuskereket érezzük. Ezt „leveszik” a gyerekek is a kis antennáikkal, anya, apa egyre fáradtabb, vonszolja magát, ingerült, türelmetlen, már nem viccelődik annyit, már nem olyan kedves és nyugodt.

És jön a karácsony.

És próbálunk örülni neki, próbálunk készülni rá, ünnepbe öltöztetni a szívünket, a lakásunkat.

Ha másért nem, a gyerekeinkért, akik ezt kérik, várják. 

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.” (Pilinszky János)

Karácsonyi ráhangolódás, készülődés

Már advent van, a készülődés, az áhítat, a lelki ráhangolódás, a várakozás, az ünnep időszaka. Most itt nem érintem a vallási vonatkozásokat, csupán a családiakat. Karácsonyig még csaknem egy hónap. Még csaknem egy hónap nekifeszülés, rohangálás, intézkedés, munka, helytállás minden fronton, amíg még bírjuk. Repítenek, sodornak a hétköznapok. 

Magukkal sodorva a gyerekeket is, akik szintén nehezen bírják már, mert érzik, észlelik a felnőttvilág összes rosszát, stresszét, feszültségét, rohanását, idegbaját, miközben érzik, hogy az elvárásoknak ugyanúgy meg kellene felelniük, mintha minden rendben lenne, otthon és az óvodában, iskolában, utcán, boltban, játszótéren, sportpályán és még sorolhatnám. De hát semmi sincs rendben, félelmek és bizonytalanság mindenhol, jó-e egyáltalán iskolába, óvodába járni, jobb-e otthon, de akkor meg hiányoznak a kortársak, a nevelők, tanítók, a személyesség, a „normális” oktatás, amit otthon az űzött szülő még ha tanítónak felcsapva is próbál megadni, az azért nem ugyanaz, plusz összekeveredik a szülői szeretet, megengedés és melegség a pedagógiai módszerekkel, szigorral, nem jó a szerepcsere. 

A gyerekek pedig vágynak az ünnepek csodáira, izgalmára, meglepetéseire, varázslatos hangulatára, az élményekre, a kalandokra, a feltöltődésre, a játékra, arra, hogy kicsit semmi más ne legyen, semmi másról ne szóljon egy darabig az élet, mint hogy anya és apa végre nem csinál semmit, csak ott van, és beszélgetünk, és mesét vagy filmet nézünk, alkotunk, játszunk, hogy beburkolózunk egy kedves, ideális kis saját világba, ahol meleg van, nyugi van, béke és szeretet van. 

Erre vágynak és várnak a gyerekek. Adjuk hát ezt meg nekik. Már most, egészen karácsonyig, egészen az év végéig, egészen az új év elejéig. De hogyan lehetünk erre képesek, a jelen helyzetben és lelkiállapotunkban? Képesek lehetünk-e? Mélyen hiszem, hogy igen, nézzük ezért, mire figyeljünk?

A Játékos Megértő Nevelés csodái

A Játékos Megértő Nevelés szellemében arra törekszünk, hogy érdeklődő megközelítéssel megismerjük és megértsük mind a gyermek, mind a szülőként saját magunk viselkedésének hátterét, mozgatórugóit, rejtett üzeneteit. A nevelés érzelmi és kapcsolati fókuszú, három fő pillérét hangsúlyoznám: a játékot, játékosságot, a megértő figyelmet és a meleg családi légkör megteremtését. Bővebben megismerhetitek a lényeget a Baj van a gyerekkel?! Bajban a szülő?! Hatékony megoldások a nevelési helyzetekre c. könyvemből.

Mit tehet a szülő? 

Kiemelem most a karácsonyozás, karácsonyvárás szempontjából a négy legfontosabbat: 

1. Információk, felnőttvilág, gyerekvilág 

• tedd magadra a képzeletbeli „oxigénmaszkot”
• állj meg, figyelj befelé 
• teremts egy saját (varázs)világot 
• hívd be a varázsvilágba a gyerekeket
• távolítsd el a gyerekektől a felnőtt világ híreit, eseményeit, rettegéseit
• hagyd meg, teremtsd meg a gyermeknek a gyermekvilágot 

Zajos, szennyezett, rohanós, stresszes mostanában a világunk, eluralnak a félelmek, elválasztanak egymástól a félelmek, egymás ellen fordítanak a félelmek, a kapcsolat, a kapcsolódás, kapcsolattartás hovatovább nemkívánatos lett, ezért egyre távolodunk egymástól, nem figyelünk egymásra eléggé, a világban az üzleti szempontok uralkodnak, a felnőttvilág kiszámíthatatlan, bizonytalan, félelmetes, felkavaró.

Nehéz neked is állnod a sarat, de először önmagadat kell „rendbe hoznod”, megnyugtatnod, megerősítened, csak akkor fogsz tudni jelen lenni, adni, segíteni másoknak, a gyerekeknek is. Nehéz, de nem lehetetlen, hogy ezekben a zűrzavaros időkben megálljunk, és elkezdjünk befelé figyelni. A belső hangunkra, az érzelmeink világára, a belső fényre, mert ha az világít, akkor annak a fényénél a gyermekeink is világosságra, melegségre lelhetnek. Teremtsünk egy saját(os), különleges, nem valódi, de varázslatos világot – először önmagunkban, majd hívjuk be ebbe a félig igaz, félig képzeletvilágba a szeretteinket is. Mint Mary Poppins, ha emlékeztek még rá, amikor beviszi a krétával rajzolt világba a rá bízott gyerekeket málnás süteményt enni és ringlispílezni. Beleugranak az aszfaltba, és rögtön egy csodás, mesés világban találják magukat. Hagyjuk ki a gyerekeket, amennyire csak lehet, a felnőtt élet viszontagságaiból, zűrzavaraiból, riadalmaiból és konfliktusaiból, törekedjünk arra, hogy minimális, életkori szinten megfelelő információkat osszunk csak meg a gyerekekkel, eloszlatva ugyanakkor az ő félelmüket, és megnyugtatva őket. Sok minden egyszerűen nem tartozik rájuk. Ne nézzék a híradókat, ne osszunk meg velük adatokat, rémisztő képeket, híreket, gondokat, nem rájuk tartozik. A saját felnőtt beszélgetéseinket a párunkkal, egymással csak lehetőleg magunk között folytassuk le, ne hallják meg a feszült, fojtott hangunkat, félreérthető mondatokat. A mi dolgunk megvédeni őket ebben a világban, és amennyire lehet, nem bevonva őket a felnőtt világ dolgaiba. Ők még tényleg gyerekek, sok mindent nem, vagy nem elég jól értenek, és a félig értett, félig ismert dolgoknál nincs ijesztőbb. Még ha okosnak látjuk is a gyereket, ne tévesszen meg bennünket: érzelmileg, kapcsolatilag ő még csak egy kisgyerek, aki számít a védelmünkre. Ne vegyük el a gyerekkorát.

2. Béke kuckó a lelkünk legmélyén 

• hagyd abba a saját hergelésed!
• bízz magadban, te megteszel minden ésszerűt!
• ápold a belső világod, jusson erre is idő!
• légy hálás mindenért, amid van!
• másfajta odafigyelés, másfajta örömszerzés legyen most 

Először is, nyugtasd meg saját magad. Amin nem tudsz változtatni, fogadd el, ne füstölögj rajta napokat, heteket. Amin tudsz változtatni, amire hatni tudsz, arra hass. Ez pedig a saját testi-lelki-szellemi állóképességed. Ne gyengítsd magad felesleges szorongásokkal, ne nézd folyton a statisztikákat, vagy éppenséggel nézd azokat fordítva: a többségnek nincs komoly tünete, a többség meggyógyul, a többség betegsége enyhe lefolyású.

Ésszerű mértékben tudsz védekezni, de teljesen elkerülni nem tudod az esetleges hatásokat, hiszen ha kilépsz az ajtódon, bármelyik pillanatban találkozhatsz a vírussal, pl. ha belépsz a liftbe, amiben esetleg az éppen az előbb kiszálló nagyot tüsszentett, megnyomod a gombot, megfogod a bevásárló kocsit, és még sorolhatnám. Bízz magadban, abban, hogy te figyelsz a kézmosásra, a távolságtartásra, az alap védekező intézkedésekre. A többi a szervezeted erején múlik. Amit lelkierővel, szeretettel, békével, emberi, harmonikus kapcsolatokkal, jószándékkal, jótettekkel, egészséges életmóddal, stresszcsökkentéssel, vitaminokkal tudsz javítani. Ha a külső világ ennyire zűrös, zajos, ápold a belső világodat, csendesítsd le magad, meditációval, relaxálással, zenével, gyertyafénnyel, ellazulással, befelé figyeléssel. 

Légy hálás mindenért, amid van, ami megadatott: az életedért, a szeretteidért, a gyerekeid életéért, kedvességéért, jó tulajdonságaiért, a megteremtett meghitt családi légkörért, egy mosolyért, ölelésért, figyelmességért. Ebben a másfajta időszakban egy másfajta odafigyeléssel próbáljunk rákészülni az ünnepekre, örömöt szerezni egymásnak, legfőképpen az együttlét örömét, egy különleges kis saját világ örömét, melyben együtt vagyunk, és egyszerűen örülünk annak, hogy vagyunk, létezünk, vagyunk egymásnak, örülünk egymásnak. 

Hogy is lehet leginkább örülni? Gyerekekkel? Hát mi mással, mint játékkal???

3. Játékok, játszás, öröm és varázslat

• szerezz be vagy készíts(etek) játékszereket 
• készíts a játszáshoz kedves, meghitt helyet 
• tervezd be a napba a játékidőt 
• hívd elő magadból játékos „belső gyermekedet”
• játsszatok szerepjátékokat
• meséljetek, rajzoljátok le, játsszátok el!
• alakítsátok át a lakást mesevilággá, film helyszínévé! 
   

Legyen sok-sok játék. Persze vásárolhatunk is, hagyományos játékokat, vagy pláne a retro játékokat nagyon ajánlom, ki nevet a végén, marokkó, jenga, stratégiai játékok, társasok, és még sorolhatnám, de játékokat saját kézzel készíthetünk is, úgy maga az alkotás folyamata is izgalmas lesz. 

Legyenek játékszerek, játékidő, játékosság.

Legyen a játékra egy állandó, meghitt hely, amit erre rendezünk be, legyen puha, kellemes fészek, párnákkal, takarókkal, vagy lehet több ilyen is, egy szőnyeges, egy asztali, mikor mit játszunk. Tervezzük be a játékidőt a napba, legyen minden nap, minimum 15 perc játékidő, de persze minél több, annál jobb, legalább félóra, de akár egy óra is, ha okos napirendet csináltunk. A játékidő az játékidő legyen, tehát ne lehessen semmi mást csinálni közben. A játékosság, játék-képesség kérdése már bonyolultabb, ehhez a saját játékos belső gyermekünket kell(ene) megtalálni, elővarázsolni, a jelenben „működtetni”.  Gondold át, hogyan találhatod meg „belső gyermekedet”, hogyan hívhatod elő, hogy amikor leülsz a gyermekeddel játszani – és lehetőleg sokszor és örömmel! -, akkor ez a kisgyermek üljön ott veled és a gyermekeddel közös játékban. A játékosság, játék-képesség egy olyan, alapvetően az élethez és magunkhoz, valamint a másik emberhez való viszonyulást jelent, ami óriási megengedéssel, spontaneitással, rugalmassággal, kreativitással, kíváncsisággal, kísérletezéssel, vidámsággal, optimizmussal és örömérzéssel jár együtt, és egy könnyed, játékos, humoros hozzáállással, ami „ragadhat” a másikra is. 

Ez az alap ahhoz, hogy az együttléteink örömteliek legyenek, és a közös játékidőket, helyzeteket képesek legyünk élvezni, és ebből fogja gyermekünk is átélni, hogy ő fontos, élvezed a vele való együttlétet, nem nyűg a számodra, és nem várod, hogy végre már valami fontosabb, felnőttesebb tevékenységre válthass. A saját és mások érzéseinek, vágyainak, hangulatának felismerése, tudatosítása érzelmeket kifejező, érzelmi intelligencia fejlesztő játékokkal fejleszthető. Különböző szerepekbe belehelyezkedve megismerkedhetünk annak a szereplőnek a feltételezett érzelem-és gondolatvilágával, így tágulhat a perspektívánk. Babákkal, bábokkal történő szerepjátékokban közelebb juthatunk a gyermeki belső világ jobb megértéséhez, és a gyermek is jobban kifejezheti a szimbólumokkal, a nem valóságos, a „mintha” helyzetek szabadságában a saját lelki nehézségeit, bánatát, szomorúságát, csalódottságát, dühét, vágyait és szándékait. Így a megértés is jobb lehet, és egymáshoz sokkal közelebb kerülhet anya/apa és a gyermeke. Az érzelmek megértése a kapcsolatot is javítja. 

A gyermek életkorának, érdeklődésének megfelelő mesék elmesélésével, lejátszásával, lerajzolásával, akár „saját mesekönyv” készítésével is ezeket a képességeket, készségeket fejleszthetjük. Legyen egy sok-sok ceruzát, festéket, egyebeket tartalmazó kincsesládánk. 

Az egész lakást átalakíthatjuk egy mesés, mesei térré, csak a képzeletünk szabhat ennek határt. Kislányokkal hercegi kastéllyá például, kisfiúkkal kalóztanyává, és ennek megfelelően díszítünk, dekorálunk, osztjuk magunkra és egymásra a szerepeket, és ebben a közegben és minőségünkben várjuk a karácsonyt, az igazi, meghitt, szeretetteljes együttlétet a szeretteinkkel, amikor leginkább saját magunkkal és az időnkkel ajándékozzuk meg egymást. Legyen az ajándékozás inkább jelképes, személyre szabott, saját készítésű, és figyeljünk nagyon a közös, együttes tevékenységekre, feladatmegosztásokra, közös alkotásokra. 

4. Kapcsolódás empátiával és érdeklődéssel

• megértő figyelemmel fordulj gyermeked felé
• olvass a játékból, a szavak mögül, arckifejezésekből, gesztusokból
• csináljatok együtt minél több mindent! 
• legyenek közös, meghitt étkezések – hangulatosan díszített asztal mellett!
• kreatív személyre szabott figyelmességekkel szerezzetek örömöt!

A megértés, együttérzéssel, beleéléssel párosulva mindig közelebb hoz a másik emberhez, a szülőt gyermekéhez, ha megérti, mi az, ami fájt neki, mitől sérült, mit nehezményez, és mit szeretne kifejezni, változtatni, kérni. Könnyebb így kapcsolódni, érezni, hogy a másik mellettünk van, hogy a másiknak fontos vagyok, és ez a szülő-gyermek kapcsolat vonatkozásában sem egyirányú, hiszen a szülőnek is szüksége van gyermeke visszajelzésére, megértésére. A szülő pedig, amit az empátiás figyelemmel megértett a gyermeke belső lelki mozgatórugóiból, viselkedésének hátteréről és jelentéséről, azt szeretettel és átalakítva visszatükrözheti a gyermekének is, hogy ő is jobban megérthesse saját magát. Erre a gyerekek még nem igazán képesek, az önmegfigyelés képessége csak később alakul ki. A megértés visszatükrözése egyfajta megerősítés is, és a kapcsolat is erősödik általa. A gyermekek szavakban még nem tudják jól kifejezni magukat, ezért fontos, hogy a felnőtt a szavak mögül is olvasson, a szimbolikus és szerepjátokokban bizonyos összefüggéseket, cselekvéseket, jelképeket meglásson, megfejtsen, át tudja érezni a gyermek érzelmeit, lelkivilágának sajátosságait, olyan érzéseket-indulatokat, törekvéseket és indítékokat, amiket direkt módon szavakban a gyermek még nem képes kifejezni. 

A szülőnek ez az empatikus, értő látásmódja a szerepjátékokban kiválóan fejleszthető, és a nevelés másik fontos pillére lesz. A közös tevékenységek nagyon fontosak, fentebb írtam a lakás dekorálásáról, a mesei világ megteremtéséről, a hétköznapokból való kilépésről. A közös sütés-főzések, asztal díszítés, nagytakarítás és nagy rendrakás, összefogással, apró változtatások, közös, meghitt étkezések sokat segíthetnek abban, hogy azt érezzük, a világ nehézségeivel, gondjával-bajával szemben nekünk a családunkkal van egy szeretet-szigetünk, ahol a nyugalom, béke és öröm uralkodik, és kívül tartjuk a feszültséget, félelmet, haragot, rossz dolgokat. Ha csak napi fél órára, akkor annyira. 

Szeretteinkkel való kapcsolattartásban legyünk ötletesek, kreatívak, alkalmazkodjunk a járvány miatti megváltozott körülményekhez. Kedves barátnőm történetével zárom, mely példa arra, hogyan adhatunk egyéni figyelmet, törődést szeretteinknek. Mivel az idősebb korosztály a vírus szempontjából veszélyeztetett, így kevesebbet, minimálisat tudunk velük lenni mostanában. Sok nagymama, nagypapa egyedül van otthon, s bizony ha már nem olyan acélos az egészségük, akkor aggódunk értük már sok minden miatt. Barátnőm és kamasz fia is nagy szeretettel készítette az idős nagyinak ezt a különleges adventi koszorút. Mivel a nagyi már feledékeny, féltették attól, nehogy véletlenül az ott felejtett gyertyák lángra kapjanak. Unokája kreatív ötlete volt, és a legnagyobb féltéssel, gondossággal, szeretettel készítette saját kezével a koszorút, melyre elemmel működő led-es mécseseket helyezett rá, és így vitték el a nagyi lakására, aki igen meghatódott a személyre szabott gondoskodástól.

Szeretettel kívánok mindenkinek békés, boldog, szeretetteljes várakozást és karácsonyt, kívánom, hogy a saját magatok teremtette kis varázsvilágban mindent megkapjatok, ami fontos!

A Játékos Megértő Nevelés szemléletéről, módszereiről, további ötletekről és gyakorlati javaslatokról olvashattok legújabb könyvemben, melyet itt rendelhettek meg a Móra Kiadótól:  https://mora.hu/konyv/baj-van-a-gyerekkel-bajban-a-szulo-zsebkonyv-szuloknek-gyorssegely-a-problemak-megoldasahoz-a-jatek/  

Szeretettel: Bernadett dr.
www.kapcsolatszerviz.hu