Így jár Anya, ha lakberendező...
Nagy kamasz fiam és a már "kisfelnőtt" lányom negyedévente rendezik át szobájukat. "Gyere Anya, rendezzük át a szobámat", "Át szeretném dizájnolni a szobámat" "Csak az ágyat fordítsuk meg" - így kezdődik rendszerint. Jó esetben.
Így hát megbeszéljük a koncepciót és abraka-dabra, abban az órában már meg is történik a staging.
Ám van úgy, hogy arra érkezek haza, már meg is történt az átalakításos stílusváltás, alig ismerek rá a szobájukra. És elismerem, hogy fantasztikus a kamaszos hevület, lendület - nagyon jót alkottak. Egy-két helyesbítést, korrigációt ajánlva - de nem mindig fogadják meg - pontot teszünk az ügy végére.
És közben…
…a precízen kialakított dekoráció - már majd’ 3-4 hónapja került fel a falra - funkciójától megfosztva nem találja helyét a falon, de a gyerekek kitalálják a legújabb, menő formációt.
…az áthelyezett ágy mögött éppen nincs védelem, csak a csupasz fal - a falvédő is keresi helyét.
…a cserbenhagyott polc már nem az asztal fölött lebeg, hanem csak úgy a vakvilágba, a padló és a mennyezet között valahol félúton.
Nemrég a lánykám albérleti szobáját kellett megreformálni és a „koli” ablakát „csak” szúnyoghálózni.
Ragadt őrá nem is kevés a lakberendezői vénából, hiszen nem csak neki, a haverjainak is feltűnik, hogy átmeneti kis otthonaiban klassz színesek, igényesek a körülötte lévő tárgyak, textilek. Hipp-hopp felöltözteti aktuális otthonait, hogy az ő egyedi egyéniségét tükrözzék.
Nem véletlen:
Kiskorukban festés-felújítás előtt megengedtük, hogy összerajzolják az úgyis lecserélésre kerülő tapétát és az új falfestésnél segédkezhettek - extra eredménnyel.
Kívánságuk általában teljesült…
…legyen kuckós az új kialakítás - még ha a szobába alig lehet bejutni, hiszen a szekrény hátoldala kerül az ajtóval szembe. Nosza, akkor dekoráljuk poszterekkel: Melyik jöhet? 50cent? Greenday?… Talán fessük le színesre? Csinosítsuk dekorpanellel? Tükörrel? Jól jöhet, ha a muszkli méretét kell ellenőrizni a napi kondizás után. És a smink-ruci összhangját kell meglesni randi előtt…
…épp csak ki lehetett nyitni a befelé nyíló szobaajtót és az ágyra lehuppanni. Nem baj, legalább a szennyest a szoba lakója hozza ki ezután.
Most már, ahogy egyre inkább haladnak a felnőttkorba, határozott elképzelésekkel, egyre kifinomultabb ízléssel rendezgetik környezetüket és álmodoznak: hol fogok lakni, ha elköltözök otthonról? Kisebb város, csendesebb környék a fővároshoz képest? Kertes házam lesz kutyával és dizájnos bútorokkal? Kandalló, jacuzzi, … Vagy a belvárosi fiatalos forgatag a nyerő választás, tetőtéri panoráma, loft lakás? Fém bútorok, bőr parketta, tapéta állatszőrből, teppanyaki…
A fiam egy időben javasolta egy Anya - Magyar szótár összeállítását. Anélkül hogy fejtené meg a számára ismeretlen megnevezéseket: nem körte, hanem fényforrás; nem ajtó, hanem nyílászáró; nem is függöny, hanem drapéria…?
Mostanában már könnyebb a dolog. A régen még ismeretlen kifejezések az ő szókincsüket bővítik, sőt, alkotnak új szavakat. A fiam kész felnőtt, a nehéz bútorok áthelyezése már nem csak a családfő reszortja, így a férjem számára is meglepetés a rendezkedések végeredménye. A lányom pedig hölgyként csak adja az utasításokat: ezt ide, ne oda, még egy kissé balra, hm. talán ok… (nem hiába tanítottam neki: „be a lady”)
Gyermekeink személyisége, lakásuk, környezetük egyedivé formálódik, ha engedjük megvalósítani elképzeléseiket - a feszülő határvonalak mentén - így nem olvadnak bele a szürke tömegbe, a hétköznapokba.
Fotó: Ville Miettinen: Grundvik main house
Közösségi hozzászólások: