Tandori Dezső ír előszót hozzá, a szerzőről ő sem tudja, kicsoda. Stílus szerint élő, magyar széppróza, tartalom szerint pedig egyáltalán nem mese. Találgatja a fülszöveg, ki is lehet a könyv írója, és arra jut, hogy valamely magyar szépíró, aki nem óhajtja felfedni magát, ezért bújik a fura név mögé. Jómagam is erre a következtetésre jutottam. Nem lehet elsőkönyves, mert profi. És nem vállalja magát, mert feltehetően eddig az irodalom más berkeiben mozgott. Én a helyében vállalnám: a könyv remek.

Benne van minden, ami ebben a magyar valóságban is. Tamás és Lívia, a főszereplő házaspár úgy kerül össze, hogy két baráti házaspár tagjai helyet cserélnek. Tamás elhagyja a feleségét, és elveszi Líviát, Lívia volt férje pedig Tamás volt feleségét. Nem is rossz, igaz…? Élnek, magyar valóság, családterápiára járnak, pedig remek a házasságuk, de közben az őket kezelő pszichiáter házassága zátonyra fut…

Itt van Dr. Keserű Géza irodalomtudós is, aki mindeközben nem csak a könyv kritikáját írja, hanem bele is csöppen magába a történetbe, nevére rá nem cáfolva, hiszen megkeseredetten éli az életét.

Vagy nézzük Lívia menyét, akivel a világon semmi baj nincs: szereti a férjét, neveli a gyerekeket, csak hát…rövid a combja.

És folyik a cselekmény, történnek a dolgok, nem happy endekkel, nem éppen tragikus, vagy komikus végkifejletekkel, csak simán, lazán és élvezhetően. Szó esik szerelemről, szexről, politikáról, divatról, értékekről és értéktelenségekről. Minden szereplő kidolgozott, önálló egyéniség.

Ilyenek vagyunk? Ilyen a magyar értelmiség élete? Nem is olyan rossz, vagy nem is olyan jó? Ki tudja. De irodalmi élvezetnek, és szórakozásnak sem utolsó.

Fekete Sas Kiadó 2004. Budapest

571 oldal

Ára: 2820 forint, forgalmazzák az Alexandra könyvüzletek