Szia Baba!
Singola Edit [cikkei] - 2009-01-12
Hiányt pótló mű a szülésről, egy dúla ajánlásával.
Mese egy boldog születésről és egy boldog szülésről. A helyszín egy család otthona - valahol Ausztráliában. De a történet ugyanúgy játszódhatna Kanadában vagy Peruban, vagy Svédországban is. Jön a bába, a nagynéni, a szomszéd ajándékot hoz. A nagyobb gyerekek segítenek a készülődésben, és ott vannak akkor is, amikor a baba kibújik.
Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.
Novák Julianna dúla, szülésfelkészítő ajánlása:
Hollandiában találtam rá erre a kedves könyvre 2001 tavaszán, azóta türelmesen vártam, hogy magyarul is megjelenjen. Közben sok helyen megfordultam, több száz óvodásnak, iskolásnak, szülőnek és tanárnak is felolvastam, bemutattam ezt a történetet, ami egy nyolcadikos kislány szerint gyönyörű családi ünnepről szól. Egy középiskolai osztályban az osztályfőnök könnyes szemekkel mesélte a szüléstörténetét a tanítványainak: ha ő annak idején így szülhetett volna, akkor most nem csak egy gyereke van.
Biológiatanárok szerint hiánypótló ez a mű.
Szeretettel ajánlom ezt a szép kötetet elsősorban gyerekeknek – már óvodás kortól –, szülőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen megismerkedik és másokat is megismertet a szülés-születés természetes csodájával. A lényeg nem a helyszín, hanem az elfogadó, barátságos és tiszteletteljes légkör, melyet a szülés körüli segítők teremthetnek meg.
G. Kloosterman professzor a szülészet fáradhatatlan hőse megakadályozta, hogy Hollandia az agresszív, aktív szülésirányítás útjára lépjen, amely világszerte oly csábítónak bizonyult a szülészek szemében.
Megközelítését összegezve ezt írta:
„Az átlagos nő spontán vajúdása olyan esemény, amelyet olyan bonyolult és egymáshoz tökéletesen hangolt folyamatok fémjeleznek, hogy azt bármilyen beavatkozás csak eltéríti az optimálistól. A kísérők egyetlen feladata, hogy tisztelettel forduljanak e lenyűgöző folyamat felé, ezzel eleget téve az orvoslás legfőbb szabályának: Nil nocere. Ne árts!” (Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Kiadó: Alternatal Alapítvány 2008 – 208.old.)
„Ha azt reméljük, hogy létrehozhatunk egy erőszakmentes világot, ahol tisztelet és kedvesség van félelem és gyűlölködés helyett, akkor azzal jó kezdenünk, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással az élet kezdetén, ahonnan a viselkedés első mintái erednek. Ezekből gyökerezik majd a félelem és elidegenedés vagy a szeretet és a bizalom.” Susanne Arms
Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.
Novák Julianna dúla, szülésfelkészítő ajánlása:
Hollandiában találtam rá erre a kedves könyvre 2001 tavaszán, azóta türelmesen vártam, hogy magyarul is megjelenjen. Közben sok helyen megfordultam, több száz óvodásnak, iskolásnak, szülőnek és tanárnak is felolvastam, bemutattam ezt a történetet, ami egy nyolcadikos kislány szerint gyönyörű családi ünnepről szól. Egy középiskolai osztályban az osztályfőnök könnyes szemekkel mesélte a szüléstörténetét a tanítványainak: ha ő annak idején így szülhetett volna, akkor most nem csak egy gyereke van.
Biológiatanárok szerint hiánypótló ez a mű.
Szeretettel ajánlom ezt a szép kötetet elsősorban gyerekeknek – már óvodás kortól –, szülőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen megismerkedik és másokat is megismertet a szülés-születés természetes csodájával. A lényeg nem a helyszín, hanem az elfogadó, barátságos és tiszteletteljes légkör, melyet a szülés körüli segítők teremthetnek meg.
G. Kloosterman professzor a szülészet fáradhatatlan hőse megakadályozta, hogy Hollandia az agresszív, aktív szülésirányítás útjára lépjen, amely világszerte oly csábítónak bizonyult a szülészek szemében.
Megközelítését összegezve ezt írta:
„Az átlagos nő spontán vajúdása olyan esemény, amelyet olyan bonyolult és egymáshoz tökéletesen hangolt folyamatok fémjeleznek, hogy azt bármilyen beavatkozás csak eltéríti az optimálistól. A kísérők egyetlen feladata, hogy tisztelettel forduljanak e lenyűgöző folyamat felé, ezzel eleget téve az orvoslás legfőbb szabályának: Nil nocere. Ne árts!” (Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Kiadó: Alternatal Alapítvány 2008 – 208.old.)
„Ha azt reméljük, hogy létrehozhatunk egy erőszakmentes világot, ahol tisztelet és kedvesség van félelem és gyűlölködés helyett, akkor azzal jó kezdenünk, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással az élet kezdetén, ahonnan a viselkedés első mintái erednek. Ezekből gyökerezik majd a félelem és elidegenedés vagy a szeretet és a bizalom.” Susanne Arms
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Milla és Sugar-sorozat
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: