A családom, a rokonaim, az őseim
Az örökletes vonásaink, szokásaink, adottságaink általában vitathatatlanok – és ezeket értékelhetjük pozitívan, de lehetnek akár terhesek is a számunkra. Mi az, amit tehetünk a saját magunk felfedezése érdekében? Hogy találhatjuk meg a tehetségünket? Honnan tudhatjuk az életfeladatunkat?
Az első és legfontosabb lépés az, hogy higgyünk magunkban. Higgyük el, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint ahogy azt gondoltuk. A lehetőségeink végtelenek, csupán a gondolkodásmódunkon kell változtatnunk. Nem másokhoz kell mérnünk magunkat, éppen ellenkezőleg: meg kell találnunk a sajátosságainkat, az egyedi, különleges és fontos adottságainkat, amik önmagukban megkülönböztetnek minket mindenki mástól.
A küldetésünk megtalálása sokszor nem egyszerű feladat. Sokat segíthet az, ha visszagondolunk a gyermekkori álmainkra, mit játszottunk gyakran, milyen foglalkozásban képzeltük el szívesen magunkat. Lehet, hogy orvosként, gyógyítóként, lehet, hogy „boltosként” éreztük a legjobban magunkat – érdemes átfuttatni a gondolatot, hogy vajon most is szívesen gyakorolnánk-e ezt vagy azt a tevékenységet. Lehet, hogy szívesen énekeltünk, táncoltunk, bohóckodtunk, de hamar meg is kaptuk a felnőttektől a helyreigazítást: ebből nem lehet megélni. És ha ezt azonnal elhittük, az akkor volt. Most más körülmények között élünk, másképp látjuk saját magunkat, és lehetőségünk van arra, hogy felépítsük az önbizalmunkat, helyrehozzuk az önértékelésünket.
Fontos, hogy adjunk időt magunknak. A küldetésünk megtalálása, a helyünk betöltése nem megy egyik napról a másikra. Sokszor nagyot kell váltani, még az is előfordul, hogy olyan foglalkozás, olyan szakma nincs is, ami a mi életfeladatunk. Nem számít, hogy eddig mi volt. Merhetünk újat kitalálni, új üzletet, új terméket, új világot teremteni. Ha arra születtünk és megvan rá a képességünk, meg is tudjuk valósítani.
Az iskoláink, a papírjaink sok esetben nem arról szólnak, amit a legjobban szeretünk csinálni, vagy amiben a legjobbak vagyunk. Elrugaszkodhatunk a hiedelmeinktől, és bátran elkezdhetjük építeni a hivatásunkat, mert ilyenkor törvényszerűen megtaláljuk hozzá a megfelelő körülményeket, a segítő embereket, a szükséges forrásokat. Amint meghozzuk a döntést, az Univerzum támogat.
Bizonyos, hogy mindenből tanulhatunk, bármit is csináltunk eddig és bármit is hittünk magunkról. Itt az ideje, hogy változtassunk, és ehhez nekünk magunknak kell változnunk. Fontos, hogy hálát adjunk mindenért, amink van, mert a hálával még több áldást vonzunk az életünkbe, amiért ismét csak hálásak lehetünk. Ha hálásak vagyunk, megtaláljuk a békénket, és a békénk teszi lehetővé, hogy elkezdjenek a jó dolgok áramlani az életünkbe. Emelkedik a rezgésünk, képesek vagyunk vitában, nehéz helyzetben, szélsőséges érzelmek közepette is a helyzeten felülemelkedni. Nem ragadtatjuk el magunkat olyan könnyen, kevésbé reagálunk, képesek vagyunk a múltat elengedni, és nem aggódni a jövő miatt.
Most van fontos dolgunk, nincs is mire várnunk. A körülményeink, a társaságunk, a problémáink csak akkor változnak, ha mi változtatunk. Könnyebb változni, mint másokat megváltoztatnunk. A problémákat tekinthetjük lehetőségeknek, és saját magunknak is megmutathatjuk, hogy mennyivel többre vagyunk képesek, mint ahogy azt a hiedelmeink szerint örököltük, mint amilyen kevéssé értékeltük az adottságainkat, mint amennyire elfogadtuk, hogy mások irányítják az életünket.
A sorsunk átírható, az örökletes tulajdonságok megváltoztathatók – csak hinnünk kell benne. El kell fogadnunk, hogy mi magunk írjuk az életünk könyvét, és mi sem írhatjuk a másét. A saját életünkért a felelősséget el kell vállalnunk, és ha ezt a döntést meghozzuk, garantáltan megtaláljuk az életfeladatunk. Egyszerűen azért, mert ez a földi életünk része.
Októberben Szegeden, novemberben Budapesten van lehetőség arra, hogy csatlakozz a Ho’oponoponohoz, a legkönnyebb úthoz, az ősi hawaii problémamegoldó módszerhez.
Kép: Bristekjegor / freepik.com
Közösségi hozzászólások: