Rideg, régi épület pislákoló lámpákkal és le nem húzható vécékkel

„Külföldi tanulmányok: frusztráció, betegség és csalódás Magyarországon” - ez a címe annak a kicsit sem hízelgő cikknek, ami a Denveri Egyetem lapjában jelent meg az amerikai fiú hazánkban szerzett tapasztalatairól.

A diák elmondása szerint egész életében várt arra, hogy külföldön tanulhasson, és amikor lett rá lehetősége, kapott az alkalmon, hogy Európába jöhessen. Amikor azonban megérkezett, egyáltalán nem azt kapta, amit várt.

Ahogy megérkezett a városba, rögtön tudta, hogy hibát követett el, és az elképzelései nem feleltek meg a valóságnak. A kollégiumhoz érve egy "rideg, régi" épület fogadta, ahol nem volt megfelelő vízvezeték-rendszer és elektromosság, valamint órákon át kellett várnia, hogy az egyetlen angolul beszélő munkatársnál végre bejelentkezhessen.

"A vécéket nem lehetett lehúzni. A lámpák pislákoltak. Bogarak mászkáltak a plafonon. Nem volt internet. (...) Két alig működő mosógép jutott 800 emberre. Éjszaka többször is felkeltünk a tűzjelző hangjára. Az alvás lehetetlenné vált, a határok pedig át lettek lépve. A magyarul beszélő személyzet kinyitotta a szobáinkat, bejöttek, kidobtak minket és indokolatlan órákban takarítottak, mint például szombat reggel 8 órakor. Egyszer arra ébredtem, hogy az egyik takarító az ágyamon áll, és egy felmosót tart az arcomba."

Nem igazán értékelte a magyar egészségügy sajátosságait

A diák az itt tartózkodása alatt szinte végig betegségekkel küzdött, és elmondása szerint a magyar egészségügy meglehetősen megnehezítette a gyógyulását.

"Az egyetemnek voltak orvosai, de egyértelművé vált, hogy a tanulóknak nem volt hozzáférése normális orvosi ellátáshoz, és hogy az egészségügy Magyarországon nagyjából nem létező" - írta le a diák a véleményét a magyar egészségügyről.

"A beteg tanulókat csak akkor nézték meg, ha az iroda beleegyezett, hogy fogadja őket, mint az Amerikai Legfelsőbb Bíróságon. Engem többször is elutasítottak. Hetekig ingáztam a városban, próbáltam egészségügyi ellátást találni. Többszörösen megtagadták tőlem. Rengeteg e-mail és egy őszinte Google-értékelés után az iskolai orvos irodája beleegyezett, hogy fogadjanak."

A diák szerint a személyzet még 4500 nemzetközi tanuló mellett is rosszul beszélt angolul. Azt állítja, az iskolai orvos az iPhone-ja zseblámpájával vizsgálta meg, majd fül-orr-gégészetre küldte.

"Világossá vált előttem, hogy ezek nem igazi egészségügyi szakemberek. Egy professzor később elmondta, hogy az irodán rengeteg panaszt nyújtottak be rájuk."

A fiú elmondása szerint hetekig feküdt betegen az ágyában, és annyira gyenge volt, hogy még a boltba vagy szórakozni sem tudott elmenni. Az itt tartózkodása alatt majdnem 10 kilogrammot fogyott, és még evészavara is lett.

Betegségei miatt többször is Budapestre kellett utazgatnia magánorvosokhoz, míg végül talált egy angolul beszélő orvost, aki antibiotikumot írt fel neki.

Az oktatási rendszert és a bürokráciát is kritizálta, de rasszizmust is tapasztalt

A fiú cikkében leírja, hogy a diákoknak nagyon nehéz volt dokumentumokhoz jutniuk, és a legtöbbjüknek többször is vissza kellett mennie ahhoz, hogy megkapják őket.

Ám ami megragadt benne, az a privilégium, amit fehér amerikai diákként tapasztalt a színesbőrű diákokkal ellentétben.

"Egy hideg, téli napon a kiváltságaimat is megtapasztalhattam. A hőmérséklet fagypont alatt volt. Az ablakokon jégvirágok voltak. Az őr beengedett engem. Fehér vagyok és egy amerikai útlevél van a kezemben. Mögöttem afrikai, ázsiai és közel-keleti diákok sorakoztak. Őket úgy kezelték, mint az állatokat, és órákig kellett kint várniuk, míg az őr végre beengedte őket."

A városban és a tömegközlekedésen sem érezte biztonságban magát, miután két nemzetközi diákokból álló csoportot is megtámadtak helyi bandák, nem messze a kollégiumtól. A fiú cikkében úgy fogalmaz, hogy "felkészületlen és informálatlan volt a környéken lévő roma kultúráról".

A tanuló az online oktatás hiánya miatt is kritizálta az egyetemet. Az osztálytermek szerinte "a kórokozók szaporodóhelyeivé váltak, a folyamatos köhögés, hörgés és tüsszögés mellett nehéz volt koncentrálni a teremben”.

A fiú a professzorokat sem kímélte a cikkben

"A professzoraim nem voltak gyakorlottak az angol nyelvben, sokszor nem találták a szavakat. Az egyik professzor naponta utasította az osztályt, hogy kussoljunk."

Az is furcsa volt számára, hogy a jegyeit csak a félév végén tudhatta meg, addig nem tudta, hogy milyen eredményeket ért el a különböző tárgyakból, bár ez inkább az oktatási rendszer különbségeiből, és nem az egyetem hibájából fakad.

A diák értesítette a negatív tapasztalatairól a Denveri Egyetemet, akik elmondása szerint semmit nem tudtak a problémákról, és őszintén próbáltak neki segíteni, de nem tudtak túl sok mindent tenni a tengerentúlról.

Azt mondja, nem ő volt az egyetlen diák, aki negatív tapasztalatokat szerzett.

"Úgy érzem, a magyar iskola digitális ismeretterjesztése és marketing alapanyagai egy cukormázzal bevont, hamis képet festenek az intézményről, amit a coloradoi egyetemek bevesznek.

(...) Felvettem a kapcsolatot több korábban külföldön tanuló diákkal is a programomból, akik hasonló tapasztalatokról számoltak be."

Összességében úgy érzi, nem kapott elég információt a programról, és szerinte a Denveri Egyetemnek fejlesztenie kellene a külföldi tanulmányi programjain.

"A tanácsom? Kutass és beszélj korábbi tanulókkal a tapasztalataikról! Olvass értékeléseket! Keresd meg az egyetemet a térképen, hogy ne lyukadj ki három órára a civilizációtól! Olvasd el a kurzusok opcióit előtte! Tudd meg, hogy az alkoholizmus, öngyilkosság- és bűnözési ráták magasak-e az általad választott régióban! Van hozzáférésed az egészségügyi ellátáshoz? Milyen a VISA és a migrációs folyamat? Fedezd fel a független programokat!

Még mindig erősen arra biztatok mindenkit, hogy tanuljon külföldön. Ez egy egyszeri élmény az életben, számtalan előnnyel. Ettől függetlenül úgy hiszem, hogy sokkal több kutatást és előkészületet igényel ez, mint amit a Denveri Egyetem tud és kellene, hogy tudjon nyújtani ahhoz, hogy biztosítani tudja a lehető legjobb tapasztalatot külföldön, kontinenstől függetlenül."

Bármennyire elfogultan is olvassuk az amerikai diák szavait, a külföldi tanulmányokkal kapcsolatban adott tanácsát érdemes lehet megfogadnunk, bárhonnan és bármelyik országban is szeretnénk akár mi magunk, akár a gyermekünk tanulni.

Az amerikaiak szürreális Európa-képe

Amerikában az Európáról kialakult kép kicsit más, mint a valóság. A Párizsba utazó turisták sokszor olyan szintű csalódást éreznek a városba való megérkezésük után, hogy a jelenségnek már neve is van: Párizs-szindróma.

A Párizs-szindróma főleg a japán turisták körében fordul elő, de az amerikaiak is hasonló idelizált képet dédelgetnek a városról: romantikus utcaképek, kézenfogva sétálgató párok svájcisapkával a fejükön, bagettel és vörösborral a kezükben, az Eiffel-torony mögött lenyugvó Napot csodálva. Amikor rájönnek, hogy Párizs valójában kicsit sem olyan, mint a hollywoodi filmekben, és csak egy turistáktól nyüzsgő nagyváros, igen furcsa tüneteik lehetnek: előfordulhat szorongásos, depressziós, lehangolt állapot, de akár hallucinációk és pszichoszomatikus tünetek is, mint a szédülés, izzadás, szapora pulzus és akár hányás is.

Az amerikai diák esetében természetesen nincs szó ennyire drasztikus dolgokról, azonban ahogy a fiú a cikkében többször is említette, az elvárásai egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak. Az amerikaiak gyakran nincsenek tisztában Európa méretével, és a kultúrsokk bizony sokszor túl nagy. Pécs számunkra ugyan egyáltalán nem kis város, de a diák a cikkében úgy utalt rá, hogy "három órányira van a civilizációtól". A civilizáció alatt Budapestet értette, mivel többször is megemlítette, hogy három órát kellett utaznia az orvosi ellátásért. Egy nagy városokhoz szokott amerikai számára tehát meglehet, hogy Budapest tűnik az egyetlen "civilizált" városnak kis országunkban.

Ha a fiú első olvasásra kissé talán el is túlozta ugyan a dolgokat, vannak a cikknek olyan részei, amiknek az igazságtartalmát a leghazafiasabb magyar sem tagadhatja le. A hosszadalmas, bonyolult ügyintézés például egyáltalán nem hihetetlen magyar szemmel sem, ahogy a színesbőrű diákokkal szemben tanúsított ellenségesség sem.

A "rideg, régi épületek" látványa is joggal sokkolhatta az Amerikából érkező fiút, hiszen Magyarország sajátos poszt-szovjet stílusa valószínűleg nem az, amire a tengerentúlon számítanak.

Van azonban a cikknek egy olyan része, ami könyörtelenül bemutatja a magyar valóságot, ez pedig az egészségügy hiányosságait taglaló bekezdés, hiszen ezeket a dolgokat valószínűleg minden magyar tapasztalta már legalább egyszer.

A Pécsi Tudományegyetem válasza

A Telex felkereste a Pécsi Tudományegyetemet, akik a következő választ adták:

„A Pécsi Tudományegyetem vezetése sajnálattal értesült a külföldi hallgatónk negatív visszajelzéséről. Nem reagálunk tételesen, csak rögzítünk néhány fontos pontot, amely jelentősen árnyalja a kollégiumról festett képet.
Az írás fő illusztrációja egy, a PTE-től független épület a vasútállomáson, nem az ominózus Boszorkány-kollégium.
Az amerikai kapcsolattartó, akin keresztül ide érkeznek ebből az intézményből a hallgatók, néhány évvel ezelőtt a PTE meghívására járt Pécsett, pontosan azzal a céllal, hogy megtekintse az egyetemet és a várost, annak érdekében, hogy az érdeklődő hallgatóit megfelelően orientálhassa, ismeri tehát a helyszíneket és adottságokat, így nem érheti/érhetné meglepetés az ide jelentkező hallgatót, ha megfelelően informálódik.
Sokat elárul a szóban forgó kollégiumról, hogy a többség által alapul vett Google-értékelés (5-ös skálán) jelenleg 4,3 csillagnál jár, többek között olyan szöveges értékelésekkel, mely szerint »A Boszorkány Kollégium Pécs egyik legjobb kollégiuma. Többszintes épület, étkezővel és étteremmel felszerelve. Hűtő szinte mindenhol van. Szobák tágasak, fürdők korszerűen felszerelve«; vagy egy másik: »Jól felszerelt szobák, kulturáltan néznek ki, van bőven konnektor és net hozzáférés. Blokkonként fürdőszoba, vécé és egy korrekt hűtő.«
A PPP-konstrukció ugyan jelentősen megnehezítette a kollégiumok fejlesztését, de a konstrukció közelmúltbeli kiváltásával ez az akadály is elhárult, így a vezetéknélküli internetkapcsolat is hamarosan elérhető lesz a jelenleg is meglévő, magas sávszélességű, vezetékes netkapcsolat mellett.
Fontos megjegyezni, hogy a modern tűzjelző berendezés soha nem szólal(t) meg a kollégiumban ok nélkül. Ha füst van az épületben (például egy hallgató megfeledkezik a szabályzatról, és rágyújt az egyik szobában), akkor megszólal, akár éjszaka is, ami fontos, és életmentő is lehet a működése.
A takarítás és a rovarírtás rendszeres, a higiéniára nemigen lehet panasz – nem is szokott lenni. Viszont a takarítás mindig hétköznap van, soha nem hétvégén, így a leírásban említett szombat reggeli ébresztés finoman fogalmazva valószerűtlen.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a PTE Klinikai Központ a régió központi betegellátó egysége, így természetesen mindenkit ellátnak, a lehető legmagasabb színvonalon. Ugyanakkor a külföldi hallgatók egységes egészségbiztosítása valóban gyorsíthatná, gördülékenyebbé tenné az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét számukra, ezt a PTE is szorgalmazza az érintetteknél.
Összefoglalóan elmondható, hogy vannak fejlesztendő területek, melyek megvalósítása a tervek szerint a közeljövőben be fog következni, de korántsem olyan a helyzet, amilyennek ezt a cikk beállítja.
A nemzetközi hallgatókkal minden évben végez egyetemünk elégedettségi felmérést, amelyben 1-től 5-ig (5-ös a legjobb értékelés) terjedő skálán jelezhetik, mennyire ajánlanák a PTE-t ismerőseiknek, barátaiknak. A legfrissebb, tavaly nyári felmérés során közel ezer válaszadó több mint kétharmada 4-es vagy 5-ös választ adott erre a kérdésre. Az elmúlt évek felmérései alapján az is kijelenthető, hogy a hallgatók mind Magyarországgal, mind Pécs városával, mind a Pécsi Tudományegyetemmel egyre elégedettebbek.”

A PTE válasza sok dolgot tisztázott a diák cikkéből, és tagadhatatlan, hogy a diák negatív tapasztalatainak egy részét nem az egyetem okozta, hanem leginkább a város, a kulturális különbségek, a betegség és a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya. Ettől függetlenül érdemes lehet megfogadnia a fiú tanácsait minden olyan diáknak, aki valaha külföldi tanulmányokban szeretne részt venni!

Olvasd el ezt is: Rém­álomszerű vége lett a vasváris diák külföldi tanévének

Indexkép: Depositphotos.com