És Ő, amilyen úriember, ezt meg is tette, csendbe hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?
 Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban,
de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében,
 terrortámadások, iskolai lövöldözések, gyermekek által elkövetett
 gyilkosságok, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor
 Madeline Murray O\'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg)
 panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk,  rendben.

Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában.- a
Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat
(felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.

 Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket,
ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és
lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt
 mondtuk, egy szakember biztos tudja, mirol beszél, És mi azt mondtuk,  rendben.
 
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfonökök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskolai vezetők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a
diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen
nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és
 megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!).
És mi azt mondtuk, rendben.
 
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek.
És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk azok fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak,
és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentos posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a
 munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz
valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van
munkánk, és a gazdaság jól működik. És mi azt mondtuk, rendben.
 
Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nök
képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes
csodálatnak. És mi azt mondtuk, rendben.
 
Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé
tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga
feljogosítja erre őket. Ezen ügyek következetlen kezelésével, netán
üzleti érdekek előtérbe helyezésével, ne adj Isten korrupció hatására
elfejtodtek. És mi azt mondtuk, rendben.
 
És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget, gyilkolást,
mészárlást reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan
zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra,
kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző
sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is
 rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan. És mi azt mondtuk, rendben.
 
Aztán jött a korrupció, megvesztegetés, bank botrányok, csőd
büntettek, az állami szinteken elszámoltatásra nem került milliárdok, majd a
belefásulás az egészbe. És mi azt mondtuk, rendben.
 
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek
 lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között,
és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket,
osztálytársaikat, saját magukat.
 
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni.
 Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy \"AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK.\"
 
\"Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló\"
 
Válasz:
\"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból.
Tisztelettel: Isten.\"
 
Furcsa, milyen egyszerü az emberek számára megvetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak,
miért megy pokolra a világ.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük,
amit a Biblia mond.
Furcsa, hogyan mondhatja valaki \"Hiszek Istenben\", miközben a Sátánt
követi, aki egyébként szintén \"hisz\" Istenben.
 Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire
nem a megítéltetésre.
Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként
terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük
ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielött továbbítanák. Furcsa, hogy
az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a
világhálózaton, miközben az Istenrol való nyilvános beszédet elnyomják az
iskolában és a munkahelyen.
Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és
láthatatlan keresztyén a hét további részében.
 
Nevetsz?
 
Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a
listádon elküldeni, mert nem vagy biztos afelol, hogy mit hisznek, mit
fognak gondolni rólad, ha ezt teszed.
Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek mondanak Rólad, mint
amit  Isten mond rólad.
Gondolkozol?
Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak
szabadulj meg töle. Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban ha kidobod
ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról, hogy nincs
szerencséd, és hogy milyen rossz bőrben van a világ!