Magányos harcos a csecsemőgyilkosságok ellen
Megölte hatodik gyermekét egy asszony 2003. október 15-én, miután az árnyékszéken világra hozta a kicsit, bedobta az emésztőgödörbe, és rongyokkal elfedte - ez a hír nagyon felzaklatta Ágnest. Segíteni kell! Hogy kinek, mikor, hogyan? Ezekre a kérdésekre érdemi választ nehéz találni, a tanárnő minden energiáját beleadva próbálkozott, próbálkozik.
Tanárból misszionárius
- Angolt, oroszt és számítástechnikát tanítottam egyetemeken, minisztériumokban és a nyelvvizsgaközpontban. Szellemi szabadfoglalkozásúként annyit dolgozhattam, amennyit akartam - és én nagyon sokat akartam! - idézi pályája kezdetét az asszony. - Sokáig kerestem a párom, végül 26 évesen találtam arra, akivel komolyan vettük az "örök hűséget". Egykék vagyunk, valószínűleg ezért akartunk mindenképpen két gyermeket: Zsolt 1988-ban, Eszter 1994-ben született.
Párom műszaki ember, de a kutatóintézetben nem tudtak a család fenntartásához elegendőt fizetni, kényszervállalkozó lett. A 90-es évek elején komoly krónikus betegséget állapítottak meg nálam, munka mellett tíz évig kezeltek, három nagy műtéten estem át. A végén leszázalékoltak, pedig tombolt bennem a tettvágy. Ekkor kezdtem el lementeni az internetről csecsemőjük ellen forduló nők eseteit...
Könyv a kínról
Alapítványok, szolgálatok, intézetek tucatjait kereste meg Ágnes telefonon és személyesen is. Mindenhol szívesen fogadták. Az asszony azonban rádöbbent, nincs fórum, amely koordinálná a nem kívánt terhesség miatt bajba jutott nők támogatóit. Kell egy könyv! - határozta el. Egy kiadvány, amely a figyelemfelkeltő, tanulságos esetek mellett az országban működő segítő intézmények, szervezetek elérhetőségét is közli, amely vázolja a lehetséges kivezető utakat.
És mert ősei a könyv mindenek feletti tiszteletét oltották Ágnesbe, éjjel írt, nappal kiadót, a kiadáshoz szponzort keresett, olyan hévvel, hogy már családja is alig látta. De hiába mozgatott meg minden követ, nem talált támogatót. Összeült az otthoni tanács, és megszavazták: még ha nélkülözniük is kell, kiadják a kötetet. "Megszüljelek vagy megöljelek? - Könyörgöm az életemért!" áll annak a száz példánynak a címlapján, amit finanszírozni tudtak Novákék. Ágnes most már ezzel a könyvvel házal lelkesen - egyelőre eredmény nélkül.
A kötet elképzelt esetekkel ecseteli a megesett nők kilenc hónapos vajúdását. A gyermekét minden nehézség ellenére megszülő lányt, az abortuszt, a kórházkapu előtti inkubátort, illetve a csecsemője megfojtását választó nő történetét. Ágnes naponta sok órát töltött az interneten, sorra hívta, járta a különböző segélyszervezeteket, a témára szakosodott intézményeket - de krízisbe került asszonnyal nem sikerült szót váltania.
Csecsemőgyilkosság miatt elítélthez valóban nem egyszerű közelkerülni. Nemrég riportot szerettem volna készíteni a témában Kalocsán, hivatalos akadálya nem is volt a dolognak, ám sem a nevelőtisztek, sem a börtön vezetői nem tudták rávenni az akkor büntetését töltő három asszony egyikét sem a névtelen, arctalan beszélgetésre. Mint mondták: "Társai előtt mind titkolja tettét, mert a gyermek ellen fordulót keményen kiközösítik a rabok. Ha kiszivárogna, miért nyilatkozott, pokol várna rá itt." Marad a másik pokol, amit úgy hívnak, lelkiismeret-furdalás. Életfogytig, és azon túl.
|
Egy gyerek se mostoha
- Egy Ausztráliában élő filmrendező lett a lelki társam - az interneten találtunk egymásra. Naponta jön-megy a tanácskérés, tanácsadás. Ő még biztat, de a legtöbb ismerősöm már nem tart normálisnak. Én mégsem tudom feladni. Több tekintélyes közéleti ember írt elismerő sorokat, biztosított támogatásáról, de mégsem halad a dolog. Javaslataim, leveleim hónapok óta fekszenek az illetékesek asztalán, pedig egy hónap az három-négy halott csecsemő - hajtja le fejét Ágnes. - Mozgalmat szeretnék "Esélyt az életre!" mottóval, konferenciát a segítő szervezetek aktivistáinak a közös gondolkodásért, állandó műsort gyakorlati tanácsokkal, tanári segédkönyvet a "Megszüljelek...?"-ből. Hiába?
Megfeneklett a történet. Pedig családom már nem bírja sokáig, minden pénzünk elment telefonra, benzinre, levelekre, az alapítványra, a kiadó alapítására - már nincs mit eladnom. Ráadásul amíg a meg nem születettek meg nem született mozgalmáért dolgozok, én sem tudok pénzt keresni. Férjem, gyerekeim büszkék rám, de a mérleg másik serpenyőjében ott az ezeréves kocsink, lerobbant lakásunk. Úgy tartom: három gyermekem van, két élő és ez a misszió. Mindig amellé kell állnom, amelyiknek a legnagyobb szüksége van rám - most a misszió beteg...
|
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: