BOLDOGSÁG SOMOGYVÁMOSON
Bárhol járunk az országban, egyre gyakrabban találkozhatunk szokatlan, pasztellszínű ruhákba öltözött, leborotvált fejű fiatalemberekkel, vagy gyönyörű indiai szárikat viselő nőkkel, akik könyvet, füstölőt árulnak, és mosolyogva mondanak ránk áldást: Gouranga. Sokan csak ennyit tudnak róluk, és talán nem is gondolnák, hogy ők szerzetesek, akik vallásukat, a Krisna-tudatot 1989 óta terjesztik! Hét nagy templomuk van hazánkban, és ezek egyikén, a Krisna-völgyben komplett vallási központot és biofarmot építettek fel, ahol szerzetesek és családok élnek együtt békében, boldogságban.
A nagyvárosi őrületből kiszakadva már az is megkapó, ahogy völgyet szegélyező öreg fák levelein ezüstösen csillognak a napsugarak, de nem ez itt az egyedüli tekintetet vonzó tényező. Amerre a szem ellát a 220 hektáros területen, mindenütt ragyogó tisztaság, rend, kultúra – mindezt a Krsna-völgy, hivatalos nevén az Indiai Kultúrális Központ és Biofarm lakói teremtették meg szinte a semmiből.
– Amikor 1993-ban idejöttünk, csak “dzsumbujt”, elhanyagolt, megműveletlen földet találtunk – meséli vendéglátóm, Guna Grahi dás szerzetes, miközben lefelé gurulunk a völgyben, csodaszép épületek mellett elhaladva. – A somogyvámosi polgármester ekkorra már látta, hogy a falut a kihalás veszélye fenyegeti, mivel zsákfalu: nem vezet át rajta út, így a kereskedelem, a turizmus, a fejlődés is elkerülte. Ezért örömmel fogadott és támogatott minket, mi pedig megműveltük a földet, építjük-szépítjük a Völgyet, programokat szervezünk a falusiak számára, és nem utolsósorban idevonzzuk a látogatókat, a fejlődést. Somogyvámos körzeti orvosa is Krsna-tudatú hívő – teszi hozzá büszkén Guna.
– Az itt élők elsődleges célja a vallás gyakorlása, a testi-lelki szempontból egyaránt tiszta életvitel. Emellett természetes körülmények között gazdálkodunk, önállátásra törekszünk, alkotunk, tanulmányozzuk és bemutatjuk a látogatóknak a védikus kultúra jellegzetességeit.
Méhek és tehenek
– Mindenkinek, aki ideköltözik és a védikus életvitelt választja, megadatik a szabadság, hogy ne tagadja meg teljesen korábbi énjét, csak az életvitelén kell változtatnia – mondja a szerzetes, miközben a bio-méhészetbe tartunk. – Ezért lehetőség van arra, hogy a korábbi szakmájukat, hivatásukat itt is gyakorolják a hívők. Vannak itt orvosok, tanárok, kertészek, szakácsok, mindenféle hasznos szakember!
Valóban: a méhész szerzetes lelkesen és meggyőzően magyarázza a méhtenyésztés és mézkészítés titkait, még az üvegkaptárat is megnézhetjük, majd besiet a raktárba és egy üveg csodaszép színű bio-mézzel tér vissza.
– Ennek a kultúrának egyik alapvető jellegzetessége a tehenek tisztelete, védelme – magyarázza Guna. – Azt tartjuk, a tehenek életet, ételt adnak, hiszen egész családokat tartanak el tejükkel, ezért nem öljük meg őket – de egyébként is, az erőszakmentes táplálkozás híveiként vegetáriánusok vagyunk.
A teheneket ennek megfelelően szépen épített és tisztán tartott istállókban gondozzák, ápolják, és kézzel fejik őket. A tejből rengeteg féle élelmiszert készítenek. Guna szerint az idelátogató gyermekek nagyon hamar megkedvelik a kedves bocikat.
A kék Isten háza
A Közép-Európában egyedülálló Krisna templomot 1996 szeptembrében szentelték fel. Az 1500 négyzetméter alapterületű épület stílusa sajátosan ötvözi a hazai és a hindu hagyományokat. A falak a magyar vidéken jól bevált vályogból készültek, míg a télikert, a kerengő, a gazdag díszítés az indiai kultúrát idézik. Az épület központjában található a szentély, ahol a templomi szertartások folynak, és amelynek kézzel faragott márványoltárán megtekinthetők Krisna és társa, Radharani festett, öltöztetett szobrai, melyekhez naponta többször imádkoznak, áldoznak a szerzetesek. Az oltáron, festményeken, domborműveken mindenhol gyönyörűen megformázott, sötétkék színű Krisna házában azonban nemcsak a lelki, de a fizikai tisztaságra is jól vigyáznak: folyamatosan égnek a füstölők, a szent mécsesek, a levegőben friss virágok és a készülő indiai ételek édeskés-fűszeres illata keveredik. Igen, a templomban étterem, sőt még egy indiai tárgyakat, ruhákat, ékszereket árusító üzlet is működik, az idelátogatók nagy örömére!
Családoknak, barátoknak
– Jelenleg százötven hívő él itt a Völgyben. Többségük családos, ám vannak köztük cölibátust felvállaló szerzetesek is. – meséli Guna, már a kétgyermekes helybeli család, Lalita Mohan dás-ék nappalijában. – Abban azonban mind hasonlók vagyunk, hogy életünkben Isten szolgálata áll a középpontban, mindent az Ő örömére teszünk! Mivel a Védák részletesen foglalkoznak a családdal, mi is meg akarjuk tanulni, hogyan lehet boldog, békés, tiszta családi életet élni, ezt gyakoroljuk, és fel is mutatjuk. Ezért bárki eljöhet megnézni, hogyan élünk, és ha megtetszik neki, és fel tudja vállalni ezt az életmódot, itt is maradhat.
– Szülőként megnyugtatónak tartom, hogy ilyen értékeket adhatok át gyermekeimnek,és minél fiatalabban szívják őket magukba, annál jobb – mondja házigazdánk, Lalita-Mohan dás, kislányát, a három éves, indiai ruhás, mosolygós Tilakinit ringatva. – Az itteni gyerekek az erőszak, a húsevés, a pénzzel való manipuláció, alkohol, káros szerek, mindenféle erkölcstelenség hiányát tapasztalják meg a kezdetektől fogva, ez lesz a természetes számukra.
– Viszont nem utasítjuk el a modern kort sem! – teszi hozzá Guna. – Mi is használjuk a technika vívmányait, a telefont, autót, számítógépet – de nem ragaszkodunk hozzájuk, mint magántulajdonhoz. A munkánkhoz, a szolgálatunkhoz kellenek. A családok házait is a Völgy építette, birtokolják, de nem tulajdonolják az ott lakók. Itt minden Istené, és mi vigyázunk rájuk.
Tanítanak, alkotnak
A közösség indiai stílusban épült általános iskolája – amely a kötelező tárgyak mellett erkölcsi, filozófiai, zenei, nyelvi, művészeti és praktikus ismeretek oktatásában is részesíti a gyerekeket – 1996 őszén indult el. Az iskola elvégzése után egyelőre magántanulóként juthatnak el az érettségiig a fiatalok, majd továbbtanulhatnak a Bhakti Hittudományi Főiskolán.
A templomban és a többi épületben megcsodált sok szépség pedig a szintén helybeli Művészeti Stúdióban, a használati tárgyak jó része pedig a fazekasműhelyben készül, amelyekbe szintén bekukkanthat a látogató. Ottjártamkor épp egy Új-Zélandról megrendelt, a legutolsó részletekig aprólékosan kidolgozott, faragott és festett oltárkép várt arra, hogy útnak indítsák, az azt megformáló művész pedig a csodától pár méterre, egykedvűen szerelgette a fűnyírót.
Mindenkit várnak
– Mint láthatod, az életünkbe, akár egy nyitott könyvbe, bárki betekinthet – mondja kedvesen Guna. – Mi nem akarunk erőszakkal megtéríteni senkit, de mindazt, amit képviselünk, szívesen megismertetjük bárkivel. Mindamellett, ha valaki egyszerűen csak kikapcsolódni, a csendet hallgatni, a mindennapi élet rohanó őrületéből szeretne néhány napra, hétre, vagy egy életre elmenekülni, őt is örömmel látjuk! Nyáron a vizesblokkal felszerelt kempingünkben sátorhelyet biztosítunk, de van egy vendégházunk is, ahol a családok megszállhatnak. Július végén pedig háromnapos búcsú-fesztivált rendezünk, melyre különféle felnőtt- és gyermekprogramokkal várjuk az érdeklődő családokat, barátokat. Gouranga!
Lejegyezte: Oyeyele Monika
Közösségi hozzászólások: