A kék Isten háza

A Közép-Európában egyedülálló Krisna templomot 1996 szeptembrében szentelték fel. Az 1500 négyzetméter alapterületű épület stílusa sajátosan ötvözi a hazai és a hindu hagyományokat. A falak a magyar vidéken jól bevált vályogból készültek, míg a télikert, a kerengő, a gazdag díszítés az indiai kultúrát idézik. Az épület központjában található a szentély, ahol a templomi szertartások folynak, és amelynek kézzel faragott márványoltárán megtekinthetők Krisna és társa, Radharani festett, öltöztetett szobrai, melyekhez naponta többször imádkoznak, áldoznak a szerzetesek. Az oltáron, festményeken, domborműveken mindenhol gyönyörűen megformázott, sötétkék színű Krisna házában azonban nemcsak a lelki, de a fizikai tisztaságra is jól vigyáznak: folyamatosan égnek a füstölők, a szent mécsesek, a levegőben friss virágok és a készülő indiai ételek édeskés-fűszeres illata keveredik. Igen, a templomban étterem, sőt még egy indiai tárgyakat, ruhákat, ékszereket árusító üzlet is működik, az idelátogatók nagy örömére!

Családoknak, barátoknak

– Jelenleg százötven hívő él itt a Völgyben. Többségük családos, ám vannak köztük cölibátust felvállaló szerzetesek is. – meséli Guna, már a kétgyermekes helybeli család, Lalita Mohan dás-ék nappalijában. – Abban azonban mind hasonlók vagyunk, hogy életünkben Isten szolgálata áll a középpontban, mindent az Ő örömére teszünk! Mivel a Védák részletesen foglalkoznak a családdal, mi is meg akarjuk tanulni, hogyan lehet boldog, békés, tiszta családi életet élni, ezt gyakoroljuk, és fel is mutatjuk. Ezért bárki eljöhet megnézni, hogyan élünk, és ha megtetszik neki, és fel tudja vállalni ezt az életmódot, itt is maradhat.
– Szülőként megnyugtatónak tartom, hogy ilyen értékeket adhatok át gyermekeimnek,és minél fiatalabban szívják őket magukba, annál jobb – mondja házigazdánk, Lalita-Mohan dás, kislányát, a három éves, indiai ruhás, mosolygós Tilakinit ringatva. – Az itteni gyerekek az erőszak, a húsevés, a pénzzel való manipuláció, alkohol, káros szerek, mindenféle erkölcstelenség hiányát tapasztalják meg a kezdetektől fogva, ez lesz a természetes számukra.
– Viszont nem utasítjuk el a modern kort sem! – teszi hozzá Guna. – Mi is használjuk a technika vívmányait, a telefont, autót, számítógépet – de nem ragaszkodunk hozzájuk, mint magántulajdonhoz. A munkánkhoz, a szolgálatunkhoz kellenek. A családok házait is a Völgy építette, birtokolják, de nem tulajdonolják az ott lakók. Itt minden Istené, és mi vigyázunk rájuk.

Tanítanak, alkotnak

A közösség indiai stílusban épült általános iskolája – amely a kötelező tárgyak mellett erkölcsi, filozófiai, zenei, nyelvi, művészeti és praktikus ismeretek oktatásában is részesíti a gyerekeket – 1996 őszén indult el. Az iskola elvégzése után egyelőre magántanulóként juthatnak el az érettségiig a fiatalok, majd továbbtanulhatnak a Bhakti Hittudományi Főiskolán.
A templomban és a többi épületben megcsodált sok szépség pedig a szintén helybeli Művészeti Stúdióban, a használati tárgyak jó része pedig a fazekasműhelyben készül, amelyekbe szintén bekukkanthat a látogató. Ottjártamkor épp egy Új-Zélandról megrendelt, a legutolsó részletekig aprólékosan kidolgozott, faragott és festett oltárkép várt arra, hogy útnak indítsák, az azt megformáló művész pedig a csodától pár méterre, egykedvűen szerelgette a fűnyírót.

Mindenkit várnak

– Mint láthatod, az életünkbe, akár egy nyitott könyvbe, bárki betekinthet – mondja kedvesen Guna. – Mi nem akarunk erőszakkal megtéríteni senkit, de mindazt, amit képviselünk, szívesen megismertetjük bárkivel. Mindamellett, ha valaki egyszerűen csak kikapcsolódni, a csendet hallgatni, a mindennapi élet rohanó őrületéből szeretne néhány napra, hétre, vagy egy életre elmenekülni, őt is örömmel látjuk! Nyáron a vizesblokkal felszerelt kempingünkben sátorhelyet biztosítunk, de van egy vendégházunk is, ahol a családok megszállhatnak. Július végén pedig háromnapos búcsú-fesztivált rendezünk, melyre különféle felnőtt- és gyermekprogramokkal várjuk az érdeklődő családokat, barátokat. Gouranga!


Lejegyezte: Oyeyele Monika