A család az első Pintácsiéknál
Singola Edit [cikkei] - 2009-02-11
A sztárok sem csinálják másként. Erre példa Pintácsi Viki és családja. Az anyuka mindig friss és egészséges ételt tálal fel, tanul és játszik a gyerekekkel, mindeközben cd-t, könyvet ad ki, kismama ruhákat tervez. Az apuka dolgozik, hétvégenként mégis sokat foglalkozik a kicsikkel, a gyerekek pedig boldog zsivaj közepette élvezik a család melegét. Mi lehet a sikerük titka? Az, hogy a család az első számukra, és csak azután következik minden más.
CsaládiNet: - Hogy Pintácsi Viki életében nagy szerepet játszik az anyaság, az nem kérdéses: három gyermek édesanyja, cd-i, könyvei szólnak az anyaságról, de még kismamaruhákat is tervez, árul. Valóban a legnehezebb dolog édesanyának lenni?
Viki: - Szerintem talán a legkönnyebb, mert a veleszületett ösztöneinkre kell csupán hagyatkoznunk. Nem emlékszem, hogy valaha is azt gondoltam volna, hogy: „Jaj, de nehéz!”. Nekem elsősorban azzal akad gondom, hogy egy 10 éves gyermekkel – sőt talán már korábban is – szükség van afféle következetes szigorra, ami nekem nem jön csípőből. Úgy értem, ebben a korban már az életre, felelősségre, tudatos őszinteségre kell nevelni a gyermeket, az ő és a későbbre megőrzendő jó kapcsolatunk érdekében. Én annak örülnék, ha elég lenne szeretni, vele lenni és a gyermek rólunk mintázva magától tudná, hogy merre tartson.
CsaládiNet: - Meséljen a családjáról, gyerekeiről!
Viki: - Anka nagylányom 10 esztendős, Viktor az egyetlen kicsi fiam 7, Zolna baba pedig 2 éves. Azt gondolnom, hogy szerencsés, amikor a
legnagyobb gyermek leány, mert az anyai ösztönei már egészen pici korban is megvannak. Anka rendszeresen anyáskodik Zolnával, már egyedül kihozza a szobájából, ha felébred, tisztába is teszi, persze csak, ha pisi van, sőt öltözteti és fürdeti is, s mindezt nem azért, mert elvárjuk tőle, hanem mert neki jólesik és egyszerűen odavan érte. Viktorral már nem ilyen kedves, talán azért is, mert a fiúkkal ebben a korban még kevésbé jönnek ki a lányok. Másik oka lehet, hogy a 2 év és kilenc hónapos korkülönbség elég kevés ahhoz, hogy riválisok legyenek. Így aztán a két nagyobb gyermekem elég sokat vitatkozik. Amikor azonban bármelyik „veszélyben” van, farkasként védik egymást. A pici mindkettejük kis bogara, már-már túlzottan imádják. A férjem nagy szeretettel gondoskodik rólunk, sok programunk van együtt. Jelenleg a kismamaruhás cégünket vezeti nélkülem, hiszen én 2 éve klasszikus értelemben véve nem dolgozom. Anyukám mellettünk lakik, úgyhogy szerencsére sokat látom, ami azért is fontos nekem, mert apukám már sajnos lassan 10 éve nincs velünk. Húgomék 2 percre laknak tőlünk, így aztán az unokatesók is sokszor játszanak együtt. Anka nagyon ügyesen mozog, fitneszre jár. Úgy tűnik, van tehetsége a fotózáshoz is, ami nekem azért fontos, mert hobby szintnél kicsit komolyabban űzöm ezt a művészeti ágat. Viktor focizik és judózik, de csodásan énekel, ügyesen nyúl a hangszerekhez, nagyszerű a ritmusérzéke, remélem, rá tudom majd venni, hogy zongorázzon.
CsaládiNet: - Háromgyerekes anyukaként énekel, tanít, ír, üzletasszony… és még ki tudja, mi mindennel foglalkozik. Marad elég idő a lurkókra? Hogyan töltik a közös szabadidejüket?
Viki: - Alapvetően édesanya vagyok a nap 16 órájában. Lehet, hogy most meglepődnek sokan, de nem arról van szó, hogy ezek a felsorolt dolgok játsszák a főszerepet az életemben és mellette talán jut időm a családra is. Pont fordítva van. A család az első és utána jöhet bármi más. Tanítani már nem járok, egy kedves barátnőm teszi meg helyettem, nem volna rá időm. Üzletasszonyi teendőimet a férjem vette át, mint említettem. Amikor az új kollekciókat rakjuk össze, akkor néha eljön hozzánk a modellező, vagy én szaladok be Zolnával a szabászatra néhányszor. Már rutinosak vagyunk és összeszokott a csapat, nálunk nem jönnek-mennek a munkatársak. Amikor egy új CD-t rakunk össze vagy új könyvet írok, akkor kicsit nehezebb, leginkább az alvás időből veszem el a szükséges pluszt, illetve ami nem túl jó, hogy ilyenkor nincs időm a sportra. Szerencsém, hogy a menedzserem férje írja a dalaimat és az ő stúdiójában dolgozunk. Így amíg mi énekelünk Ferivel, addig Viki (a menedzserem) játszik Zolnával. Minden nap főzök, általában nem is csak egyfélét, mert nagyon szeretek sütni-főzni és a férjem rendszerint egész nap nem eszik semmit, úgyhogy már csak miatta is fontos, hogy finom és tápláló legyen a vacsora. Mindezek fényében talán egyértelmű, hogy az időm nagy részét a gyermekeimmel töltöm, annál is inkább, mert Anka egy héten háromszor jár edzésre, és ilyenkor már fél 3-ra megyek érte az iskolába. A koraestéket tanulással, beszélgetéssel töltjük és várjuk Apát. Viktor szeret a mai fiús játékokkal játszani, ezekben inkább a férjem, Zoli a partnere. Neki szinte minden este vetítek a régi klasszikus diavetítővel, illetve van egy „titkos mesénk”, akinek a szereplőiről csak mi ketten tudjuk, hogy kik is valójában. Ankának már inkább beszélgetésekre van szüksége. Sok közös hobbink van, ilyen a síelés, korcsolyázás, biciklizés, csocsózás, kutyasétáltatás (van 2 kutyánk is) és imádják, ha a kis fotóműtermünkben fényképezkedünk. Sokat járunk játszóházba, moziba, időnként színházba, kiállításra, valamint Zalakarosra pancsolni. Talán a legfontosabb, hogy fellépéseim leginkább hétvégén vannak, így a gyerekeim mindig ott vannak velem. Zolna már tiszta erőből táncol a dalaimra.
CsaládiNet: - Több gyerek, több élmény. Megosztana velünk valamilyen kedves családi történetet?
Viki: - Akad egy-két helyes „dumája” a gyerekeknek, ilyen például az, amikor Viktor az óvoda ajtajában azt mondta egyszer, amikor még a legkisebb
gyermekemmel voltam várandós: „Olyan jó Zolnának, hogy mindig veled lehet!”. Anka lányom pedig akkor volt nagyon édes, amikor Zolna édesapját, második férjemet, Zolit megismerte. Eleinte imádta, aztán egy kis idő múlva - talán, amikor rájött, hogy sokat jelent nekem - a rajongás és az utálat jeleit váltogatta, egy hónapon keresztül. Egy nap azonban odament Zolihoz, megölelte és se szó, se beszéd ennyit mondott neki: „Gondolkodtam és úgy döntöttem, szeretheted anyát és én is szeretlek!”. Ekkor mindössze 6 éves volt.
CsaládiNet: - A család elsődleges szempont Önöknél. Ha csak a családi vállalkozásukat, a családi énekléseket nézzük testvérével, Szandival, az együttműködést sógorával, Bogdán Csabával. Mit jelent még a család Vikinek?
Viki: - Nem tudnám például elképzelni, hogy örökre elhagyjam az országot. Ennek oka pedig - elhiheti - nem az ország helyzete (főleg most!), hanem a család. Ha nem mehetnék át bármikor, amikor csak akarok anyukámhoz, vagy a tesómékhoz, vagy a barátainkhoz, azt hiszem, egy idő után megkattannék. Egyébiránt pedig világ életemben úgy gondoltam, hogy nagy családom lesz, minimum két-három gyerekkel és összetartó nagycsaláddal. Szerencsére a férjem családja is szerteágazó és két másod-unokatestvérével is szoros a viszonyunk, s mindenkinek vannak gyermekei. Nálunk minden hétvége rendkívül hangos. Épp ma is egy ismerősöm azt kérdezte a telefonban a férjemtől: „Játszóházban vagy?”. Persze azt válaszolta: „Dehogy, ez nálunk az alapzaj!”. Örülök, hogy ő is kifejezetten családcentrikus, hasonlóképpen gondolkodik az életről, mint én. Pedig mielőtt engem megismert volna, még sosem fogott gyermeket a kezében.
CsaládiNet: - Milyen volt a gyermekkori kapcsolatuk Szandival, és milyen a gyerekei testvéri kapcsolata, és milyen Szandi és Viki gyerekeié, vagyis az unokatestvéreké?
Viki: - Azt látom, hogy a nagyobb korkülönbségnek megvan az az előnye, hogy a testvérek nem vitáznak annyit, mert egyrészt egy baba nem riválisa egy okos nagylánynak vagy nagyfiúnak, másrészt egy nagytesó az okosságát valóban az elfogadás szolgálatába tudja állítani. A húgom és köztem közel 6 év a különbség, így gyakorlatilag a dédelgetett pici tesóm mindent megtehetett velem, sosem haragudtam rá. Az én gyermekeimnél is ez a helyzet, a kicsinek mindent lehet, mert ő kicsi. Az unokatesók nálunk gyakorlatilag úgy élnek, mintha édes testvérek lennének, leszámítva, hogy nem élnek együtt nap, mint nap. Szerintem felnőtt korukban pont annyiszor fogják egymást látni, mint az édestestvéreikkel. Anka és Blanka igazi lányok, „csajszisan” elvonulnak a lányszobába, ha a húgomék átjönnek. A fiúk tombolnak, tipikus „pasik”, jó hangosak. Köztük sem sok, csupán 8 hónap van. Zolna és Csabika 2 és 3 évesek, s bár nem egyneműek, nagyon jól elvannak, még puszilgatni is szokták egymást.
CsaládiNet: - Az „Anya csak egy van, de az nagyon!” című interjúkötetét 22 híres édesanyával készítette. Különleges feladat lehetett. Milyen következtetéseket vont le a beszélgetésekből? Mi volt a legmegdöbbentőbb a munka során?
Viki: - Valóban nagyon érdekes élmény volt és a legmeghatóbb az volt benne, ahogyan ezek a csodálatos Nők belátást engedtek az olvasóknak és
nekem a magánéletükbe. A beszélgetések által nagyszerű embereket ismertem meg és rengeteget gondolkodtam. Meglepő következtetés volt, hogy a "jó anya" fogalma is lehet relatív, és nem körbeírható egy mondatban. Mindegyikőjük számára mást és mást jelent jól csinálni a világ legösszetettebb hivatását. Azt hiszem, mindegyikük szolgált tanulsággal, amikre érdemes odafigyelni. Nagyon értékeltem, hogy például Szinetár Dóra a vetéléseiről is mesélt, és mindezt tette azért, hogy mások számára segítséget nyújtson hasonló "élmény" feldolgozásához.
CsaládiNet: - Szívén viseli a női kérdéseket is. Hiszen leginkább a nőket érinti meg írásaival, dalaival. Emellett odafigyel a részletekre is. Gondolok itt a kismamaruhákra és a fogyásra. Honnan jött az ötlet a kismamaruhák készítéséhez, nem talált megfelelőt, amikor áldott állapotban volt?
Viki: - Éppen Viktort vártam, amikor kismamaruhát szerettem volna venni, de nem voltam elégedett a kínálattal. Ami szép volt, az megfizethetetlen, amit viszont elérhető áron kínáltak, az nagyon régimódi volt. Ekkor született meg az ötlet, hogy elérhető áron divatos ruhákat tervezzek pocakosoknak. A gondolatot tett követte, és Viktor születése után néhány hónappal elkészült a kollekció, majd hamarosan a nagyközönség is megismerhette. Hozzá tartozik, hogy a divat, az öltözködés mindig is érdekelt, afféle kreatív „mérleg” jegyű vagyok. Korábban is terveztem, sőt varrtam is fellépő ruhát Szandinak és magamnak is.
CsaládiNet: - A fogyás örök téma. A Bye-bye kilók című műve nagy segítség lehet ebben. Mint háziasszony, családja étkezésében gondot fordít arra, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra? Mi a család kedvence?
Viki: - A mai gyerekek szédületes, hogy miket szeretnek és ezzel sokszor nehéz megküzdeni. Igyekszem egészségesen étkezni és főzni, de azért az is
fontos, hogy örömet okozzak a családom tagjainak. Ezért aztán sikerként könyvelem el, hogy a gyermekeim már nem csak panírban, de natúr módon, hirtelen sütve is megeszik a csirkemellet és nem csak sült krumplival, hanem rizi-bizivel is. Gyakorlatilag a csirke- és pulykahúst variálom köretekkel és szószokkal, valamint szinte minden nap eszünk levest, mert én imádom. Kedvencünk a marhahús-, gulyás- és a hagyma krémleves. Sajnos az édesség is sűrű étek nálunk, gyakorlatilag két-háromnaponta sütnöm kell palacsintát. Viktor és Zoli legjobban a túrósat szeretik, vanília öntettel. Karácsony környékén pedig az aranygaluskám a sláger. Mindezek tudatában elképzelhető, milyen nehéz nekem egy fogyókúra ebben a közegben…
CsaládiNet: - 2008-ban jelent meg a Csoda történt című kronologikus CD gyermekek és szüleik részére, szeretetről, családról, gyermekáldásról, kicsikről. A gyermek csoda, terveznek még „csodát”, kistestvért?
Viki: - Viccesen azt szoktuk mondani, hogy „pénzkérdés”, de tényleg van igazságtartalma ennek a kijelentésnek. Ahhoz, hogy az ember 4 gyermeket felelősséggel felneveljen, nem kevés pénzre van szükség. Mert bár a szeretet a legfontosabb, meg az együtt töltött idő, sajnos a pelenka, a ruha, az étel (!), egy angol szakkör vagy tábor, netán a rendszeres sport, sajnos nincs ingyen. Arról nem beszélve, hogy abban az esetben már az édesanya szinte teljesen és jó hosszú időre kiesik, mint pénzkereső. Persze ezek az ésszerűség szavai, ott van a szív is, ami nem ezt a választ diktálja. Tréfásan azt szoktam mondani, addig mindig kell egy pici a „háznál”, amíg a legnagyobb gyermek által nem válunk nagyszülőkké. Így aztán sosem kell baba nélkül lennünk. Nem beszélve a várandósság és a szülés csodájáról, amit Zoli és én is nagyon szívesen átélnénk még egyszer.
CsaládiNet: - Egy cd, könyv születése hasonló élmény egy gyermek születéséhez?
Viki: - Nem, egyáltalán. Afféle katartikus eufóriát és összetett lelki állapotot semmi sem tud okozni, mint a szülés. Persze van benne izgalom, meg aggodalom is, hiszen az is az enyém, amit megírok vagy eléneklek, de azért nem fogható a gyermekem születéséhez. Ettől függetlenül nagyszerű érzés, hogy ami számomra élvezet, már-már szerelem, az másoknak ad valami szépet és jót.
CsaládiNet: - Milyen újdonsággal lepi meg legközelebb a közönséget?
Viki: - Éppen most készülök egy új CD-re és könyvre, úgyhogy újfent kreatív időszakomat élem (ezért aztán jó kialvatlan is vagyok mostanság). A tavalyi évben úgy érzem egy új fejezete indult el az életemnek, és talán az lenne a helyes kifejezés, hogy megtaláltam önmagam, most már biztosan a jó utamon járok. Tökéletes döntés volt a gyerekeknek és a szülőknek énekelni és hogy a könyvem is e témakörben íródott. Idén megéneklem az év során fellelhető összes ünnepet, természetesen a gyerekek szemszögéből. Modern, diszkós dalok, kicsik számára, közérthető és a gondolataikat felhasználó szövegek, ez jellemzi az „Ünnepek dalai” című CD-t. „Te-show” címmel pedig egy könyv sorozatot indítunk, melyben amúgy „Ni csak ki beszél?” stílusban egy 7 éves kisfiú gondolatait írom meg, mindig más témában. Az első kötet – mi másról? – az ünnepekről szól. Érdekesség, hogy nem kerül kereskedelmi forgalomba, hanem játszóházakban, babaáruházakban, családbarát helyeken bizonyos feltételek (törzsvásárlói státusz, egyösszegű nagyobb vásárlás, költés) teljesülése esetén kapható ajándékba. A lista megtalálható lesz a honlapomon (www.pintacsiviki.hu), s természetesen tőlem, pusztán postaköltségért is megrendelhető lesz.
CsaládiNet: - Sikerrel működik a Viki-suli, vagyis ének- és tánciskolája. A saját gyermekei nevelésében is fontosnak tartja a zene általi önkifejezést?
Viki: - Iskolánk mára csak ének oktatásával foglalkozik, Csilla barátnőm vezényli a lelkes tanoncokat. Azt gondolom, énekelni lehet azért, mert valaki
élvezi, de lehet azért is, mert az illető tehetséges. Szülőként is látom, hogy a kisfiam jó érzékkel rendelkezik, nagyon tisztán és jó stílusban énekel, az ütőhangszerekhez ügyesen nyúl. Egyelőre azonban nem akar tőlem éneket tanulni, ezért nem erőltetem. Anka korábban hamis volt, mára kitisztult, engem is meglep, milyen jól énekel. Zolna már fekve is táncolt, amikor még ülni sem tudott, egyértelműen lenyűgözi a zene, dudorászik, énekel már angol nyelvű dalok foszlányait is. Ki tudja, mi lesz belőle? Az új CD-men egyébként Anka és Viktor is fog énekelni, mert a dalaim szerzője, Sihell Feri egy bulin hallotta őket és azt mondta, vétek lenne őket kihagyni! Az önkifejezésről pedig azt gondolom, mivel számtalan módja van, az a jó, ha szülőként a gyermekünknek sok lehetőségét megmutatunk, és majd eldől, mihez van tehetségük. Nem bánnám, ha Anka fotóművész lenne.
CsaládiNet: - Sok anya irigyelheti aktivitását, de erőt is meríthetnek sokoldalúsága láttán. Nem véletlenül jutalmazták 2000-ben ezüst érdemrenddel jótékonysági tevékenységéért.
Mivel biztatná az anyukákat?
Viki: - Érdekes, hogy ezt az érmet most említi, mert pont nemrégiben jutott eszembe, hogy ez nem csupán érdem, de felelősség is. Nem emiatt, de kapcsolatba kerültem a Szent László Kórház Őssejt transzplantációs és hematológiai gyermekosztályával, ahol Dr. Kriván Gergellyel hamarosan pontosítjuk, hogyan igyekszem majd az osztály munkáját segíteni és a gyermekek ott töltött idejét megszépíteni. Jártam ott és hihetetlen, micsoda lelkesedéssel és szeretettel dolgoznak ott a szakemberek. Egy 1,5 millió forintos ágyra gyűjtünk majd, ez biztos. Miután magam is jártam az osztályon, nagyon sok mindenről elgondolkodtam. Eddig sem volt rám jellemző, hogy a valós értékeket ne látnám meg, de azóta még inkább másképpen látok dolgokat.
Az anyukáknak, akik néha úgy érzik, nem jó ez vagy az, netán kövérnek vagy álmosnak érzik magukat sűrűn, vagy gyermeknevelési problémáik vannak, esetleg idegesíti őket, hogy folyton szalad a lakás, azt üzenném, hogy sok anyuka mindent odaadna azért, hogy ez legyen a legnagyobb problémája! Én több beteg gyermeknek elolvastam a blogját a neten, nem adom meg a címet, mert nagyon furán venné ki magát, hiszen ezek a gyerekek már sajnos nincsenek közöttünk… A világ legnagyobb csodája, hogy gyermekünk születhet, s ha még az a szerencse is megadatott nekünk, hogy egészséges, akkor már mindenünk megvan!!!
Viki: - Szerintem talán a legkönnyebb, mert a veleszületett ösztöneinkre kell csupán hagyatkoznunk. Nem emlékszem, hogy valaha is azt gondoltam volna, hogy: „Jaj, de nehéz!”. Nekem elsősorban azzal akad gondom, hogy egy 10 éves gyermekkel – sőt talán már korábban is – szükség van afféle következetes szigorra, ami nekem nem jön csípőből. Úgy értem, ebben a korban már az életre, felelősségre, tudatos őszinteségre kell nevelni a gyermeket, az ő és a későbbre megőrzendő jó kapcsolatunk érdekében. Én annak örülnék, ha elég lenne szeretni, vele lenni és a gyermek rólunk mintázva magától tudná, hogy merre tartson.CsaládiNet: - Meséljen a családjáról, gyerekeiről!
Viki: - Anka nagylányom 10 esztendős, Viktor az egyetlen kicsi fiam 7, Zolna baba pedig 2 éves. Azt gondolnom, hogy szerencsés, amikor a
legnagyobb gyermek leány, mert az anyai ösztönei már egészen pici korban is megvannak. Anka rendszeresen anyáskodik Zolnával, már egyedül kihozza a szobájából, ha felébred, tisztába is teszi, persze csak, ha pisi van, sőt öltözteti és fürdeti is, s mindezt nem azért, mert elvárjuk tőle, hanem mert neki jólesik és egyszerűen odavan érte. Viktorral már nem ilyen kedves, talán azért is, mert a fiúkkal ebben a korban még kevésbé jönnek ki a lányok. Másik oka lehet, hogy a 2 év és kilenc hónapos korkülönbség elég kevés ahhoz, hogy riválisok legyenek. Így aztán a két nagyobb gyermekem elég sokat vitatkozik. Amikor azonban bármelyik „veszélyben” van, farkasként védik egymást. A pici mindkettejük kis bogara, már-már túlzottan imádják. A férjem nagy szeretettel gondoskodik rólunk, sok programunk van együtt. Jelenleg a kismamaruhás cégünket vezeti nélkülem, hiszen én 2 éve klasszikus értelemben véve nem dolgozom. Anyukám mellettünk lakik, úgyhogy szerencsére sokat látom, ami azért is fontos nekem, mert apukám már sajnos lassan 10 éve nincs velünk. Húgomék 2 percre laknak tőlünk, így aztán az unokatesók is sokszor játszanak együtt. Anka nagyon ügyesen mozog, fitneszre jár. Úgy tűnik, van tehetsége a fotózáshoz is, ami nekem azért fontos, mert hobby szintnél kicsit komolyabban űzöm ezt a művészeti ágat. Viktor focizik és judózik, de csodásan énekel, ügyesen nyúl a hangszerekhez, nagyszerű a ritmusérzéke, remélem, rá tudom majd venni, hogy zongorázzon. CsaládiNet: - Háromgyerekes anyukaként énekel, tanít, ír, üzletasszony… és még ki tudja, mi mindennel foglalkozik. Marad elég idő a lurkókra? Hogyan töltik a közös szabadidejüket?
Viki: - Alapvetően édesanya vagyok a nap 16 órájában. Lehet, hogy most meglepődnek sokan, de nem arról van szó, hogy ezek a felsorolt dolgok játsszák a főszerepet az életemben és mellette talán jut időm a családra is. Pont fordítva van. A család az első és utána jöhet bármi más. Tanítani már nem járok, egy kedves barátnőm teszi meg helyettem, nem volna rá időm. Üzletasszonyi teendőimet a férjem vette át, mint említettem. Amikor az új kollekciókat rakjuk össze, akkor néha eljön hozzánk a modellező, vagy én szaladok be Zolnával a szabászatra néhányszor. Már rutinosak vagyunk és összeszokott a csapat, nálunk nem jönnek-mennek a munkatársak. Amikor egy új CD-t rakunk össze vagy új könyvet írok, akkor kicsit nehezebb, leginkább az alvás időből veszem el a szükséges pluszt, illetve ami nem túl jó, hogy ilyenkor nincs időm a sportra. Szerencsém, hogy a menedzserem férje írja a dalaimat és az ő stúdiójában dolgozunk. Így amíg mi énekelünk Ferivel, addig Viki (a menedzserem) játszik Zolnával. Minden nap főzök, általában nem is csak egyfélét, mert nagyon szeretek sütni-főzni és a férjem rendszerint egész nap nem eszik semmit, úgyhogy már csak miatta is fontos, hogy finom és tápláló legyen a vacsora. Mindezek fényében talán egyértelmű, hogy az időm nagy részét a gyermekeimmel töltöm, annál is inkább, mert Anka egy héten háromszor jár edzésre, és ilyenkor már fél 3-ra megyek érte az iskolába. A koraestéket tanulással, beszélgetéssel töltjük és várjuk Apát. Viktor szeret a mai fiús játékokkal játszani, ezekben inkább a férjem, Zoli a partnere. Neki szinte minden este vetítek a régi klasszikus diavetítővel, illetve van egy „titkos mesénk”, akinek a szereplőiről csak mi ketten tudjuk, hogy kik is valójában. Ankának már inkább beszélgetésekre van szüksége. Sok közös hobbink van, ilyen a síelés, korcsolyázás, biciklizés, csocsózás, kutyasétáltatás (van 2 kutyánk is) és imádják, ha a kis fotóműtermünkben fényképezkedünk. Sokat járunk játszóházba, moziba, időnként színházba, kiállításra, valamint Zalakarosra pancsolni. Talán a legfontosabb, hogy fellépéseim leginkább hétvégén vannak, így a gyerekeim mindig ott vannak velem. Zolna már tiszta erőből táncol a dalaimra.CsaládiNet: - Több gyerek, több élmény. Megosztana velünk valamilyen kedves családi történetet?
Viki: - Akad egy-két helyes „dumája” a gyerekeknek, ilyen például az, amikor Viktor az óvoda ajtajában azt mondta egyszer, amikor még a legkisebb
gyermekemmel voltam várandós: „Olyan jó Zolnának, hogy mindig veled lehet!”. Anka lányom pedig akkor volt nagyon édes, amikor Zolna édesapját, második férjemet, Zolit megismerte. Eleinte imádta, aztán egy kis idő múlva - talán, amikor rájött, hogy sokat jelent nekem - a rajongás és az utálat jeleit váltogatta, egy hónapon keresztül. Egy nap azonban odament Zolihoz, megölelte és se szó, se beszéd ennyit mondott neki: „Gondolkodtam és úgy döntöttem, szeretheted anyát és én is szeretlek!”. Ekkor mindössze 6 éves volt.CsaládiNet: - A család elsődleges szempont Önöknél. Ha csak a családi vállalkozásukat, a családi énekléseket nézzük testvérével, Szandival, az együttműködést sógorával, Bogdán Csabával. Mit jelent még a család Vikinek?
Viki: - Nem tudnám például elképzelni, hogy örökre elhagyjam az országot. Ennek oka pedig - elhiheti - nem az ország helyzete (főleg most!), hanem a család. Ha nem mehetnék át bármikor, amikor csak akarok anyukámhoz, vagy a tesómékhoz, vagy a barátainkhoz, azt hiszem, egy idő után megkattannék. Egyébiránt pedig világ életemben úgy gondoltam, hogy nagy családom lesz, minimum két-három gyerekkel és összetartó nagycsaláddal. Szerencsére a férjem családja is szerteágazó és két másod-unokatestvérével is szoros a viszonyunk, s mindenkinek vannak gyermekei. Nálunk minden hétvége rendkívül hangos. Épp ma is egy ismerősöm azt kérdezte a telefonban a férjemtől: „Játszóházban vagy?”. Persze azt válaszolta: „Dehogy, ez nálunk az alapzaj!”. Örülök, hogy ő is kifejezetten családcentrikus, hasonlóképpen gondolkodik az életről, mint én. Pedig mielőtt engem megismert volna, még sosem fogott gyermeket a kezében.
CsaládiNet: - Milyen volt a gyermekkori kapcsolatuk Szandival, és milyen a gyerekei testvéri kapcsolata, és milyen Szandi és Viki gyerekeié, vagyis az unokatestvéreké?
Viki: - Azt látom, hogy a nagyobb korkülönbségnek megvan az az előnye, hogy a testvérek nem vitáznak annyit, mert egyrészt egy baba nem riválisa egy okos nagylánynak vagy nagyfiúnak, másrészt egy nagytesó az okosságát valóban az elfogadás szolgálatába tudja állítani. A húgom és köztem közel 6 év a különbség, így gyakorlatilag a dédelgetett pici tesóm mindent megtehetett velem, sosem haragudtam rá. Az én gyermekeimnél is ez a helyzet, a kicsinek mindent lehet, mert ő kicsi. Az unokatesók nálunk gyakorlatilag úgy élnek, mintha édes testvérek lennének, leszámítva, hogy nem élnek együtt nap, mint nap. Szerintem felnőtt korukban pont annyiszor fogják egymást látni, mint az édestestvéreikkel. Anka és Blanka igazi lányok, „csajszisan” elvonulnak a lányszobába, ha a húgomék átjönnek. A fiúk tombolnak, tipikus „pasik”, jó hangosak. Köztük sem sok, csupán 8 hónap van. Zolna és Csabika 2 és 3 évesek, s bár nem egyneműek, nagyon jól elvannak, még puszilgatni is szokták egymást.CsaládiNet: - Az „Anya csak egy van, de az nagyon!” című interjúkötetét 22 híres édesanyával készítette. Különleges feladat lehetett. Milyen következtetéseket vont le a beszélgetésekből? Mi volt a legmegdöbbentőbb a munka során?
Viki: - Valóban nagyon érdekes élmény volt és a legmeghatóbb az volt benne, ahogyan ezek a csodálatos Nők belátást engedtek az olvasóknak és
nekem a magánéletükbe. A beszélgetések által nagyszerű embereket ismertem meg és rengeteget gondolkodtam. Meglepő következtetés volt, hogy a "jó anya" fogalma is lehet relatív, és nem körbeírható egy mondatban. Mindegyikőjük számára mást és mást jelent jól csinálni a világ legösszetettebb hivatását. Azt hiszem, mindegyikük szolgált tanulsággal, amikre érdemes odafigyelni. Nagyon értékeltem, hogy például Szinetár Dóra a vetéléseiről is mesélt, és mindezt tette azért, hogy mások számára segítséget nyújtson hasonló "élmény" feldolgozásához.CsaládiNet: - Szívén viseli a női kérdéseket is. Hiszen leginkább a nőket érinti meg írásaival, dalaival. Emellett odafigyel a részletekre is. Gondolok itt a kismamaruhákra és a fogyásra. Honnan jött az ötlet a kismamaruhák készítéséhez, nem talált megfelelőt, amikor áldott állapotban volt?
Viki: - Éppen Viktort vártam, amikor kismamaruhát szerettem volna venni, de nem voltam elégedett a kínálattal. Ami szép volt, az megfizethetetlen, amit viszont elérhető áron kínáltak, az nagyon régimódi volt. Ekkor született meg az ötlet, hogy elérhető áron divatos ruhákat tervezzek pocakosoknak. A gondolatot tett követte, és Viktor születése után néhány hónappal elkészült a kollekció, majd hamarosan a nagyközönség is megismerhette. Hozzá tartozik, hogy a divat, az öltözködés mindig is érdekelt, afféle kreatív „mérleg” jegyű vagyok. Korábban is terveztem, sőt varrtam is fellépő ruhát Szandinak és magamnak is.
CsaládiNet: - A fogyás örök téma. A Bye-bye kilók című műve nagy segítség lehet ebben. Mint háziasszony, családja étkezésében gondot fordít arra, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra? Mi a család kedvence?
Viki: - A mai gyerekek szédületes, hogy miket szeretnek és ezzel sokszor nehéz megküzdeni. Igyekszem egészségesen étkezni és főzni, de azért az is
fontos, hogy örömet okozzak a családom tagjainak. Ezért aztán sikerként könyvelem el, hogy a gyermekeim már nem csak panírban, de natúr módon, hirtelen sütve is megeszik a csirkemellet és nem csak sült krumplival, hanem rizi-bizivel is. Gyakorlatilag a csirke- és pulykahúst variálom köretekkel és szószokkal, valamint szinte minden nap eszünk levest, mert én imádom. Kedvencünk a marhahús-, gulyás- és a hagyma krémleves. Sajnos az édesség is sűrű étek nálunk, gyakorlatilag két-háromnaponta sütnöm kell palacsintát. Viktor és Zoli legjobban a túrósat szeretik, vanília öntettel. Karácsony környékén pedig az aranygaluskám a sláger. Mindezek tudatában elképzelhető, milyen nehéz nekem egy fogyókúra ebben a közegben…CsaládiNet: - 2008-ban jelent meg a Csoda történt című kronologikus CD gyermekek és szüleik részére, szeretetről, családról, gyermekáldásról, kicsikről. A gyermek csoda, terveznek még „csodát”, kistestvért?
Viki: - Viccesen azt szoktuk mondani, hogy „pénzkérdés”, de tényleg van igazságtartalma ennek a kijelentésnek. Ahhoz, hogy az ember 4 gyermeket felelősséggel felneveljen, nem kevés pénzre van szükség. Mert bár a szeretet a legfontosabb, meg az együtt töltött idő, sajnos a pelenka, a ruha, az étel (!), egy angol szakkör vagy tábor, netán a rendszeres sport, sajnos nincs ingyen. Arról nem beszélve, hogy abban az esetben már az édesanya szinte teljesen és jó hosszú időre kiesik, mint pénzkereső. Persze ezek az ésszerűség szavai, ott van a szív is, ami nem ezt a választ diktálja. Tréfásan azt szoktam mondani, addig mindig kell egy pici a „háznál”, amíg a legnagyobb gyermek által nem válunk nagyszülőkké. Így aztán sosem kell baba nélkül lennünk. Nem beszélve a várandósság és a szülés csodájáról, amit Zoli és én is nagyon szívesen átélnénk még egyszer.CsaládiNet: - Egy cd, könyv születése hasonló élmény egy gyermek születéséhez?
Viki: - Nem, egyáltalán. Afféle katartikus eufóriát és összetett lelki állapotot semmi sem tud okozni, mint a szülés. Persze van benne izgalom, meg aggodalom is, hiszen az is az enyém, amit megírok vagy eléneklek, de azért nem fogható a gyermekem születéséhez. Ettől függetlenül nagyszerű érzés, hogy ami számomra élvezet, már-már szerelem, az másoknak ad valami szépet és jót.
CsaládiNet: - Milyen újdonsággal lepi meg legközelebb a közönséget?
Viki: - Éppen most készülök egy új CD-re és könyvre, úgyhogy újfent kreatív időszakomat élem (ezért aztán jó kialvatlan is vagyok mostanság). A tavalyi évben úgy érzem egy új fejezete indult el az életemnek, és talán az lenne a helyes kifejezés, hogy megtaláltam önmagam, most már biztosan a jó utamon járok. Tökéletes döntés volt a gyerekeknek és a szülőknek énekelni és hogy a könyvem is e témakörben íródott. Idén megéneklem az év során fellelhető összes ünnepet, természetesen a gyerekek szemszögéből. Modern, diszkós dalok, kicsik számára, közérthető és a gondolataikat felhasználó szövegek, ez jellemzi az „Ünnepek dalai” című CD-t. „Te-show” címmel pedig egy könyv sorozatot indítunk, melyben amúgy „Ni csak ki beszél?” stílusban egy 7 éves kisfiú gondolatait írom meg, mindig más témában. Az első kötet – mi másról? – az ünnepekről szól. Érdekesség, hogy nem kerül kereskedelmi forgalomba, hanem játszóházakban, babaáruházakban, családbarát helyeken bizonyos feltételek (törzsvásárlói státusz, egyösszegű nagyobb vásárlás, költés) teljesülése esetén kapható ajándékba. A lista megtalálható lesz a honlapomon (www.pintacsiviki.hu), s természetesen tőlem, pusztán postaköltségért is megrendelhető lesz.
CsaládiNet: - Sikerrel működik a Viki-suli, vagyis ének- és tánciskolája. A saját gyermekei nevelésében is fontosnak tartja a zene általi önkifejezést?
Viki: - Iskolánk mára csak ének oktatásával foglalkozik, Csilla barátnőm vezényli a lelkes tanoncokat. Azt gondolom, énekelni lehet azért, mert valaki
élvezi, de lehet azért is, mert az illető tehetséges. Szülőként is látom, hogy a kisfiam jó érzékkel rendelkezik, nagyon tisztán és jó stílusban énekel, az ütőhangszerekhez ügyesen nyúl. Egyelőre azonban nem akar tőlem éneket tanulni, ezért nem erőltetem. Anka korábban hamis volt, mára kitisztult, engem is meglep, milyen jól énekel. Zolna már fekve is táncolt, amikor még ülni sem tudott, egyértelműen lenyűgözi a zene, dudorászik, énekel már angol nyelvű dalok foszlányait is. Ki tudja, mi lesz belőle? Az új CD-men egyébként Anka és Viktor is fog énekelni, mert a dalaim szerzője, Sihell Feri egy bulin hallotta őket és azt mondta, vétek lenne őket kihagyni! Az önkifejezésről pedig azt gondolom, mivel számtalan módja van, az a jó, ha szülőként a gyermekünknek sok lehetőségét megmutatunk, és majd eldől, mihez van tehetségük. Nem bánnám, ha Anka fotóművész lenne.CsaládiNet: - Sok anya irigyelheti aktivitását, de erőt is meríthetnek sokoldalúsága láttán. Nem véletlenül jutalmazták 2000-ben ezüst érdemrenddel jótékonysági tevékenységéért.
Mivel biztatná az anyukákat?
Viki: - Érdekes, hogy ezt az érmet most említi, mert pont nemrégiben jutott eszembe, hogy ez nem csupán érdem, de felelősség is. Nem emiatt, de kapcsolatba kerültem a Szent László Kórház Őssejt transzplantációs és hematológiai gyermekosztályával, ahol Dr. Kriván Gergellyel hamarosan pontosítjuk, hogyan igyekszem majd az osztály munkáját segíteni és a gyermekek ott töltött idejét megszépíteni. Jártam ott és hihetetlen, micsoda lelkesedéssel és szeretettel dolgoznak ott a szakemberek. Egy 1,5 millió forintos ágyra gyűjtünk majd, ez biztos. Miután magam is jártam az osztályon, nagyon sok mindenről elgondolkodtam. Eddig sem volt rám jellemző, hogy a valós értékeket ne látnám meg, de azóta még inkább másképpen látok dolgokat.
Az anyukáknak, akik néha úgy érzik, nem jó ez vagy az, netán kövérnek vagy álmosnak érzik magukat sűrűn, vagy gyermeknevelési problémáik vannak, esetleg idegesíti őket, hogy folyton szalad a lakás, azt üzenném, hogy sok anyuka mindent odaadna azért, hogy ez legyen a legnagyobb problémája! Én több beteg gyermeknek elolvastam a blogját a neten, nem adom meg a címet, mert nagyon furán venné ki magát, hiszen ezek a gyerekek már sajnos nincsenek közöttünk… A világ legnagyobb csodája, hogy gyermekünk születhet, s ha még az a szerencse is megadatott nekünk, hogy egészséges, akkor már mindenünk megvan!!!
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Következő hír
Gyerekek vicces véleménye a házasságról
LEGOLVASOTTABB
Felakasztotta magát egy diák egy szegedi általános iskolában
A hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el az esettel kapcsolatban.
Szamárköhögésem velőt rázó története
Légútjaimat általában békés hámszövet fedi, aminek a felszínén levő kis csillók segítenek kisöprögetni onnan a kórokozókat. Akkoriban éppen egy közönséges megfázással küzdöttem, orrfolyással, enyhe köhögéssel, amivel úgy véltem, a munkám megszakítása nélkül megbirkózom. Azonban a kór alattomos módon dolgozva elkezdett toxinokat gyártani, melyek észrevétlenül megtapadtak a csillós szöveten, méreganyagokat bocsájtottak ki rá, míg egy sűrű, ragadós váladék képződött és a légútjaim beszűkültek. Mindebből annyit érzékeltem, hogy nem kapok levegőt.
Mi okozhat magas vércukorszintet reggelente?
Inzulinos cukorbetegként rendre magas vércukorszintet mérsz reggelente, és nem érted, miért? Elképzelhető, hogy az éjszakai vércukorcsökkenés kiváltotta Somogyi-hatás áll a háttérben. Hogy milyen okok idézik elő ezt az állapotot, és mi a teendő vele, arról Prof. Dr. Somogyi Anikót, a Cukorbetegközpont diabetológus, endokrinológus, lipidológus szakorvosát kérdeztük.
Azt mondta egy férfi az apának, hogy szerelmes a 13 éves fiába - akkorát kapott, hogy életveszélyes sérüléseket szenvedett
A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség vádat emelt az apával szemben.
Mikor és miért érdemes vizeletvizsgálatot végeztetni?
A vizelet a vese működésének eredménye, azaz segítségével számos belgyógyászati problémára derülhet fény. Dr. Rákász István az Urológiai Központ urológusa szerint vizelési panaszok, illetve urológiai jellegű tünetek esetén elengedhetetlen a vizeletvizsgálat, de az évenkénti kivizsgálás részeként is fontos megcsináltatni.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: