A zene jelentőségéről a Zene világnapján
Singola Edit [cikkei] - 2008-10-01
Október elsején ünnepeljük közös, az egész világon ugyanazt jelentő, testi-lelki támaszunk, érzelmeink legteljesebb kifejezőjét: a zene világnapját. Ez alkalomból vegyük sorra a zene gyerekekre, betegekre, egészségesekre gyakorolt hatását.
Viva la musika!
Yehudi Menuhin mondta 1975. október 1-jén Torontóban ezekkel a szavakkal buzdította az embereket közös muzsikálásra:
"Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói."
A zene olyan természetes számunkra, mint a levegő. Már észre sem vesszük, hogy mennyire kitölti az életünket. Amint felkelünk, bekapcsoljuk a rádiót, tv-t, a buszon is sokszor szól valamilyen zene, az autóban ugyancsak benyomjuk a rádiót vagy betesszük a kedvenc cd-ket, közben önkéntelenül dúdolni, énekelni kezdünk, lábunkkal, ujjainkkal ütjük a ritmust. A gyerekek mp3 lejátszóval a fülükben mennek az iskolába. Arról nem is szólva, hogy úton-útfélen megszólalnak a mobilok ismert dallamokkal. Ha öröm ér bennünket, világgá akarjuk kürtölni boldogságunkat, ilyenkor sokszor énekelünk, vagy jó hangosra tekerjük az éppen szóló hangforrást, de hasonlóan cselekszünk bánatunkban is, csak épp lágy és halkabb zenére hangolódva tesszük ugyanezt – vérmérséklettől és egyéniségtől függően. Valamit tud a zene, ami bennünk zajlik, amit szavakkal nem lehet kifejezni… Miben rejlik titka?
Kodály a következőképpen fogalmazta ezt meg:
„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
A zene mindenkié
Az emberiség pótolhatatlan és nélkülözhetetlen szükséglete a zene. Kortól, nemtől, kultúrától függetlenül minden időben és korszakban a világ minden részén él a zene, a zene iránti fogékonyság. A zene mindenkié: öregeké, fiataloké, gyerekeké, magzatoké, betegeké, egészségeseké, vakoké, süketeké, szegényeké, gazdagoké…
Az ember veleszületett tulajdonsága, hogy hangot, ritmust képez valamilyen módon. Az őskori társadalomban együtt zenéltek a vadászat előtt, hogy csökkentsék a félelmüket. A zene hatása mit sem változott azóta, segít feloldani a feszültséget, levezetni a stresszt, kifejezni azt, amit másként nem tudunk, összehozza az embereket. Közös nyelv volt és lesz az idők végezetéig, mert a zene sokkal mélyebbre hatol, mint a szó, és azt is képes kifejezni, amit a szavak már nem tudnak.
Már a magzati korban fontos szerepe van a zenének. Az első ritmus, amivel a baba találkozik, az édesanyja szívhangja. A huszonhetedik héttől kezdve kifejezetten pozitívan hat a pocaklakóra, ha zenét hallgat a mama. Tévedés, hogy nem hallja, a magzatvíz felerősíti a hangokat, valamint az anya lelkiállapotának változását is érzékeli a kicsi, amit a zene vált ki a mamájában. Később is egyfajta összehangolódás lehet a gyerek és a szülő között a közös zenehallgatás, esetleg közös zenélés, vagy a legegyszerűbb mód: az éneklés. A zene tehát híd a gyerek és a szülő között.
A zene kapocs a siket és halló emberek között is, hiszen a siketek „hallják” a zenét, vagyis érzékelik a rezgéseket, amelyek nyugtatólag hatnak rájuk is.
A zene gyógyít: zeneterápia
Ókori tudósok rájöttek a zene testi-lelki gyógyító hatására. "a hangszerek és a húrok játéka segít az egészség megőrzésében és az elveszett egészség visszanyerésében. A hangok a rossz kedély számára ugyanazt jelentik, amit az orvosság a beteg test számára."
Zeneterápiával ma is nagyon sok betegség gyógyításában érhetünk el eredményeket. Főleg a zene feszültségoldó hatását lehet kihasználni az orvostudományban, teszik is ezt például fogorvosi kezeléseknél, szülésnél.
A hangok varázsa feloldja a hangulatbetegségeket, javítja tájékozódási képességet, segíti a koraszülöttek túlélési esélyeit, az epilepsziás rohamok elkerülését, erősíti az immunrendszert. Zene hatására az immunsejtek erősödnek, számuk növekedésnek indul, így az áttétek, káros sejtek pusztulásra vannak ítélve, tehát segíti a rákos betegek gyógyulását. Zene hatására több kalcium termelődik a szervezetben, amely hat a dopamin nevű anyagra, aminek az idegsejtek közötti információ átvitelben van feladata, egyúttal csökkenti a vérnyomást is.
Zenetanulás síppal, dobbal, nádi hegedűvel…
Ha a zene és zenélés mellett ennyi érv szól, miért nem kedvelik a gyerekek az énekórákat, miért nem mernek sokan mások előtt énekelni, miért érzik kínszenvedésnek a szolfézst, a rengeteg krampácsolást, gyakorlást, ha hangszeren tanulnak?
Talán nem is a gyerekekben van a hiba, hanem a felnőttek hibásak. Valamit elrontunk a gyerekek zenei nevelése során, nem jól vezetjük őket be a zene világába. Antropológiai vizsgálatok mutatják, hogy az ember hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni. Ősi ösztönként él bennünk a muzikalitás, nincs joguk a felnőtteknek ezt megváltoztatni, sőt engedni kell a gyereket, hogy hozzájuthasson ehhez a kincshez.
Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a zene nagymértékben befolyásolja a gyerek fejlődését. A korán elkezdett zenetanulással a zene második anyanyelvvé válik. Az aktív zenélés növeli az intelligenciát, fokozza az agy teljesítőképességét, erősíti a koncentrációt, fejleszti a szociális viselkedést, jótékonyan hat a gyerek miden más tevékenységére, segíti rendezettebbé válását.
A zenetanulás soha nem lehet teher, ha nem akarja a gyerek, nem kell erőltetni. Viszont lehetőséget kell biztosítani számára, hogy minél többféle hangszerrel, zenével kerülhessen kapcsolatba. A komolyzene nem „divat” a fiatalok körében. Ha a családban nem hallgatnak klasszikus zenét, nem mutatják meg a gyereknek, milyen egy Mozart, Beethoven mű, nem viszik el hangversenyre, akkor máris hátrányba kerül. Olyan darabok bemutatásával lehet a gyerek érdeklődését felkelteni a komolyzene iránt, amelyek közelebb állnak az ő világukhoz, például amelyekben állathangok utánzása hallható, vagy játékos, könnyű dallamokkal színezettek.
Felmerül a kérdés, hogy milyen hangszeren tanuljon a gyerek? Ha van a családban otthon hangszer, kipróbálhatja, valószínűleg utánozni is fogja a szülőket, akik játszanak rajta. De ahány személyiség és ahány gyerek, annyiféle igény létezik. Egy örökmozgó gyereknek nem biztos, hogy menni fog az egy helyben ülés és gyakorlás. Valamilyen ütős, esetleg fúvós jobban le fogja kötni. Azt a gyereket, amelyik nehezen nyílik meg, nem terhelhetjük énektanulással, helyette valamilyen hangszer ajánlatos, viszont egy állandóan cserfes kisgyereknek jót tesz, ha énekléssel fejezheti ki folytonos mondandóját. Igaz, általános érvényű szabályt nem alkothatunk, hiszen minden gyerekben ott rejlik a művész, és a hangszer és a zene által kapcsolatba léphet a világgal, kihozhatja magából a csodákat.
A zenetanulás a nem csak a zenei fejlesztés szempontjából jótékony, egyúttal érzékenyebbé, kreatívabbá, kitartóvá, fegyelmezetté, befogadóvá válik általa a gyerek. Mindenképp kitartást igényel mind a szülő, mind a gyermek részéről, hiszen többféle tevékenység egyszerre történő összehangolásából áll a zenetanulás: olvasás, memorizálás, mozgáskoordináció, érzelemkifejezés…
Yehudi Menuhin mondta 1975. október 1-jén Torontóban ezekkel a szavakkal buzdította az embereket közös muzsikálásra:
"Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói."
A zene olyan természetes számunkra, mint a levegő. Már észre sem vesszük, hogy mennyire kitölti az életünket. Amint felkelünk, bekapcsoljuk a rádiót, tv-t, a buszon is sokszor szól valamilyen zene, az autóban ugyancsak benyomjuk a rádiót vagy betesszük a kedvenc cd-ket, közben önkéntelenül dúdolni, énekelni kezdünk, lábunkkal, ujjainkkal ütjük a ritmust. A gyerekek mp3 lejátszóval a fülükben mennek az iskolába. Arról nem is szólva, hogy úton-útfélen megszólalnak a mobilok ismert dallamokkal. Ha öröm ér bennünket, világgá akarjuk kürtölni boldogságunkat, ilyenkor sokszor énekelünk, vagy jó hangosra tekerjük az éppen szóló hangforrást, de hasonlóan cselekszünk bánatunkban is, csak épp lágy és halkabb zenére hangolódva tesszük ugyanezt – vérmérséklettől és egyéniségtől függően. Valamit tud a zene, ami bennünk zajlik, amit szavakkal nem lehet kifejezni… Miben rejlik titka?
Kodály a következőképpen fogalmazta ezt meg:
„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
A zene mindenkiéAz emberiség pótolhatatlan és nélkülözhetetlen szükséglete a zene. Kortól, nemtől, kultúrától függetlenül minden időben és korszakban a világ minden részén él a zene, a zene iránti fogékonyság. A zene mindenkié: öregeké, fiataloké, gyerekeké, magzatoké, betegeké, egészségeseké, vakoké, süketeké, szegényeké, gazdagoké…
Az ember veleszületett tulajdonsága, hogy hangot, ritmust képez valamilyen módon. Az őskori társadalomban együtt zenéltek a vadászat előtt, hogy csökkentsék a félelmüket. A zene hatása mit sem változott azóta, segít feloldani a feszültséget, levezetni a stresszt, kifejezni azt, amit másként nem tudunk, összehozza az embereket. Közös nyelv volt és lesz az idők végezetéig, mert a zene sokkal mélyebbre hatol, mint a szó, és azt is képes kifejezni, amit a szavak már nem tudnak.
Már a magzati korban fontos szerepe van a zenének. Az első ritmus, amivel a baba találkozik, az édesanyja szívhangja. A huszonhetedik héttől kezdve kifejezetten pozitívan hat a pocaklakóra, ha zenét hallgat a mama. Tévedés, hogy nem hallja, a magzatvíz felerősíti a hangokat, valamint az anya lelkiállapotának változását is érzékeli a kicsi, amit a zene vált ki a mamájában. Később is egyfajta összehangolódás lehet a gyerek és a szülő között a közös zenehallgatás, esetleg közös zenélés, vagy a legegyszerűbb mód: az éneklés. A zene tehát híd a gyerek és a szülő között.
A zene kapocs a siket és halló emberek között is, hiszen a siketek „hallják” a zenét, vagyis érzékelik a rezgéseket, amelyek nyugtatólag hatnak rájuk is.
A zene gyógyít: zeneterápia
Ókori tudósok rájöttek a zene testi-lelki gyógyító hatására. "a hangszerek és a húrok játéka segít az egészség megőrzésében és az elveszett egészség visszanyerésében. A hangok a rossz kedély számára ugyanazt jelentik, amit az orvosság a beteg test számára."
Zeneterápiával ma is nagyon sok betegség gyógyításában érhetünk el eredményeket. Főleg a zene feszültségoldó hatását lehet kihasználni az orvostudományban, teszik is ezt például fogorvosi kezeléseknél, szülésnél.
A hangok varázsa feloldja a hangulatbetegségeket, javítja tájékozódási képességet, segíti a koraszülöttek túlélési esélyeit, az epilepsziás rohamok elkerülését, erősíti az immunrendszert. Zene hatására az immunsejtek erősödnek, számuk növekedésnek indul, így az áttétek, káros sejtek pusztulásra vannak ítélve, tehát segíti a rákos betegek gyógyulását. Zene hatására több kalcium termelődik a szervezetben, amely hat a dopamin nevű anyagra, aminek az idegsejtek közötti információ átvitelben van feladata, egyúttal csökkenti a vérnyomást is.
Zenetanulás síppal, dobbal, nádi hegedűvel…
Ha a zene és zenélés mellett ennyi érv szól, miért nem kedvelik a gyerekek az énekórákat, miért nem mernek sokan mások előtt énekelni, miért érzik kínszenvedésnek a szolfézst, a rengeteg krampácsolást, gyakorlást, ha hangszeren tanulnak?
Talán nem is a gyerekekben van a hiba, hanem a felnőttek hibásak. Valamit elrontunk a gyerekek zenei nevelése során, nem jól vezetjük őket be a zene világába. Antropológiai vizsgálatok mutatják, hogy az ember hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni. Ősi ösztönként él bennünk a muzikalitás, nincs joguk a felnőtteknek ezt megváltoztatni, sőt engedni kell a gyereket, hogy hozzájuthasson ehhez a kincshez.
Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a zene nagymértékben befolyásolja a gyerek fejlődését. A korán elkezdett zenetanulással a zene második anyanyelvvé válik. Az aktív zenélés növeli az intelligenciát, fokozza az agy teljesítőképességét, erősíti a koncentrációt, fejleszti a szociális viselkedést, jótékonyan hat a gyerek miden más tevékenységére, segíti rendezettebbé válását.
A zenetanulás soha nem lehet teher, ha nem akarja a gyerek, nem kell erőltetni. Viszont lehetőséget kell biztosítani számára, hogy minél többféle hangszerrel, zenével kerülhessen kapcsolatba. A komolyzene nem „divat” a fiatalok körében. Ha a családban nem hallgatnak klasszikus zenét, nem mutatják meg a gyereknek, milyen egy Mozart, Beethoven mű, nem viszik el hangversenyre, akkor máris hátrányba kerül. Olyan darabok bemutatásával lehet a gyerek érdeklődését felkelteni a komolyzene iránt, amelyek közelebb állnak az ő világukhoz, például amelyekben állathangok utánzása hallható, vagy játékos, könnyű dallamokkal színezettek.
Felmerül a kérdés, hogy milyen hangszeren tanuljon a gyerek? Ha van a családban otthon hangszer, kipróbálhatja, valószínűleg utánozni is fogja a szülőket, akik játszanak rajta. De ahány személyiség és ahány gyerek, annyiféle igény létezik. Egy örökmozgó gyereknek nem biztos, hogy menni fog az egy helyben ülés és gyakorlás. Valamilyen ütős, esetleg fúvós jobban le fogja kötni. Azt a gyereket, amelyik nehezen nyílik meg, nem terhelhetjük énektanulással, helyette valamilyen hangszer ajánlatos, viszont egy állandóan cserfes kisgyereknek jót tesz, ha énekléssel fejezheti ki folytonos mondandóját. Igaz, általános érvényű szabályt nem alkothatunk, hiszen minden gyerekben ott rejlik a művész, és a hangszer és a zene által kapcsolatba léphet a világgal, kihozhatja magából a csodákat.
A zenetanulás a nem csak a zenei fejlesztés szempontjából jótékony, egyúttal érzékenyebbé, kreatívabbá, kitartóvá, fegyelmezetté, befogadóvá válik általa a gyerek. Mindenképp kitartást igényel mind a szülő, mind a gyermek részéről, hiszen többféle tevékenység egyszerre történő összehangolásából áll a zenetanulás: olvasás, memorizálás, mozgáskoordináció, érzelemkifejezés…
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Következő hír
Voksán Virág diplomáját a jövőre tartogatja
LEGOLVASOTTABB
Életét vesztette Sallai Nóra ötéves kisfia az autóbaleset következtében
Szeptember 27-én történt a súlyos karambol, melyben Sallai Nóra színésznő és kisfia életveszélyes sérüléseket szenvedett - azóta kórházban ápolták őket. A szörnyű baleset mára azonban felfoghatatlan tragédiává változott.
Október 2024-ben is a látás hónapja
A látás hónapját minden évben megrendezik világszerte, így Magyarországon is. A látás hónapjának kezdetben elsősorban az optikai látásjavítás (szemüveg- és kontaktlencse-viselés) volt a fő témája. Az évek során azonban a látás, elsősorban a látásélesség megőrzésének és javításának figyelemfelhívó hónapja lett. Professzor Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistájával a mai alkalommal a 2024. évben is aktuális látásmegőrzéséről és az éleslátást leginkább veszélyeztető betegségekről, valamint ezek korai felismeréséről beszélgettünk.
Minden ultrafeldolgozott élelmiszer káros? A dietetikus válaszol
Egyre többet hallani az ultrafeldolgozott élelmiszerek veszélyeiről, a tájékozottabbak egyenesen a szív-érrendszer legnagyobb ellenségeinek tekintik azokat. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy ezek az élelmiszerek nem mind ugyanolyan feldolgozással készülnek, és bizonyos típusaik akár még csökkenthetik is a kardiológiai kockázatokat. Czakó Bettina, a Kardioközpont dietetikusa, okleveles táplálkozástudományi szakember MSc egy új elemzés kapcsán beszélt a témáról.
Csúnyán köhög a gyermek: mi a teendő?
"Csúnyán köhög" - panaszolják aggódva a szülők, amikor náthás és napok óta köhögő gyermekeikkel felkeresik az orvost. Dr. Mezei Györgyi, a Tüdőközpont gyermektüdőgyógyász, allergológus és klinikai immunológus szakorvosa arra hívja fel a figyelmet, hogy a vírusfertőzésekkel együtt járó köhögés 3-4 hétig is fennállhat.
Mennyit tudunk a szem egészségéről?
Legtöbben jobban félünk a látásvesztéstől, mint a rák, a stroke, a szívbetegség és más súlyos betegségek kialakulásától, legalábbis erre mutatnak rá különböző nemzetközi tanulmányok. Bár azt feltételezzük, hogy jól ismerjük a jó látás megőrzéséhez szükséges tudnivalókat, valójában a többségnek csekély a tudása ezen a területen. Ez az ismerethiány pedig növeli egy-egy szembetegség kialakulásának kockázatát.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: