Az anyáról való leválásban segítenek ezek a játékok

Talán még emlékszünk rá gyerekkorunkból, hogy mi is kötődtünk egy-egy babához, autóhoz vagy plüsshöz, hogy azzal aludtunk és mindig megnyugodtunk, ha a kezünkbe vettük. Nincs ez másként most sem a gyerekekkel. Az úgynevezett átmeneti tárgy akkor jelenik meg a kicsi életében, amikor kezd eltávolodni a szülőtől. 

A szakemberek szerint ez a tárgy ilyenkor a gyermek elszakíthatatlan társává válik, és ez segít neki a leválásban. Ha ugyanis a kicsitől eltávolodik az édesanyja, megijedhet és sírhat - ezt szeparációs szorongásnak nevezik.

Szajli Claudia pszichológus azt mondja, az úgynevezett átmeneti tárgyak megjelenése teljesen természetes, és nagyjából nyolc hónapos kortól, a szeparációs szorongás megjelenésével egy időben jelenik meg. A szakember hozzáteszi, hogy átmeneti tárgy szinte bármi lehet, akár egy plüss, rongy, vagy bármilyen játék, ami az anyával való összeolvadást helyettesíti.
 

Olvasd el ezt is: Rongyik, macik, alvókák - miért van szüksége a gyereknek ezekre a társakra?
 

"Amikor az óvodában a gyermek külső kapcsolataira egyre nagyobb hangsúly helyeződik, kifejezetten szüksége van ezekre a tárgyakra, hiszen biztonságot nyújtanak számára, amikor önállóan kell megküzdenie a társas helyzetekkel, esetleges kudarcokkal, stresszes szituációkkal" - mondja. 

Vagyis ezek a tárgyak az anya pótlására kellenek, és teljesen természetes, ha a gyerek kötődik hozzájuk, ez része a személyiségfejlődésnek. Azért van rájuk szüksége, hogy biztonságban érezze magát és meg tudja magát vigasztalni egyedül is.
 

Olvasd el ezt is: Plüssök, rongyik, nyunyókák. - Miért ragaszkodnak a kicsik annyira bizonyos tárgyakhoz?
 

A szakember szerint azonban figyelni kell arra, hogy ez a ragaszkodás ne legyen túlzott mértékű - amikor például óriási nehézséget okoz elengedni a kicsi számára az adott tárgyat. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, mi állhat a háttérben.

"A túlzott ragaszkodás mögött meghúzódhat az érzelmi biztonság hiánya vagy az érzelemszabályozás nehézsége. Amennyiben ez a mindennapi működést is megnehezíti, érdemes felkeresni szakembert" - javasolja a pszichológus. 

Mi történik, ha felnőttként is ugyanúgy ragaszkodunk a gyerekkori tárgyainkhoz? 

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta azt mondja, az egyes tárgyakhoz való ragaszkodás az egész életünket végigkísérheti. Nem mindegy azonban, hogy az adott tárgy milyen funkciót tölt be az életünkben.

”Ha a helyén tudja kezelni ezt a tárgyat és nem úgy kezeli ezt a mágikus erővel bíró tárgyat, mint gyerekkorában, akkor ez elfogadható, megmosolyogtató, de semmi patológia nincs benne.”

Mint mondja, akkor kell szakemberhez fordulni, ha a felnőtt ugyanúgy kezeli a tárgyat, mint gyerekkorában: például ha nem aludhat vele, akkor retteg, valamint ha a félelmeit felnőttkorában is csak egy ilyen tárgy segítségével tudja csökkenteni.  

Olvasd el ezt is: Cumi, rongyi, plüssi - hogyan engedjük el őket?

Indexkép: Depositphotos.com