1. Kezdeményezz párbeszédet és légy példaképe gyermekednek!

Jó példaképek akkor lehetünk, ha tudatosan képesek vagyunk bemutatni gyermekünknek, milyen erősségeink, pozitív tulajdonságaink vannak. Ugyanakkor fontos az is, ne féljünk beszélni vele gyengeségeinkről sem. Nem abban áll példaképnek lenni, hogy csak a jó tulajdonságainkat hangoztatjuk, hanem vállaljuk hibáinkat, fejlesztendő területeinket is. Amennyiben látja gyermekünk, hogy azokra megoldást igyekszünk keresni, neki is sokat segítünk, hogy elfogadó legyen társaival és saját magával.  Mindezzel az önreflexív mintát is megismerhetővé tesszük számára. Egy példa: „Jaj, milyen feledékeny vagyok. Otthon felejtettem a bevásárlólistát és nem emlékszem, miket írtam rá fel. Na nem baj, tanulva az esetből, legközelebb a telefonomba írom a listát, azt biztos nem felejtem otthon.”

2. Kritizálás helyett...

Nem könnyű arról beszélni a gyermekkel, hogy milyen viselkedési változást várnánk tőle. Sajnos nagy a veszélye, csak a rossz érzést generáljuk benne, ha kritikával illetjük, ami árthat önértékelésének. Érdemes lehet az elvárás helyett olyan motiváló kihívásokról beszélni neki, ami belsőleg készteti a fejlődésre, megfelelésre, változtatásra. A célért való küzdelem az egyik leghatékonyabb eszköze az önértékelés formálásának. Például ahelyett, hogy azt mondanánk „Miért hagytad szanaszét a ruhádat már megint?”, mondjuk inkább azt, „Kérlek, hogy előbb szedd össze a ruháidat. Utána folytathatod a játékot. Szeretném a segítségedet kérni ebben.” Ehhez persze kulcsfontosságú a minta is. Ha kicsi korától látja, mennyi időt és energiát fordítunk a rendre, benne is könnyebben kialakul az elpakolási rutin.

3. A képességek, így a gyengeségek is fejleszthetők

Fontos, hogy a gyermekben tudatosítsuk: azért mert vannak gyengeségei, az nem azt jelenti, hogy az a képesség hiányzik belőle és kész. A készségek fejleszthetők és a legjobb, ha ezt a gyermek is mielőbb tudatosítja. Ne adja fel az olvasást akkor sem, ha úgy érzi, neki ez nehezebb, mint a többieknek. Motiváljuk erőfeszítésre „Gyere, készítsünk egy tervet közösen, mitől menne jobban az olvasás.”

4. Minden apró sikertelenség egy újabb tapasztalat

A kudarccal való szembenézés felnőttként sem könnyű. A legnagyobb kincset adhatjuk a gyermekünknek, ha megtanítjuk neki azt a szemléletmódot, amiben a hibázás soha nem egy végzetes hiba, hanem egy tanulságos történet, amiből mindig leszűrhetünk valami újat, ami segít, hogy legközelebb már jobban menjen. Például, ha kiönti a gyümölcslevet, akkor annak lehet a tanulsága, hogy legközelebb a mosogató felett önti. Nem feltétlenül jó megoldás, ha mindig a segítségére sietünk és levesszük a terhet a válláról. Sokat számít, hogy találkozzon saját nehézségeivel, és azzal szembe is kelljen szállnia.

5. A részvétel a fontos

Mennyit hallottuk gyermekként „Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.” Bár elcsépeltnek hangzik, sokat számít, hogy a gyermeket ne csak eredményeiért dicsérjük, hanem a küzdelméért, a befektetett idejéért, szorgalmáért, az eredménytől függetlenül is. Az akadályok leküzdésének stratégiája így fejleszthető a leginkább. Találjuk meg a módját, dicsérjük őt magáért az erőfeszítésért, hogy ne csak a győzelem vagy kiváló érdemjegy motiválja, hanem önmagában az elismerés is.

6. Találjunk számára egy iskolán kívüli elfoglaltságot

A leginkább kézenfekvő eszköz, hogy a gyermek felismerje erősségeit, megtanuljon küzdeni és kitartani, ha választ magának egy különórát. Legyen az énekkar vagy foci, zongora, dob vagy balett, a lényeg, hogy az iskola falain kívül sokkal fogékonyabb lehet az önreflexióra, különösen ha olyasvalamit csinál, amit őszinte érdeklődésből választ,  és nem a szülő beszéli rá.

+1 Hírességek, mint példaképek

Meghatározó lehet a gyermek számára, hogy tudja,  még ha úgy is érzi, valamiben gyengébb, mint osztálytársai, az nem determinálja őt. Keressünk pozitív példákat és meséljünk róluk neki. Hírességeket, akiknek vannak/voltak nehézségei a tanulásban, de mégis kiemelkedő teljesítményt értek el az életben. Motiváló lehet Albert Einstein példája, akiről azt mondják, hogy négy éves koráig nem is tudott beszélni és kisiskolás korában még a számolással is gondjai voltak, majd világhírű, Nobel-díjas fizikus lett, akit a 20. század legkiemelkedőbb tudósaként, zseniális elméjeként tartunk ma is számon...

Forrás: KidSpirit.hu

Nyitókép: depositphotos