SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Felnőtt barátságok a játszótéren - krízisidőszakban és azon túl

Mezei Csongor Andrea [cikkei] - 2021-03-17
Épp, hogy elkezdtük a saját felnőtt életünket, és máris, szinte pár év alatt, rohamos gyorsasággal minden megváltozik. Befejezzük a tanulmányainkat, házasságot kötünk, munkába állunk. Gyermek születik, külön lakhatásról kell gondoskodni. Mindez a változás rövid tíz év alatt következik be. Gimnáziumi nagy barátainktól elsodorhat egyszerűen a földrajzi távolság, vagy az életszakaszaink eltérő kezdete is.

Kisgyerekkel a mindennapi életünk átalakul, már ritkábban találkozunk azokkal a barátainkkal, akikkel évekig a világot tudtuk együtt megváltani. Megvannak ők is, de már másról szól a hétköznapunk. A feladatok megváltoznak, és magukkal ragadnak. Teljes kezdőként, és civilnek érezve magunkat, érkezünk első alkalommal a játszótérre. Toljuk a babakocsit, hálóban a homokozójátékokat, meg az uzsonnát és a  fogantyúra akasztva a kisrobogót. Egy újdon, eddig ismeretlen világba érkezünk.

A játszótér kicsiben szinte leképezi a teljes társadalmat. Írott és íratlan szabályai vannak, konfliktusok és érdekellentétek színtere. Időnként nekünk is újra kell értelmezni az élet szabályait, hisz a kicsik számára még nem világos sem az udvariasság, sem a békés egymás mellett élés, vagy az agresszió kerülésének szabálya. Ezeket nekünk kell képviselni, miközben egy kicsit mi is tanuljuk.

A játszótéri létezés beépítése a napi rutinba nem minden szülő számára könnyű. Sok nő utálja a játszóteret, és kényszerközösségnek éli meg a játszótéri felnőtt kapcsolatokat. Különösen a mai járványhelyzetben, ahol nehéz a helyzethez illő játszótéri szabályozást kialakítani. Van, aki azt is merényletnek fogja fel, hogy egy másik gyerek közelít az övéhez, más pedig engedi a közös homokozást. Van olyan szülő, aki nem is szereti minden nap ugyanarra a játszótérre vinni a gyermekét, mert nem akar a többi kismamával kapcsolatot kialakítani, elhatárolódik a játszótéri versenytől, mely általában kialakul a gyermekek különböző teljesítményei kapcsán.

Pedig a játszótér működhet, és sok esetben működik is közösségként. Talán épp emiatt van, hogy sok kertes házas szülő is játszótérre jár a gyerekével: a közösségi viselkedést tanulják itt a kicsik. Nem csak a jó levegő, meg a hinta kell a kicsiknek, hanem a többi gyerek is. Az életünk sava-borsa: a kapcsolataink.

A játszótéri barátságok a felnőttek között néha csak ezen az életszakaszon ívelnek át, amolyan „játszótéri barátságok”. A még otthon lévő kismamák élete sajátságos létezés, részben szabadság, részben egy nagyon megfeszített, fegyelmezett munka. Az otthon maradó és a dolgozó szülő napi ritmusa teljesen más, mindennapjaik fókuszában más értékek jelennek meg, és a kismama estenként nehezen tud értő közönséget találni dolgozó párjában a játszótéri mikrovilág kalandjaihoz. A nő, aki minden nap másik játszóteret keres a gyerekkel, nehezen élheti meg ennek az életszakaszasznak az örömét. Együtt vidámabb lehet.

A játszótéren hasonló élethelyzetben lévő szülők vannak, hasonló életkorú gyerekekkel. Ez könnyen közel hozhatja a szülőket is. Minden nap órákat töltnek együtt a hintákat lökve, és homoksütiket kóstolgatva. Szövődnek időleges, de komoly barátságok is a játszótéren, melyek akár életünk végéig megmaradhatnak, és a játszótéri kalandok folytatódhatnak ősszel a lakásban. Tanulhatunk egymástól, és van kivel megbeszélni az új élethelyzet kihívásait. Nyár végén előttünk állnak a hosszú hideg hónapok is, amikor egymás látogatása lehet az egyetlen mulatság.

A játszótéri közös délutánok jó esélyek lehetnekt barátságot kötni. És ez nem csak a gyerekekre igaz. Mi dönthetünk arról, hogy adunk-e erre lehetőséget, vagy sótlanul elvonulunk a gyerekkel, és várjuk, hogy a lurkó végre elérje az óvodást kort.

 

Indexkép: depositphotos

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?

A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja