Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor reggel puszilgatva ébresztgetnélek. Nem lennék morcos, mint minden hétfő reggel, és felkelés után még félórát huncutkodnék Veled az ágyban. Bebújnék Veled a takaró alá és azt játszanánk, hogy kint van a nagyvilág. Mi döntenénk el, hogy kit engedünk be magunk közé. A nyuszit? A kiskacsát? Vagy a Dédimamát?

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor pizsamában reggeliznénk a kanapén és nem szólnék Rád, hogy megint mindent összemorzsáztál.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor megengedném, hogy ma kivételesen azt a ruhádat vedd fel, amit Te szeretnél. Ha Pókembernek szeretnél öltözni, azt is megengedném, kisfiam.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom anyukaként Veled, akkor a reggeli fogmosás közben vicces fejeket vágnék Veled a tükörben és mezítláb fogócskáznék Veled öltözködés közben.

Nem siettetnélek, türelmesen megvárnám, hogy a magad tempójában elkészülj. Az óvodába menet a kocsiban nem arról beszélgetnénk, hogy hogy kell viselkedni és nem azt ecsetelném hosszan, hogy ugye tudod, hogy nem szabad a kislányok haját húzni vagy nem szabad hangoskodni, amikor rajtad kívül mindenki alszik délután, és hogy próbálj meg ma nem bepisilni, és ha összevesztek valakivel egy játékon, akkor legyél Te az okosabb. Semmi ilyesmit nem mondanék Neked kisfiam. Inkább bekapcsolnám a kedvenc zenédet és hangosan énekelnénk együtt, amíg meg nem érkezünk az ovi elé.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor szorosan magamhoz ölelnélek, amikor bemész a többi gyerekhez és a füledbe súgnám, hogy nagyon szeretlek, és délután én leszek az első anyuka, aki a kapuban várni fogja az ő egyetlen kisfiát.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom anyukaként, akkor, amíg óvodában vagy, nem fecsérelném el az időm nagy részét olyanokra, akik meg sem érdemlik. Nem mennék fel a közösségi oldalakra és nem olvasnám el a mások tökéletesnek tűnő életéről szóló bejegyzéseket. Hazamennék, dolgoznék egy kicsit és utána kitalálnám, hogy mit csináljunk majd mi ketten, amikor hazahozlak az óvodából.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor, amíg oviban vagy, kitalálnám, hogy tudnánk bepótolni az idei kimaradt nyaralásunkat, amire a vírushelyzet miatt nem volt lehetőségünk. Összedobnék pár spanyol ételt és italt. A leves gazpacho lenne, tudod az a hideg zöldségleves, amit egyik nyaralásunkon annyira szerettél! Főznék paellát is, de most nem tenger gyümölcseivel, hanem egyszerű csirkehússal, ugye úgyis szereted? A desszert pedig churros lenne, de ezzel megvárnálak, és együtt készítenénk el.

Szépen megterítenék, a szobát pedig Spanyolország jellegzetességeivel tenném tele. Megkeresném azt a kis plüss bikát, kikészíteném a kis kalapodat, én pedig felvenném azt a pergős színes szoknyámat, abban igazán úgy néznék ki, mint egy spanyol táncos.

Ebéd után hoználak el az oviból. Otthon spanyol zene szólna, ebéd után megtanítanálak a flamenco táncra, Te lennél az én kis Mariachi-m.

Tánc után együtt készítenénk el a desszertet, és komolyan mondom, még az sem zavarna, ha minden lisztes, cukros és csokis lenne a konyhában. Közben elmesélhetnéd, hogy mi történt Veled ma. Nem szakítanálak félbe, nem nyúlnék a telefonomhoz, amikor pittyeg, és nem mondanám, hogy egy kicsit halkabban vagy legalább vegyél levegőt néha közben. Egyszerűen csak mosolyogva hallgatnálak.

Spanyol szokásokhoz híven, a szieszta sem maradna el. Délután jót szunyókálnék Veled és akár hiszed, akár nem, a takarítás sem érdekelne. Inkább olvasnék Neked egy mesét, mielőtt mély álomba szenderülsz.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor kikapcsolnám a telefonomat és alvás után legóznék Veled és megtaníthatnád nekem, hogy pontosan mit kell tudni a Vasemberről, mert már annyiszor meséltél róla, de valahogy mindig elkalandoztam és nem figyeltem oda eléggé.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled, akkor este megengedném, hogy egy kicsit tovább maradj fent, mint szoktál. Nem tessékelnélek ki a kádból 10 perc után, és nem szólnék Rád, amiért kifröcskölted a vizet.

Elalvás előtt gondosan betakarnálak és jó éjt puszi közben arra gondolnék, hogy bárcsak ilyen lett volna minden egyes napunk!

Kérlek, nézd el nekem hogy…

• néha ideges vagyok. Nem Rád haragszom, csak hajlamos vagyok hazavinni a munkahelyi problémáimat.
• nem értek annyira a technikai vívmányokhoz és az aktuális mesehősökkel sem vagyok mindig képben, arról nem is beszélve, hogy kinek milyen szuperképessége van.
• néha indokolatlanul is Rád szólok.
• néha tényleg sokat veszekszem Veled. Csak tanítani próbállak és kijelölni számodra a helyes utat.
• öregszem. Hogy már nem megy nekem minden olyan gyorsan, mint régebben. Ha egyszer eljön az idő és annyira fáradtak lesznek a lábaim, hogy nehezen tudok majd járni, segíts nekem, ahogy én is segítettem Neked, amikor járni tanultál.
• vannak napok, amikor nem fejezem ki eléggé, hogy mennyire szeretlek. Pedig hidd el, Te vagy az én kis hercegem, és mindennél jobban szeretlek! Vigyázok Rád, és ameddig erőm bírja, mindent megteszek majd érted. Drága Kisfiam!

Képek forrása:

Adina Voicu képei és Nathan Legakis, zefe képe a Pixabay-en