A téma apropóját az adta, hogy a tavalyi év során, egy miskolci játszótéren brutálisan bántalmaztak egy édesanyát és a segítségére siető nagymamát. A megtámadott anyuka gyermeke és a támadó szülők gyermeke összeveszett egy játékon, és ahelyett, hogy megbeszélték volna a problémát, az egyik gyermekkel lévő két felnőtt személy bántalmazni kezdte a másik gyermek édesanyját. Olyan brutálisan ütlegelték, hogy a nő a földre esett, majd miután ott sem hagyták abba a bántalmazását, az odaérkező nagymama próbált közbeszólni. Sajnos ő sem járt sikerrel, mert őt is megütötték. A Miskolci Járási Ügyészség vádat emelt a két támadóval szemben.

Vajon mi a helyes módja a játszótéri konfliktuskezelésnek?

Az erőszak semmiképpen. Több oka is van ennek, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek így egy rossz példát, egy rossz konfliktuskezelési módszert tanulnak meg. A gyerekek ugyanis figyelik a felnőtteket, az ő viselkedésüket utánozzák, és ha azt látják, hogy az egyik anyuka odacsap a másiknak, akkor úgy gondolhatják, hogy ez a helyes módszer.

Az első lépés tehát, hogy szülőként ne ess pánikba. Ez a legfontosabb, mert ha te elveszted a fejed, akkor a gyermekedet is megijeszted. Teljesen normális, ha gyorsabban ver a szíved, miközben bántják a gyermekedet, de mégis próbálj megnyugodni és higgadtan kezelni a helyzetet. Ha nyugodt tudsz maradni, akkor át tudod gondolni a tetteid következményét, és még véletlenül sem teszel vagy mondasz olyat, amit később megbánnál.

Nagyon fontos, hogy a gyermekek a szülőktől tanulják a viselkedési mintákat. Ha nyugodt tudsz maradni, nem pánikolsz és nem kiabálsz egyből, akkor azzal a gyermekednek is példát mutatsz. Ha azt látja, hogy megpróbálod megbeszélni a dolgot, ha békésen próbálod rendezni a vitákat, akkor ő is ezt veszi át tőled. Később, az oviban vagy iskolában, ha konfliktusba kerül, akkor eszébe jut majd az, amit tanítottál neki.

Ha azt tapasztalod, hogy a másik szülő durván viselkedik, akkor választhatod azt, hogy nyugodtan, higgadtan megkéred, hogy hagyja abba az erőszakos viselkedést. A legtöbb esetben az ilyen természetű szülőket nem szokták érdekelni az észérvek. Ha úgy döntesz, hogy nem mész bele egy értelmetlen vitába, akkor ezt közölheted is az érintett szülővel. Elmondhatod neki nyugodt hangon, hogy ti nem adtatok okot az ilyen reakcióra, nem érzed igazságosnak azt, amit csinál, ezért inkább nem vitatkozol vele.
 

Mikor nem érdemes beavatkoznod szülőként a konfliktusba?

Nem feltétlenül jó megoldás, ha egyből odaugrasz, ha azt látod, hogy valakivel nézeteltérésbe került a gyermeked. Figyeld őt, hagyd, hogy megpróbálja megoldani a helyzetet. A játszótér nagyszerű helyszín arra, hogy a gyermek fejlessze a kommunikációs képességeit, illetve megtapasztaljon olyan élethelyzeteket, amikor más gyerekekkel kell együtt lenni. Sok kisgyerek nagyon ügyesen rendezi a kisebb konfliktusokat, ezért nem kell mindenáron irányítani őket.
 

Mikor avatkozz be szülőként?

Elsősorban akkor, ha fizikai sérülés veszélye áll fenn. Ha azt látod, hogy nem sikerül egyezségre jutni a gyerekeknek, és már közel van a tettlegesség, akkor mindenképpen lépj közbe. Kisebb gyerekek szüleinek érdemes a közelben tartózkodni, ha a gyermek mászókán vagy magas csúzdán van, mert itt előfordul, hogy a nagyobbak tolakodnak és óvatlanul meglökik a kicsiket. Ilyenkor finoman lehet figyelmeztetni a nagyobbakat, hogy mindenki várja ki a sorát. De ugyanez legyen igaz a saját csemetédre is. Neki se engedd, hogy mások elé tolakodjon.

Természetesen minél kisebb a gyermek, annál több odafigyelést igényel a játszótéren is. Szülőként segíts neki, hogy megtanulja a közös játék szabályait, illetve azt, hogy néha neki is engednie kell. Különösen azoknál a gyerekeknél nehéz ez, ahol nincs kisebb vagy nagyobb testvér. Ebben az esetben ugyanis otthon nem kell senkivel osztozkodni, sem a játékokon, sem a figyelmen. Nekik különösen hasznosak a játszótéri találkozók, hiszen ott el tudják sajátítani azokat a képességeket, amikre az óvodai környezetben is szükségük lesz.

Kép forrása: Allan Mas fotója a Pexels oldaláról