Jégvilág: Mese a klímaváltozásról
Valóban szerette az őt körülvevő, elhagyatottnak tűnő tájat, amely különösen akkor nyert nagyobb jelentőséget az életében, amikor megszületett első kölyke. A magányt is jól viselte, de így, kettesben már határozott értelmet nyert a léte.
Az aprócska bocs szinte beleveszett a nagy fehérségbe a maga hónál is tisztább, kócos bundácskájával. Anyja ezért nagyon ügyelt rá, sohasem veszítette szem elől, ha átvonultak a havas síkságon, új szállás, egy-egy nagyobb hóbucka után kutatva. Csak nagy ritkán hagyta magára a kicsit, olyan alkalmakkor, amikor veszélyes élelemszerző körútra, pl. fókavadászatra indult.
Az életük egyhangú mederben folyt, jól érezték magukat, amikor furcsa változás állt be a mindennapjaikban.
Az őket körülvevő, tiszta, friss levegő kezdett felmelegedni, s olykor-olykor a tenger felől a szél már a bűzös halszagot is magával hozta. Ilyesmit még sohasem éreztek azelőtt. A hómező latyakossá vált, helyenként besüppedt testük súlya alatt, s mancsaik nyomán a keletkezett mélyedésekben megállt a víz.
A tájékozódás is napról-napra nehezebb lett, hiszen ahol korábban pl. a süveg alakú jéghegy állt, ott most nem volt semmi, a helyén tarajos víz hullámzott.
Ilyen előzmények után következett be a baj.
Egy élelemszerző körútjáról visszatérve, nem találta kicsi bocsát ott, ahol hagyta. Először azt hitte, véletlenül elkóborolt, netán játszik vele, elbújt egy hókupac mögé, s csendben onnan figyeli, anyja milyen késégbe esve keresi, tűvé teszi érte a környéket - de aztán kiderült, nincsen szó semmiféle tréfáról, a kis medve szőrén-szálán eltűnt.
Anyja útnak indult, s kutatta mindenütt.
Rémálomként merült fel benne a lehetőség, hogy esetleg a környéken kószáló nagy hímmedve pusztította el, de aztán találkozott a nagy medvével. Látta nyugodt viselkedését, azt, hogy a szőre tiszta, nem látszott rajta semmiféle rosszakarat vagy gonoszság.
Kutató kóborlása során egyszer csak olyan helyre ért, ahol hetekkel azelőtt biztos, szilárd jégpáncél borította a talajt, most azonban meglepődve tapasztalta, mindenütt víz hullámzik, s a tarajos hullámok hátán, a partról olvadás közben leszakadt, kisebb-nagyobb jégtáblák hánykolódnak.
És akkor váratlanul egy jégtábla vonta magára a figyelmét, amelynek utasa volt. Egy hófehér szőrkupac lapult rajta - már amennyire a távolság miatt ki tudta venni a körvonalait.
Az anyai szív - és persze az igazi medveorr - nem tévedhet. Érezte, ez csak az ő kis elveszett bocsa lehet.
Nagyobb jégtáblákat keresett, és azokon átkelve közelítette meg a kis kölyköt. Amikor elérte, az állkapcsába fogta, s ahogy jött, jégtábláról-jégtáblára ugrálva kimenekítette a háborgó tengerből.
Elhitte, hogy kicsinye csak őutána indult, mert sokallta az anyai távollétet, s közben ott, ahol játszani szokott a biztos, kemény jégpáncélon, széttöredezett jégtáblákba botlott. A viharos szél besodorta őt a tengerbe.
Hát igen, az olvadás majdnem tragédiát okozott. S mi jöhet még, ha a világ nem változik jó irányba, s a változásért nem tesz mindenki?! Legalább egy keveset, ami tőle telik.
A jegesmedve mama csak annyit tehetett, hogy azontúl jobban vigyázott a kölykére…
Kapcsolódó cikkeink:
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: