Először is szeretnék bemutatkozni. Papp Diána vagyok, 3 éve óvodapedagógus. A Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán végeztem 2013-ban. Azóta volt szerencsém több pedagógiai programot is megismerni. Jelenleg a kecskeméti Kálmán Lajos Óvoda Juhar Utcai Tagóvodájának Süni csoportjában vagyok Óvó néni. 

"A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb. Amit oda elültetnek, azt aligha lehet valaha is onnan kipusztítani." - (J. F. Oberlin)

Munkám során már több olyan gyerkőccel is találkoztam, aki magatartási, beilleszkedési zavarral küzd. Egy átlagos gyermek 3 évesen kerül óvodába, ahol betartandó szabályok, szokások tömkelegével találkozik, ráadásul osztoznia is kell az óvodai játékokon társaival. Természetesen a szabályok megismerése, betartása viszonylag hosszabb folyamat, melyet csak pozitív mintaadással, megerősítéssel és motivációval lehet elérni. 

Egy átlagos gyermek könnyen motiválható, különböző módszerekkel, azonban vannak azok a bizonyos problémás gyermekek, akiket semmilyen módon nem tudunk motiválni, akármennyire is szeretnénk, nem akarnak részt venni a tevékenységekben, nem tartják be a szabályokat, sőt, a többi gyermek figyelmét is elterelik az aktuális feladatokról.

Több módszert is kipróbáltam a motiválásra, kettőt szeretnék is az olvasókkal megosztani:

Motivációs táblák, mindenhol 

Nincs is másra szükség, csak a gyermekek jeleire, némi gyurmaragasztóra, egy kartonpapírra, filctollra, és egy pici kreativitásra, s már készen is van. 
Ezt a módszert a főiskolán tanultam, eddig minden csoportban kipróbáltam, legyen az vegyes, vagy tiszta csoport, kis, középső vagy nagy csoport, mindenhol bevált!

"Én már elpakolom magam után a játékokat"- motivációs tábla:

Úgy tapasztaltam, alapvető probléma a rendrakás az óvodai csoportokban, hiszen a szabad játék során a gyermekek minden játékkal szeretnének egyszerre játszani, azonban összepakolni azokat "elfelejtik", mert túl sok a játék, és a többi csoport már az udvaron van, kevés az idő és még gyümölcsöt is enni szeretnének... 

Több internetes oldalon is utána olvastam, mit lehetne tenni, hogyan lehetne kialakítani a gyermekekben a tudatosságot, a felelősséget a játékok rendszerezettsége iránt, aztán eszembe jutott a főiskolán tanult módszer.
Egy A/4-es kartonra rajzoltam egy óvodai polcot, amin szép rendben sorakoztak a játékok, ez egyfajta esztétikai élményt is nyújt a gyermekek számára, s eszükbe is juttatja feledésbe merült kötelességüket. Ezután elkészítettem a gyermekek jeleit, majd másnap bevittem az óvodába, s kihelyeztem egy jól látható helyre.
A gyermekek természetesen azonnal kérdezősködtek: "Mi az a lapon Óvó néni? Mi van oda írva?" - elmagyaráztam nekik, kinek a jele kerülhet fel a táblára, és mi történik azzal, aki a szabályt nem tartja be.
Természetesen minden esetben következetesnek kell lenni, kivétel nélkül. Azóta amikor meghallják a "Kör, kör ki pakol, mindenki pakol"-t, szinte mindenki azonnali buzgó rendrakásba kezd. Aki esetleg megfeledkezik arról, mi a teendő, elég csak a táblára mutatni, rögtön tudja mi a feladata.

Azóta már készítettem a mosdóba, az öltözőbe, a WC-be is hasonló motivációs táblákat, szerintem minden témában lehet ezt a módszert alkalmazni, csak némi kreativitás szükséges hozzá.

"A Nap ovisa" - motivációs tábla: 

Ezt a motivációs táblát legelőször egy olyan gyermek miatt alkalmaztam, aki problémáit, konfliktusait verekedéssel, agresszióval próbálta megoldani. Hiába beszélgettem vele arról, hogy bátran kérjen segítséget a felnőttől, mielőtt szólt volna, hogy valakivel nézeteltérése van, "eljárt a keze".
Több módszer kipróbálása után, a szülőket is bevonva elkészítettem ezt a motivációs eszközt, melyet nyilvánvalóan a többi gyermeknél is igénybe tudtam venni, de a legfőbb cél a verekedő gyermek segítőkész, kedves, jóságos oldalának felszínrehozatala volt. A gyermekeknek megmutattam, elmagyaráztam a tábla jelentését; illetve, mint a már említett motivációs táblánál, ugyanígy ennél is megbeszéltük ki kerülhet fel a táblára, és le arról. 
Újra felelevenítettük milyen is a jó gyermek, mit kell ahhoz tenni, hogy jó gyermek legyen valaki, és mit az amit szigorúan TILOS. Éppen kapóra jött, hogy közelgett a Mikulásvárás, ez még jobban motiválta a gyermekeket. Tehát érdemes akár egy nagyobb ünnepkör előtt alkalmazni a módszert. A tábla végül egy a gyermekek által jól látható helyre került, s minden nap ebéd előtt kiválasztottuk a Nap ovisát. Eleinte én választottam, azután megengedtem a gyermekeknek (ha jól viselkedtek) hogy ők maguk válasszák ki azt a gyermeket, aki azon a napon segítőkész, kedves volt társaival, nem rendetlenkedett, figyelt az óvó nénire, s a tevékenységek során is a legjobbra törekedett. 

Tudom, többen is megközelítették már ezt a témát, több oldalról is, hiszen ez egy mindennapos problémát jelentő kérdés, de mivel nekem bevált az eddigi összes csoportomban, szeretettel ajánlom minden kollégának.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.