Kreatív apróságok, meg egy kicsit nagyobbak!

Kreativitás. Hányszor is halljuk ezt a szót, kifejezést manapság? Sokszor, nagyon sokszor, esetleg minden nap? Lehetséges! Talán mert annyiszor halljuk, oda sem figyelünk rá, nem gondolkodunk el, hogy mit is jelent.

Gondoljunk csak bele! Kreatív játszóház, játékok, foglalkozások, reklámok, ötletrohamok, kreatív munkatárs, lakberendezés, kreatív kuckó. Csak ami hirtelen eszembe jutott. A bőség zavarával küzdünk, annyi kiskönyv, nagy könyv, foglalkoztató füzet, program, weboldal szól erről.
Már csak egy kérdés van. Mindezt mikor? És itt jön a válogatás képessége, mert nem mindegyikre van szükségünk. A saját ízlésünknek megfelelőt, a saját életünkbe illőt kell megtalálni. Nem könnyű vállalkozás!

Pedig maga a fogalom igenis fontos, sőt nagyon fontos! Hozzá tartozik az élet sokszínűségéhez, elengedhetetlen a megmaradásához, mert aki ezzel a képességgel rendelkezik, az több lehetőségből válogatva, hatékonyabban élheti a mindennapokat. Megkockáztatom, mélységében éli meg az életét, úgy, ahogy mindenkinek kellene! Ezt persze könnyebb leírni, mint megcsinálni!

És mi van a szabad játékkal? Egy halom legóval, vagy néhány kaviccsal, ágacskával az udvaron? Mi van a szellő mozgatta fák, levelek bambulásával séta közben, vagy csak hanyatt fekve a füvön? Amikor csak úgy vagyunk a világban! Hatalmas szükségünk lenne rá nekünk is, éppúgy, mint a gyermekeinknek! Hiszen a rengeteg élményt rendszerezni kell, helyére tenni a fejünkben, a lelkünkben, mert az alkotó, kreatív gondolatoknak így lenne értelmük.

Cselekvéseinket, tevékenységünket, mindennapi feladatainkat egyszerűbben, hatékonyabban megoldani, igen, ezt szeretnénk. Hát ezért van szükségünk a kreativitásra.

Gyermekeinket is erre szeretnénk nevelni, hogy könnyebben és gyorsabban, több lehetőségből választva juthassanak előbbre.

Ki a kreatív? Aki találékony, ötletes, van némi önbizalma, hisz magában legalább annyira, hogy hajlandó legyen megpróbálni megoldani az előtte álló feladatot, és talán több megoldást is keres magának erre. Az életünk felkínál számos ilyen helyzetet, vagy csak ilyet?!
Hiszen ki nem találta magát váratlan, vagy várt helyzetben, ami megoldást igényelt, netán menekülni szeretett volna belőle? (Ez utóbbihoz is kell kreativitás!)
Így tehát gyermekünknek akkor teszünk jót, ha felkészítjük, hogy életük folyamán nem fogják mindig kész megoldások várni őket, és azokra bizony nekik kell több, általuk kitalált, kigondolt ötletből kihalászni a szerintük legjobbat.

Hogy én hogyan csinálom? Nos, nem mindig jól! Mert bizony – mint más anya (3 gyermekem van) – én is szeretem rávezetni a megoldásra őket, és igen, pedagógusként sem mindig sikerül ez, mert sokszor egyszerűbb megmondani, hogy mi hogyan legyen!
De ha mégis ők találják ki a megoldást, megpróbálják és siker koronázza az igyekezetüket, akkor jövök rá, hiszen így van jól, mert nem mindig leszek mellettük, és fárasztó is mindig megmondani, hogy legyen!
Így háttérbe vonulok, és nem mondom meg rögtön a megoldást (mert persze először mindig kérdezgettek, de „sajnos” nem értem rá!), így elkezdtek rájönni, hogy azt nekik kell kitalálni. Volt kudarc, harag és öröm szép számmal, de megérte, mert egyre több önálló döntést hoznak, és nem kell minden lépésüket árgus szemmel ellenőrizni, javítgatni, és talán saját életemmel is törődhetek egy kicsinykét.
Olyan megoldások is születtek, amikre büszke voltam, mint pl. középiskolás gyermekeim felvételire való felkészülése, amikor igen nehéz feladatokat többszöri nekifutással ugyan, de megoldottak!
Óvodás korú gyermekem harca a nadrággal is a kihívások közé tartozott, felmerült a kérdés, vajon melyik lábnak hol a helye. Volt néhány próbálkozás, köztük egész meglepőek is, de végül csak sikerült a megfelelő lábnak a megfelelő lyukba bújnia.
Persze tudom, nem mindig van idő kivárni, amíg a megoldás megszületik, de hét végén, szünetekkor, vagy délután csak akad erre egy pár perc!
Egy másik módszer, ami jól bevált otthon és az óvodában is, az „Én nem tudom, segítenél?” szöveg. Ha ugyanis a felnőttnek kell segíteni, nagyon ötletesek tudnak lenni a gyerekek! A megoldás számtalan variációját tudják felkínálni, csak tudj válogatni azokból, de mindet értékelni kell! Az erőfeszítést, hogy megpróbálják a megoldást megtalálni.

Egy újabb egyszerű ötlet, amit az óvodában alkalmaztam, és nagyon bevált, pedig nem kell hozzá csak egy magnó a kreativitás fejlesztése, az önbizalom erősítése és nem utolsó sorban a jókedv elérése érdekében.
Komoly zenét tettem be a magnóba, Mozart, Csajkovszkij dallamos, lehetőleg jó hangulatú művét. Erre mozogjanak a térben. Volt, aki táncolt, volt, aki tornázott, és volt, aki csak nézett, de szomorú egyik sem volt. Jó negyed óra elteltével lehalkítottam a zenét, a gyerekek hanyatt feküdtek a szőnyegen, mintha egy réten hevernének, és a halk zenére csukott, vagy nyitott szemmel, megpihentek, álmodoztak. Elmesélhették, hogy mire gondoltak, de persze nem volt kötelező ezt megosztani másokkal. Rendszeresen kérték!
A találós kérdések nálunk mindennaposak voltak. Eleinte nem nagy sikerrel zajlott a dolog, hiszen megvan a technikája ezeknek a feladatoknak, de ha rájönnek a nyitjára, nincs ami megállítsa őket!
Meglepetésre, a megoldás nem mindig csak a találós kérdés alá (felnőttnek segítségül) írt megfejtés volt. Bizony akadt több jó megoldás is, aminek még jobban örültem!
És itt a titok, szerintem! Az ötleteknek örülni, azokat értékelni kell, mert e nélkül nincs hajtóerő!
Az óvodában és otthon a saját gyerekeinknél is a pozitív megerősítés, az odafigyelés a gondolataikra sokkal többet ér, mint bármilyen kézzel fogható játék.

Gyermekkoromban nem volt a kreatív játékok tömkelege, de ha lett volna, sem tudták volna megvenni számunkra a szüleink. Így ők úgy neveltek bennünket gondolkozásra, hogy barkohbáztunk, vagy ha problémánk volt, nem válaszoltak mindig, hanem kérdésekkel segítettek addig, amíg rájöttünk, ezt bizony meg kellene tudnunk oldani.  Nem állítom, hogy nem volt néha idegesítő, de túléltünk már azóta néhány dolgot, amiben a gondolkozás képessége segített, mert tudtuk, nincs máshonnan segítség!

Összegzésként csak annyit, nem biztos, hogy a csillogó játékok sokasága, vagy a számtalan külön foglalkozás és gyerekprogram a megoldás gyermekeink fejlesztésére.
Saját gyermekeimnek persze én is vettem nem is egye ilyen játékot, és a kreatív foglalkozások is nagyon hasznosak lehetnek, de mértékkel.
Legyen elég időnk egymásra! Jusson számunkra is hely az életükben, és a nekik is a miénkben!

A kreatív gyerek kérdezősködik, mert kíváncsi. Igen, ez néha fárasztó lehet, mert érdeklődik sok mindenről, így utána kell nézni dolgoknak, amiket esetleg nem tudunk. Meg függetlenedni is próbál, ami aggodalommal tölthet el, a fantáziája is meglódulhat, ami az otthoni rendnek meg esetleg a pénztárcánknak is kárára válhat, néha türelmetlen, mert válaszokat akar, és esetleg nem találja.
Igen, ezek mind nagyon keményen megdolgoztathatnak bennünket, viszont cserébe kapunk egy független, önálló, életre való felnőttet.
Csak éljük meg, hogy büszkék lehessünk, igen ebben nekünk is részünk volt!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.