A könyvben olvasható, legérdekesebb állításokat hét pontban foglalta össze a Time online magazin:

1) A gyerekeket az erőfeszítéseikért dicsérd meg, ne pedig azért, mert okosak voltak

Olyanért dicsérd meg a gyereket, amit könnyen tud kontrollálni – az általa befektetett energiáért.

Ebből a gyerekek megtanulják, hogy mindig legyenek kitartóak, és hogy képesek a fejlődésre.

Az erőfeszítések hangsúlyozása olyan változó, amit a gyerek tud kontrollálni. A gyerekek úgy érzik, hogy tudják irányítani a sikert. A természetes intelligencia hangsúlyozása azt üzeni a gyereknek, hogy nem ura a saját sikereinek, és így nem tudja feldolgozni a kudarcélményt sem. A követő interjúkban kiderült, hogy azok, akik szerint a veleszületett intelligencia a kulcs a sikerhez, lebecsülik a siker érdekében befektetett munka jelentőségét.

Azonban a túl gyakori dicséret is káros lehet.

Ha a gyermek kitartása csak a jutalmazástól, például a dicsérettől függ, amikor a dicséretek elfogynak, az erőfeszítés is abbamarad.

Akkor mégis, mi a legjobb megoldás? Légy olyan, mint egy félkarú rabló. Dicsérj „összevissza”.

Cloninger szerint a kulcs a nem rendszeres dicséret. Az agyunknak meg kell tanulnia, hogy a frusztráló élményeket is fel kell dolgoznia. Aki úgy nő fel, hogy túl gyakran kap jutalmat, nem lesz kitartó, mert amikor a jutalmazás abbamarad, az illető felhagy a munkával.

2) Nagyon fontos, hogy a gyerekek eleget aludjanak

Egy órával kevesebb alvás egy hatodikos gyerek intelligenciaszintjét egy negyedikes gyerek intelligencia-szintjére csökkenti.

A különbség tényleg mérhető, és hatalmas. Az egy órás alváskülönbség nagyobb különbséget okozott az agyi teljesítményben, mint egy normális negyedikes és egy normális hatodikos teljesítménye közötti különbség. Azaz egy kicsit álmos hatodikos úgy teljesít az iskolában, mint egy átlagos negyedikes. Egy órányi alvásmegvonás megfelel két évnyi kognitív érés és fejlődés elvesztésének.

Ha sokáig fennáll, a kevés alvás tartósan fennálló problémákhoz vezethet. A tinédzserek szúróssága akár a krónikus alvásmegvonás tünete lehet.

Néhány kutató szerint a fejlődés évei alatt az alvási problémák tartós változásokat idézhetnek elő a gyermek agyi struktúrájában, amelyeket nem lehet úgy kialudni, mint a másnaposságot. Még az is lehet, hogy a kiskamaszok és a kamaszok főbb jellegzetességei, például a hangulatváltozások, a depresszió, sőt, a falási rohamok is csupán a krónikus alvásmegvonás tünetei.  

A késői fekvés a hétvégéken is problematikus. A hétvégi váltás 7 IQ pont veszteséget okozhat, ami megfelel az ólommérgezés hatásának.

Minden hétvégi késői fennmaradás a gyerekeknél 7 IQ pontot jelentett a teszten. A Virginai Egyetem kutatója, Dr. Paul Suratt az alvási problémák hatását tanulmányozta az általános iskolai tanulók szókincset vizsgáló tesztjeivel összefüggésben. Ő is hétpontos csökkenést tapasztalt. A hétpontos különbség Suratt szerint is igen jelentős: „Az alvási rendellenességek olyan mértékben csökkenthetik a gyerekek IQ-ját, mint az ólommérgezés.”

Egy 3000 középiskolás bevonásával készült felmérés egyértelmű kapcsolatot mutatott ki az alvás és a jegyek között.

A jeles érdemjegyeket szerző tinédzserek átlagosan 15 perccel többet aludtak, mint a jó érdemjegyeket szerzők, akik tizenöt perccel többet aludtak, mint a közepes érdemjegyekkel rendelkezők, és így tovább.

3) Hogyan neveljünk őszinte gyereket?

Bármennyire is úgy hiszed, nem tudod, mikor hazudik a gyereked. Csak a szülői egód mondatja veled, hogy igen.

Talwar több száz emberen végezte el kísérletét, és arra jutott, hogy a szülők eredményei semmivel nem jobbak, mintha vaktában találgattak volna. Egyszerűen nem tudják megmondani, mikor hazudik a gyerekük.

A gyereked szeretne a kedvedre tenni. Mondd el neki, hogy az fog boldoggá tenni, ha az igazat mondja, és nem az, amit hallani akarsz, és akkor valószínűleg elmondja az igazat.

A legjobb, ha azt mondod: „Nem leszek szomorú, ha bevallod, hogy kukucskáltál, és ha megmondod az igazat, annak nagyon örülni fogok.” Ez egyfelől garantálja a büntetlenséget, másfelől a gyermek egyértelműen vissza tud térni ahhoz, hogy jó gyerek legyen. Talwar szerint „A kisgyerekek próbálnak téged boldoggá tenni, bevágódni nálad”, így ha azt mondod, hogy az tesz boldoggá, ha a gyerek igazat mond, az cáfolja a gyerek eredeti elképzelését, hogy téged csak a jó hírek érdekelnek.

Mi az a gyors trükk, amivel rá tudod venni a gyereket, hogy őszinte legyen?

Mondd a következőt: „Szeretnék kérdezni valamit. De mielőtt válaszolsz, megígéred, hogy igazat mondasz?”

Talwar kukucskálós játékánál a kutató megállítja a játékot: „Kérdezni szeretnék valamit. De mielőtt válaszolsz, megígéred, hogy igazad fogsz mondani?” (Igen, válaszolja a gyermek). „Szóval kukucskáltál a játékban, mikor kimentem a szobából?” Az ígéret a gyerekeknél a hazugság arányát 25 százalékkal csökkentette. 

4) A gyerekeknek szabályok kellenek

Mítosz, hogy ha túl szigorú vagy, az ellenállást szül, és ha megengedő vagy, a gyermek jobban fog viselkedni.

Az, hogy a tinédzser a túl sok szabály miatt lázadni fog, egyfajta statisztikai mítosz. Darling szerint „Ez egyszerűen nem igaz”. Azoknak a gyerekeknek, akik elkóborolnak és bajba kerülnek a szülei általában nem állítottak fel egyértelmű szabályokat és normákat.” A szülők szeretettel viselkedtek, és elfogadták, bármit is tett a gyermekük. Azonban „a gyerekek a szabályok hiányát úgy fogják fel, hogy a szüleiket valójában nem is érdekli, mit csinálnak, hogy a szülő nem akarja ellátni szülői feladatait.”

Azok a szülők, akik lefektetnek alapszabályokat, és következetesen betartatják őket, általában a legszeretőbb szívű szülőknek bizonyultak.

A gyerekeik pedig kevesebbet hazudtak, mint a többiek.

„Furcsa módon azok a szülők, akik a leginkább következetesek a szabályok betartatásában ugyanazok, akik a legtöbb szeretetet mutatják, és a legtöbbet beszélgetnek a gyerekeikkel.” Darling szerint ezek a szülők felállítanak néhány szabályt néhány kulcsfontosságú területen, és megmagyarázzák, hogy miért fontosak ezek a szabályok. Elvárják, hogy a gyerekek betartsák azokat. Az élet más területein viszont támogatják a gyerekek önállóságát, és megengedik, hogy saját maguk hozzanak döntéseket. Ezeknek a szülőknek a gyerekei hazudnak a legkevesebbet. Míg a vizsgálatok során mások tizenkét területet titkoltak el a szüleik elől, az előbbiek szerint nevelt gyerekek ötöt, vagy kevesebbet. 

Azonban ez nem azt jelenti, hogy anyatigrisnek kell lenned.

A túl kontrolláló szülők mellett a gyerekek unatkoznak. Az unatkozó gyerekek pedig később alkoholhoz, vagy kábítószerekhez nyúlhatnak.

Még a tényleg elfoglalt gyerekek is unatkozhatnak, mégpedig két okból. Először is csak azért végeznek sok tevékenységet, mert a szüleik beíratták őket — nincs mögötte valódi motiváció. Másodsorban pedig annyira hozzá vannak szokva, hogy a szüleik töltik ki a szabadidejüket, hogy nem tudják, maguktól hogy kell kitölteni azt. Caldwell szerint „minél kontrollálóbb a szülő, a gyerek annál valószínűbb, hogy unatkozni fog”. A Mod Squad tanulmány megerősítette a hipotézist, hogy az alkoholizáló és kábítószerező gyerekek azért fordulnak ezekhez a szerekhez, mert unatkoznak.  

5) A veszekedés tizenéves korú gyerekeinkkel normális, sőt, egészséges!

A kisebb konfliktusok tizenéves korú gyerekeinkkel jótékony hatású – hasznosabb, mintha egyáltalán nincsenek viták.

Dr. Judith Smetana a Rochesteri Egyetemen kutatja a témát. Véleménye szerint hosszú távon „kisebb konfliktusok a szülőkkel a serdülőkorban a gyerekek beilleszkedését segíti, és jobb, mintha nincsenek konfliktusok. A túl sok konfliktussal terhelt kapcsolat viszont kártékony hatású.”

A lánygyermekek háromnegyede úgy vélte, hogy az anyjukkal folytatott viták erősítették a kapcsolatukat.

Mindazonáltal a lányok csupán 23 százaléka érezte úgy, hogy a viták destruktívak. Sokkal többen gondolták úgy, hogy a viták erősítették a kapcsolatot az anyjukkal. „Igen sokrétűnek érezték a helyzetet, sokkal inkább, mint amennyire serdülőktől vártuk volna. Úgy érezték, hogy a veszekedés a szülőket új oldalukról mutatja meg, és a viták során az anyjuk érvei egyértelműen megfogalmazódtak.”

6) Ha a szülők a gyerekek előtt veszekszenek, az jó hatással is lehet a gyerekekre

Ha a házastársaddal a gyerekek előtt veszekszel, az jó hatású is lehet, feltéve, ha a gyerekek látják, hogy előttük oldódik meg a konfliktus.

Ha veszekszünk, és elküldjük a gyerekeket, mielőtt a konfliktus megoldódna, az problémákat okoz.

Egy kísérletben a gyermekek harmada reagált agresszív módon egy megrendezett konfliktus után – kiabáltak, feldühödtek, vagy ököllel ütötték a párnájukat. Ugyanebben a kísérletben valami más is történt, ami kiküszöbölte a gyerekek 96 százalékánál az agresszív reakciót. És vajon mi volt ez a rejtélyes dolog? A gyerekek nemcsak a veszekedést, hanem annak feloldását is végignézhették. Amikor a felvételt a veszekedés közepén megállították, nagyon kedvezőtlen hatást figyeltek meg. Azonban, ha a gyermek megnézhette, ahogy feloldódik a konfliktus, megnyugodott. Cummings emlékezései szerint „a veszekedések intenzitását változtattuk, de annak nem volt hatása. A veszekedés lehet nagyon heves, de ha feloldódik, a gyerekeket nem zavarja annyira. A legtöbb gyerek pont annyira volt elégedett a kísérlet végén, mint amikor egy barátságos beszélgetést nézett végig a szülők között.”

Ha a gyerekek konstruktív házastársi konfliktusnak lesznek tanúi, az még jó is lehet számukra, feltéve, ha a konfliktus nem eszkalálódik, nincs sértegetés vagy bántalmazás, és a konfliktus szeretetben oldódik meg. Ettől javul a biztonságérzetük, és proszociális viselkedésük a tanárok megítélése szerint javul. Cummings viszont figyelmeztet, hogy „a megoldás mindig legyen őszinte, és nem szabad azt manipulálni a gyerekek kedvéért, mert átlátnak rajta”. A gyerekek leckét kapnak konfliktuskezelésből: a vitában látják, hogyan kell kompromisszumot kötni, és kibékülni: ezt azok a gyerekek nem tapasztalják meg, akik nem lehetnek tanúi a veszekedésnek. 

7) A „hála-napló” csodákat tehet

A "hála napló" a gyerekeknél is beválik.

Azok a tanulók, akik hála-naplót vezetnek, boldogabbak, optimistábbak és egészségesebbek.

Egy híres kísérletben a davisi Kaliforniai Egyetem kutatója, Dr. Robert Emmons megkérte a főiskolai hallgatókat, hogy vezessenek hála-naplót, azaz tíz héten keresztül a hallgatók felsoroltak öt olyan dolgot, ami az előző héten történt, és amiért úgy érezték, hálával tartoznak. Az eredmények fantasztikus hatásról számoltak be: azok a hallgatók, akik ilyen naplót vezettek, 25 százalékkal boldogabbak voltak, optimistábbak voltak a jövővel kapcsolatban, és kevesebbet voltak betegek a kontrollált kísérlet során, sőt, még többet is sportoltak.