Notebookkal a játszótéren (Cikkíró pályázatra beküldött írás)
Szuper, kiált fel anya! Szuper, kiáltanak fel a gyerekek! Szuper, kiált fel apa is. Irány a játszi! Végre együtt! Csak mi ketten, hárman, esetleg négyen. (Ajaj, a négyen, az már sok, de hát Istenem, akad rá példa.) A játszi jó hely. Ha szerencséd van, kifogsz egy napos padot, ami öt percre csak a tiéd, amíg a gyerekek másznak a mászókán, csúsznak a csúszdán, kilengenek a hintán, homokoznak a homokozóban. Hopp! Megállok. A homokozóban mást is lehet! Lehet notebookozni is. Ki gondolta volna! Milyen találékony az emberi elme, ha arról van szó, hogy ne legyen együtt mással. Még egy ilyen helyen is, mint a játszótér. Millió gyerek, de ha kevesebb is, a lárma felér millióval. Színek kavalkádja, a nap játszik rajtuk, mint a gyerekek a lengő lovacskákon.
Bal szemmel nézem a lányaimat, az egyik várat épít, a másik a pacsirtáknak köszön a hintán, a harmadik most kívánja elfoglalni a mászóka legmagasabb fokát. Mint a Kilimandzsáró tetejére, ide is kiszúrhatna egy zászlót, a kétéves meghódította a szédítő magasságokat, gondolhatnám végig a történetet, de nem teszem, mert rohanok, nehogy a hódításból bódítás legyen, ha netán lezuhanna. Túlontúl vakmerő, mindig a legveszélyesebb helyre kell másznia. A jobb szemem megakad az apukán. A nadrág, ing feltűrve- meleg van- a napszemüvegről visszaköszön a notebookjának fekete-fehér képernyője. Szép a világ.
Bosszankodom. A legkisebbet leszedem a mászókáról, a zászlót kitűzzük inkább a vár tetejére, ott is nagyon impozáns. Hol egy üres pad? Megint fáj a derekam, ha netán egy pillanatra is megfeledkeznék a lányokról, és arról, hogy hányszor kellett ölbe kapnom őket, amíg ideértünk. Bár, hogy is tehetném? A nagylányom épp most ütött el egy ki tudja kitől kölcsönvett zöld kismotorral egy csetlő-botlót. Nézem, kihez tartozik a térdfájós törpe? Notebook lekerül a földre. Hát persze. Kisebb vita, hogy kinek kell figyelni inkább a gyerekére, nekem, akihez a kismotoros gyerek tartozik, vagy a csetlő-botló babás apukának. Nem tudunk megegyezni, pedig a „mindkettőnknek” valószínűleg kielégítő és jó válasz lenne. Nem vitázunk tovább, vigasztalni kell, az egyik gyereknek fáj a térde, a másik nagyon megijedt. Üres pad nincs, az ölembe kapom az enyémet, és elfordulok a napszemüveges arctól. Elfordulnék...de nem bírok magammal. Bosszant ez a notebook-dolog. De valaki megelőz. Egy harcias anyuka rádörren az itt is elfoglalt apukára. - Nem lenne jobb, ha a játszótéren a gyerekeddel lennél és nem azt a szerencsétlen kompjútert nyomogatnád?
Nem várom meg a választ. Nem is érdekel, már elszállt a mérgem. Éhes vagyok, irány haza. A feleségem biztos kész az ebéddel. Sietek, amennyire tudok. Persze nem tudok. A sarkon visszafordulok, a középső szépségem a rollerrel próbálkozik, egyelőre a roller az erősebb. Siettetjük türelmetlenül. A játszótér lassan kiürül. Mindenki éhes. A játékok elcsendesedtek, a padok árválkodnak. Az egyiken ül egy feltűrt inges, és egy pityergő kisfiú. Notebook sehol. Ez nem baj. Hopp, a legkisebb lányom szintén sehol. Épp most próbálkozik önállóan a zebrával. Ez baj. Hónom alá kapom a két kicsit, bal kezemben a roller, jobb kezemmel fogom a nagylányomat. Rohanunk haza. Elég volt a játszótérből.
Már a kulcsot matatom a zsebemben. A kezemmel kirántok valamit. A könyvemet. Bosszankodom. Milyen jó lett volna olvasni egyet egy napos padon. Persze, ma sem sikerült! Eszembe jut a notebookos apa. Szégyenkezve gyömöszölöm vissza a könyvet a zsebembe. Hirtelen megfogadom, hogy többet nem is viszem magammal. Elvégre ma vasárnap van. A vasárnap pedig a miénk. Az enyém és a gyerekeimé.
( A történetet a férjem élményei alapján jegyzeteltem le. Igaz, az enyém is lehetett volna)
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: